Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Trianon-mozi
„És ha számukra továbbra is fontos Magyarország, akkor az sem lenne butaság, ha Magyarország számára is fontosak lennének ők.” Gazda Albert (Magyar Nemzet):
Ha jól látom, az Oscar-jelölés újabb lökést adott a hétfő óta zajló idétlen internetes játéknak. Melynek jegyében bizonyos személyek nem örülnek annak, hogy Nemes Jeles László filmje, a Saul fia előbb Golden Globe-ot kapott, majd fokozódtak esélyei a csimborasszó számba menő aranyszobrocska elnyerésére. A nem örülő személyek olyanokat szoktak mondani a mindenkiről – tehát róluk magukról is – minden leplet lerántó közösségi háló segítségével, hogy na megint egy holokausztfilmet ajnároznak, ami nem is a mienk, hanem a zsidóké, és eljön-e vajon az az idő, amikor egy Trianon-filmet fognak ajnározni ehelyett. Ezekben a költői kérdésekben benne van a búbánatos válasz is: ilyen soha nem lesz! Nem-nem. Soha. Azért nem lesz ilyen, mert minket mindig bántanak, víz alá nyomnak, és nem érdekli ezeket a mi fájdalmunk.
Van is ebben valami. De hogy mi, annak kifejtése előtt tisztáznunk kell, hogy ezek az ezek sem egyformák. Én például két filmelméleti kérdésben is szinte biztos vagyok. Az egyik: egy igazán menő Trianon-filmet is bírnának ajnározni. A másik: a holokauszt mint téma önmagában nem elég, hogy valaki glóbuszokat és szobrokat kapjon művészetéért. Ezt épp egy másik magyar filmes bizonyította be fényesen – Koltai Lajos ráadásul nem kezdő volt, mint Nemes Jeles, hanem világhírű mester a szakmájában –, aki rettenetes szépelgést csinált a szikár Sorstalanságból, az akkor friss nobeles Kertész Imre legfontosabb szövegéből, és megbukott vele, mint a pinty.
Vannak ugyanakkor olyan ezek is, akik úgy mutogatnak ujjal az antiholokausztista trianonisták százaira, mintha milliószám szaladgálnának közöttünk minimum, és nemcsak ijesztgetik velük a békés lakosságot egyfelől, de ki is nevetik őket lépten-nyomon másfelől. Jó-jó: a giccs és a nyafogás tényleg arra való, hogy kinevessük.
A fájdalmak viszont nem arra valók. Sőt arra sem valók, hogy versenyeztessük őket. A Trianon–holokauszt versenyfutásról a tavalyi Trianon-évforduló alkalmából megírtam a magamét nagyjából. Nem volt egyszerű móka. Kárpátaljai származású emberként sem, és úgy sem, hogy a többedik generáció tagjaként azt gondolom, ennyi idő után leginkább történelmi tényként helyes kezelnem hazánk szétszabdalását. Melynek következtében egy idegen országban kellett ugyan felnőnöm, ám pozitív hozadékai is voltak ennek.
Mármint személy szerint számomra, kulturálisan. De nem mennék most mélyebben bele ebbe, akit érdekel, átkattinthat.
A lényeg ezen a helyen inkább az, hogy mivel történelem ma már Trianon, beszélni róla nem szégyen, és beszélni róla nem csak ostobán lehet. A magam szövegét hasznosítom újra most, szinte szó szerint: Trianonnak egy ép és egészséges országban nem a sírás-rívásról kellene szólnia, nem soha vissza nem hozható veszteségekről, nem gyógyíthatatlan sebekről, nem az ezeréves határok visszaállításáról – és nem ezek kifigurázásáról. Hanem arról, hogy történt valaha valami, aminek eredményeként sok-sok magyar él kívül a magyar határokon. És ha számukra továbbra is fontos Magyarország – mert az! –, akkor az sem lenne butaság, ha Magyarország számára is fontosak lennének ők. Nemcsak az egyik, hanem a másik oldal számára is. De nem is az oldalak – hanem az emberek számára.
Igaz, ami igaz, nem sok reményt fűzök ahhoz, hogy ez a közeljövőben bekövetkezzen. (...)
Következő cikk: Serenčeš: Šljive i kukuruzi pod raketama
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >