Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Újévi mese
„Hol volt, hol nem volt, még a délibábos magyar ugaron is túl, volt egyszer egy ország, amelynek lakói újév másnapján arra ébredtek, hogy a politikusoknak egyszerűen nyomuk veszett. Eltűntek.” Mátyás Győző (168 Óra Online):
Amikor az emberek a szilveszteri bódulat után lassan kezdtek volna visszazökkenni a munka szokásos rutinjába, meglepődve tapasztalták, hogy a politikusok fellelhetetlenek. Nem mutatkoztak a minisztériumokban, önkormányzatokban, különféle cafrangos hivatalokban, s amikor annak ideje lett volna, a parlamenti ülést sem tudták megnyitni, mert egy árva politikus nem mutatkozott az ország házában. Se kormánypárti, se ellenzéki.
A reformok működtek.
Azt viszont hamar felfedezte mindenki, hogy csak azok a figurák tűntek el, akiket a különböző pártok ¬- túlnyomó többségben a hatalmon lévők – helyeztek valamilyen fontos posztba, és ezért nem is igen értettek máshoz, mint a politikai szélhámoskodáshoz. Akikről tudható volt, hogy kicsit is konyítottak a szakmájukhoz, azok továbbra is megjelentek a munkahelyükön. Kizárólag a „hivatásos” politikusok tűntek el.
Eleinte senki nem értett semmit ebből a csodából, s az emberek zavarba jöttek. Rokonok, ismerősök próbálták keresni a politikusokat, de csak hűlt helyüket találták. Mintha soha nem is léteztek volna.
Döbbenet és tanácstalanság lett úrrá kezdetben az embereken. Nem mintha különösebben hiányolták volna az amúgy közmegvetésnek örvendő figurákat, csak nem tudtak mihez kezdeni a helyzettel, mert még soha nem tapasztaltak hasonlót. Így eleinte a káosz és zűrzavar jelei mutatkoztak, mert sokan azt hitték, mostantól azt csinálnak, amit akarnak, és nem parancsol nekik többé senki. De a többség meglepő gyorsan ráébredt, hogy az anarchia csak az ország vesztét okozhatja.
Meg különben is, nem a vízvezeték-szerelők, a közgazdászok vagy a rendőrök tűntek el, csak a politikusok.
Így aztán az emberek elkezdték megszervezni az életet. A különböző szakmákban, ágazatokban, az élet minden területén igyekeztek a legésszerűbb, leghatékonyabb feltételeket megteremteni. Választottak ugyan irányítókat, de az ő szerepük semmiben sem volt hasonlatos a korábbi politikusokéhoz. Az egész újonnan kialakított rendszer leginkább valamiféle önigazgatási szisztémához lett hasonlatos.
És a gazdaság elkezdett szárnyalni, a közpénzeket nem lopták el, a fejlesztések a korábbinál sokkal racionálisabbak és hasznosabbak lettek, az egészségügy színvonala látványosan emelkedett, az oktatás korszerűbbé vált, az itt élőknek kezdett az az érzése lenni, hogy az ország működik. Az emberek türelmesebbek lettek, néha már-már egymásra is mosolyogtak.
Eleinte természetesen voltak, akik megpróbálták visszaállítani a korábbi állapotot. Elsősorban a szakmájukban sikertelenek voltak azok, akik mindenféle politikai pártokat akartak létrehozni, arra hivatkozva, hogy egy országot kizárólag politikusok vezethetnek. Megkíséreltek viszálykodást szítani az emberek között, igyekeztek az irigységre, bornírtságra apellálni, az emberek legrosszabb ösztöneit felpiszkálni, különféle csoportokat megbélyegezni, de a többség undorodva fordult el tőlük.
Az egész olyan volt, mint valami álom, még azt sem érzékelte senki igazán, hogy ez az állapot meddig tartott. Hetekig? Évekig?
Aztán hirtelen, egyik pillanatról a másikra minden megváltozott.
Mintegy varázsütésre visszaállt a régi rend. Megint politikusok uralták az országot, demagóg ostobaságokkal szították a gyűlöletet, bűnbaknak kiáltottak ki egyes csoportokat, összeugrasztották az embereket, csiholták az indulatokat. De főként elképesztő mennyiségben loptak, arcátlanul hazudtak, a gazdaságot szétzüllesztették, a jogrendből bohóctréfát csináltak, a közhangulat borzalmassá vált. Volt, aki elmenekült, a többség azonban beletörődve elfogadta a helyzetet.
Igaz, egy legenda járta az emberek között, amely szerint volt egy idő, amikor valami isteni csoda folytán a politikusok eltűntek, és az ország virágzott, az emberek boldogok voltak. De természetesen senki sem hitte, hogy ez valóban megtörténhetett. Mindenki tisztában volt azzal, hogy ez csak egy mese. Amit jó felemlegetni, de senki sem hisz benne.
Következő cikk: Miért titkolja a CIA a művészeti gyűjteményében őrzött festményeket?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >