Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Nekrológok
„Markó hangja a józan hang, csak sajna nekrológban, és sajna vajdasági használatra szánva: megkésett S.O.S.” Magyari Nándor László (Systemcritic):
(…) Hosszú és kiérlelt elemzést igényelne annak kifejtése, hogy hogyan és különösen, hogy miért épültek le, illetve váltak agyaglábakká a nemrég még márványoszlopoknak tűnő alapok, viszont itt és most csupán a válság legszembetűnőbb szimptómáira, közvetlen kiváltó okaira utalok, nagyon röviden. Máskor is elmondtam, a pragmatizmus feladása, a kormányból, az országos politizálásból való – látszólag önkéntes – kiválással a helyi szintre lett visszavágva, az érdekérvényesítő képesség lényeges lecsökkenésével járt, és vissza nem fordítható károsodáshoz vezet/ett. De elfogyott a levegő körülötte, és hitelét vesztette a kisebbségi politizálás elvi hátterét jelentő európai, a liberális demokráciák, az egyetemes emberi jogokba ágyazott háttere is, mégpedig azzal a politikai kurzusváltással, ami Budapesten következett be. És az ottani változások messze nem csak retorika-váltásról (ártalmatlannk tűnő „fülkeforr”-ról) szólnak, hanem a nyugati civilizáció és politikai kultúra értékeitől való, régiónkban példa nélküli, elfordulásról, az „illiberális demokrácia” meghirdetéséről, aztán meg egyfajta etno-nacionalista, nemzetállami féldiktatúra („posztkommunista maffiállam”) érdekében elkövetett keleti fordulatról. És ha a nemzetállami illiberalizmus még harcban áll – sőt akár átterjedhet más régióbeli országokra is, mint Lengyelország – a „keleti fordulat” egészen biztos, hogy máris látványosan megbukott. Mindazon keleti atipikus diktatúrák, posztszovjet államok és maga a putyini Oroszország is, melyeket a magyar miniszterelnök az elmúlt két évben példaképnek nyilvánított, gazdasági/pénzügyi/katonai válságba, de legalábbis recesszióba kerültek. Egyre inkább látszik, hogy a Putyin-féle petrodollárok, és a geopolitikai politikában zsarolási eszközként használt gázbevételek radikális lecsökkenése (nem mellékesen, ilyen altalajkincsekkel Magyarország eleve nem is rendelkezett) gazdasági csődöt és politikai instabilitást eredményez, nincs erős „Kelet”, aki fele fordulni lehetne, a nyugati integrációnak nem látszik reális alternatívája. És a hatumák esetében, igaz ugyan, hogy az EU lassan mozdul, és sokszor érzéketlen a sajátos kisebbségi kérdések iránt, de a keleti despóták semmiféle kisebbségi jogokat – horribile dictu autonómiát – még csak nem is ígérnek, az önkorlátozás és a tolerancia nem dívik arrafele, sőt. Miután a jelenlegi magyar kormányzatnak sikerült megosztani és bedarálni, klientúrája részévé domesztikálni az összes határontúli magyar politikai szervezetet, most ott tartunk, hogy mindenik szervezet tehetetlen és decentrált, olyan politikai manőverekre kényszerül, melyeket Budapest diktál és hiteltelen, inkonzisztens, kettős nyelvezetet kénytelen használni. A történet ma a „jó” magyar nacionalizmusról, fundamentalista, gyűlöletre alapozott, kirekesztő nőellenes, kisebbség-, és menekültellenes, stb., politikáról és a ”rossz” román/szlovák/szerb/ukrán stb, nacionalizmusról szól, és a kettős mérce hiteltelenné és ugyanakkor hatástalanná teszi azt a politikai diskurzust, mely mindezidáig a kisebbségi politizálás hátterét adta.
Jól jelzi a rommagyar politizálás és a média-szabadság mély válságát, hogy nincs is ma olyan rommagyar média, mely lehozta volna Markó Béla (nemrég RMDSz-elnök, még mindig szenátusi frakcióvezető, stb.) szövegét, melyet Kasza József nekrológjaként fogalmazott meg. Markó – jellemzően csak a kívülálló, elemző pozíciójából, és nagyon is szimbolikus jelentőségű nekrológként – a hatuma politizálás ellehetetlenüléséről a következőképpen fogalmaz: „... a határon túli magyar szervezetek ÖNÁLLÓSÁGA (kiemelés – MNL) összmagyar érdek, mert csakis így lehetséges ebben a hallatlanul összetett - és a mai Európában tovább bonyolódó - helyzetben eligazodni, kiutat találni. Nem alárendeltségben, hanem partneri együttműködésben a mindenkori magyar kormánnyal, beszélő viszonyban minden demokratikus magyarországi párttal, elutasítva az újabb és újabb próbálkozásokat, hogy besoroljanak minket jobbra vagy balra. Saját országainkban pedig úgy kell küzdeni az autonómiáért, hogy közben integrálódjunk is az ottani politikai életbe, hiszen egyedül semmire sem megyünk.” Értelmezésemben a volt elnök éppen arra utal, hogy a fű alatti elfideszeződés a szervezetek autonómiájának feladását eredményezte, a saját kiútkeresés feladását, az ezeregyéjszaka meséire hajazó nemzeti diskurzusok pufogtatásáért, szittya múltas mézes-mázos (viszont szigorúan trágárkodó, középkort idéző) szövegelésekért, melyek sehova sem vezetnek. És tovább: “Ha körbenézünk a Kárpát-medencében, jól észrevehető, hogy vergődnek ismét az utódállamokban a magyar közösségek, KISZOLGÁLTATVA egyrészt a MAGYARORSZÁGI POLITIKA KÉNYE-KEDVÉNEK (kiemelés – MNL), másrészt saját államuk felerősödő asszimilációs nyomásának. Folyik a harc ezeknek a közösségeknek a lelkéért, de hát ennyit látni kellene: a lelkünk a miénk”. Élesebb kritikát fogalmazni sem lehetne a Kelemen-kurzus ténykedésével kapcsolatban, a kelemenizmus sem szilárd elvi alapokkal, sem pragmatikus, érdekérvényesítő zsarolási potenciállal nem rendelkezik, önállóságával együtt a rommagyar politizálás mindkét pillérét föladta. Markó hangja a józan hang, csak sajna nekrológban, és sajna vajdasági használatra szánva: megkésett S.O.S.
Következő cikk: Jáksó és a többi képimádó
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >
Anti-Orbán jelenségnek…
… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >
Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás
Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >
A remény mint drog
Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >