Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Nem a civilizációk háborúja
A bevándorlók integrációs lehetőségei Európában
„Csak abból kiindulni, hogy csupán a vallásuk és kultúrájuk miatt nem tudnak majd együtt élni a menekültek a többségi társadalommal, megalapozatlannak tűnik.” B. Simon Krisztián (Magyar Narancs):
Az Európába érkező menekültek és bevándorlók „döntő része nem tudott és nem is akar integrálódni” szól például a magyar kormány házi „biztonságpolitikai szakértőjének”, Nógrádi Györgynek egyik érve a befogadás ellen. Pogonyi Szabolcs, a Közép-európai Egyetem nacionalizmusprogramjának adjunktusa viszont úgy véli: ennek a kérdésnek, tudniillik hogy képesek-e a bevándorlók úgy általában integrálódni egy társadalomba, társadalomtudományi szempontból semmi értelme nincsen. „Ilyesmivel a politikusok dobálóznak, de ugyanannyira nem lehet komolyan venni, mint ahogy az ellentétét sem. Az ilyen üzenetek ugyanis nem leírják, hanem formálni akarják a valóságot. (...)
Mit jelent ma az integráció?
A 90-es évek elején Nyugat-Európában még optimista szemlélet uralkodott: az erős gazdasági integrációval, azaz a jogokkal, az esélyegyenlőséggel és a munkaerőpiac elérhetőségével kialakulhat a különböző kulturális hátterű közösségek békés együttélése. A kétezres években már erősebb lett a kulturális félelem.
Penninx (Rinus, az Amszterdami Egyetem Migrációs és Etnikai Tanulmányok Intézetének vezetője) szerint azért van ma téves képünk az integráció sikerességéről, mert a közbeszéd leginkább arról szól, hogy vallásilag vagy kulturálisan mennyire idomultak a bevándorlók a fogadó társadalomhoz. Pedig a kérdés valójában az, hogyan lehet a társadalom megbecsült tagjává tenni a bevándorlókat. El kell érni, hogy ne segélyektől függjenek, legyen lehetőségük munkát vállalni. Kapjanak megfelelő jogi státuszt, lehetővé váljon az állampolgárságuk. A fogadó társadalom pedig legyen képes valamennyire elfogadni más kultúrákat és más vallásokat. „Európa az elmúlt évek integrációját nem a szociális-gazdasági dimenzióból ítéli meg, hanem arról beszél, hogy a keresztény vagy szekuláris társadalmunk mennyire bírja elviselni a másfajta nézeteket. Azaz az integráció sikerét azon mérjük, hogy mi magunk mennyire vagyunk képesek a toleranciára” – mondja a holland professzor.
Az elmúlt években könnyen integráltuk az érkezőket, de a mostani helyzettel ellentétben egyenletesen érkeztek. „Még most sem beszélünk hatalmas számokról, de mivel az emberek nem egyenletesen oszlanak majd el az EU-ban, így egyáltalán nem biztos, hogy egyes települések vagy közösségek szintjén nem lesznek problémák” – mondja Kováts (András szociológus, a Menedék – Migránsokat Segítő Egyesület igazgatója). Szerinte az integráció sikerében nagy szerepe van a kulturális közelségnek, és annak is, hogy egy menekült vajon olyan országból érkezik-e, amely nemrég még működőképes volt, mint a szírek, vagy éppenséggel egy rossz oktatási rendszerrel és munkaerőpiaccal rendelkező országból, mint az évtizedek óta kormányozhatatlan Afganisztán menekültjei.
Penninx szerint Észak- és Nyugat-Európa van olyan állapotban, hogy felvegye és integrálja a most érkező menekülteket – de ehhez a fogadó társadalomnak minél kevesebb akadályt kell gördíteni a bevándorlók elé. Ha valaki nem férhet hozzá a munkaerőpiachoz, azt el kell tartani; és ha beszorul a segélyezetti létbe, az megcsáklyázza az integrációt. A menekültek között sok a túlképzett, azaz olyan ember, aki nem tud elhelyezkedni abban a szakmában, amelyre a képzettsége feljogosítaná. A Svédországban élő iráni orvosoknak, fogorvosoknak nem fogadják el a diplomájukat, nem tudnak praktizálni. Penninx szerint e téren lazítani kellene a szabályozást – Kováts ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy különböző országokban más és más tudásbázis szükséges a diploma megszerzéséhez. Az orvosi diploma esetén például a munkáltató joggal várja el, hogy a papír mögött olyan tudás legyen, amivel ténylegesen lehet hagyni praktizálni az illetőt.
Akadály és baj tehát sok van – de abból kiindulni, hogy csupán a vallásuk és kultúrájuk miatt nem tudnak majd együtt élni a menekültek a többségi társadalommal, megalapozatlannak tűnik. „Európában és Magyarországon most is együtt élnek különböző vallású és kultúrájú emberek, köztük muszlimok is. A sokszínűség tolerálása mindazonáltal nem jelenti, hogy a kulturális és a vallási különbségek mindegyike tiszteletet érdemel: az intoleráns nézetek nem tolerálandók, még akkor sem, ha valóban létező kulturális és vallási hagyományok szerves részei. Az intolerancia elleni fellépést, az alapvető jogok kikényszerítését azonban fölösleges civilizációs háborúként tálalni” – elmélkedik Pogonyi.
Európa esete a bevándorlással
Az Eurostat adatai szerint az uniós tagállamokban a lakosság körülbelül tíz százaléka nem abban az országban született, ahol pillanatnyilag él. Az OECD adatai szerint Németországban vagy Belgiumban magasabb a külföldön születettek aránya, mint az Egyesült Államokban: előbbiekben 14, illetve 16, utóbbiban 13 százalék. A kutatók éppen ezért már jó ideje bevándorló országokként tekintenek Nyugat-Európa államaira – míg a politikusok ezt nehezen vagy egyáltalán nem hajlandók elismerni.
Ez a folyamat az 50-es évek végétől indult el Európában. A 60-as, 70-es években a bevándorlók egyrészt vendégmunkásként, másrészt az egykori gyarmatokról érkeztek. A mindenkori kormányok nagyon ügyeltek arra, hogy különbséget tegyenek a különböző új érkezők között, éppen azért, hogy ne kelljen kimondaniuk, hogy országukból bevándorlási célpont lett. Ahogy arra Rinus Penninx is emlékeztet, a hollandok az egykori gyarmatokról érkezőket hazatérőknek vagy tengerentúli polgártársaknak nevezték (még akkor is, ha esetleg kevert etnikumú emberekről volt szó), míg a munkacélból érkező törököket vagy marokkóiakat vendégmunkásoknak. A németek áttelepülőknek nevezték az NDK-ból érkezőket, kitelepülőknek a Közép-Európából vagy a Szovjetunió területéről érkező német etnikumú bevándorlókat, a törököknek pedig náluk is a vendégmunkás (gastarbeiter) minősítés jutott. Míg a német „hazatérők” megkapták az állampolgárság lehetőségét, a többiek esetében ez eleinte fel sem merült, gondolván, hogy úgyis elmennek idővel. Németországban például csak a 90-es évektől, a másod- és harmadgenerációs bevándorlók kapcsán merült fel, hogy olyan emberek is kaphassanak állampolgárságot, akik nem német származásúak.
A német kísérlet
Vajon mit tesz Németország az idén várható egymillió menedékkérő integrációja érdekében? Az agyalás már elindult. A német kormány azt tervezi, hogy megvágja azokat a juttatásokat, amelyeket az elutasított menedékkérők kapnak, ugyanakkor a menedékkérők, illetve a megtűrt státuszúak mostantól úgynevezett „kölcsönmunkaerőként” is dolgozhatnak, ami megkönnyítené számukra a munkakeresést. A kormány integrációs megbízottja, a szociáldemokrata Aydan Özoguz javaslata szerint már nem sokkal az érkezésük után lehetővé kellene tenni a menekülteknek, illetve a megtűrt státuszúaknak a nyelvtanulást, hiszen ezen áll vagy bukik az integráció sikere. Fontos az iskolai és óvodai felzárkóztatás, a szakképzések és a munkaközvetítők interkulturális képességeinek javítása. Cél lenne az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés egyszerűsítése is (amit a kereszténydemokraták elleneznek), valamint újabb szociális bérlakások építése. Ezenkívül erősen bevonnák a muszlim közösségeket és szövetségeket is az integrációs folyamatba, mivel azok felé nagyobb bizalommal lenne a menekültek nagyobbik része.
A jelenlegi káoszban legalább két-három hónapig tart, mire a munkaügyi hivatal egyáltalán elkezd foglalkozni a regisztrált menedékkérővel. Az emberhiánnyal küzdő menekültügyi hivatal (BAMF), a munkaügyi hivatal, a rendőrség, a szövetségi és tartományi kormány, valamint az önkormányzatok munkáját kellene valahogy koordinálni, miközben a németül nem beszélő menekülteknek segíteni kell abban is, hogy eligazodjanak ebben a bonyolult rendszerben. Emberek százezreinek kérelméről kell dönteni, miközben rohan az idő.
A németek azt tervezik, hogy egy fedél alatt intéznék az egész folyamatot, ami a személyazonosság megállapításával kezdődne, és a munkaerő-piaci kilátások megállapításával végződne. A menedékkérők bevezetése a munkaerőpiacra új elképzelés, eddig éppenséggel az volt a cél, hogy távol tartsák őket a munkától. Attól féltek ugyanis, hogy azokat az embereket, akiknek elutasították a menedékkérelmét, nem fogják tudni kirakni az országból, ha már elkezdtek dolgozni. Tavaly ősszel a szövetségi kormány úgy döntött, a menedékkérők Németországba érkezésüket követően már három hónappal munkába állhatnak, nem kell kivárniuk a kilenc hónapot. (Magyarországon jelenleg kilenc, az Egyesült Királyságban 12 hónap, mire elkezdhetnek dolgozni, de akkor is komoly megszorításokkal.)
Következő cikk: Mind nálunk ragadnak a kitoloncoltak
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >