2024. április 15. hétfő
Ma Anasztázia, Tas, Oktávia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Történelem és külpolitika

„Sose feledje el, hogy felelősséggel tartozik a határon túlra került és a távolabbi országokban munkát vállalt nemzettársaiért, magatartásával ne nehezítse helyzetüket.” Jeszenszky Géza (hvg.hu):

A magyar közgondolkodás sok betegsége között az egyik legrégibb a külvilág iránti érdektelenség. Ebből fakadt a nemzetközi erőviszonyok félreismerése, az idegen nyelvek elégtelen ismerete, saját lehetőségeink túl- vagy éppen alábecslése. Ez persze nem vonatkozott az arisztokráciára és a polgárság elitjére, de nagyon is fönnállott a Pató Pál féle maradi nemesek esetében és érvényes volt a dualizmus-kori közjogi ellenzék jelentős részére. A reformkor és a kiegyezést tető alá hozó nemzedék ugyan kitörést ígért a szűklátókörűségből, de a közjogi vitákba süppedt „harmadik nemzedék” illúzióit épp a külpolitikai krach rombolta szét – a történelmi országgal együtt. A trianoni trauma azután végzetes külpolitikai pályára terelte a nemzetet. A múlt század első fele középosztályának mintegy a fele (különösen az alsóbb része) nem igen látott túl Németországon és ebben volt erős az antiszemitizmus is. Az 1945-ös újrakezdés ugyan magában hordta a gyógyulás lehetőségét, de a ránk erőltetett kommunizmus vasfüggönnyel zárt el bennünket a fejlett világnak mind a technológiától, mind a gondolataitól. A hivatalos szovjet orientáció ellenreakciójaként ugyan a társadalomban rendkívül erős Nyugat-imádat alakult ki, de ez nem mélyebb ismereteken és értékeken alapult, hanem a tömegkultúra és a fogyasztói társadalom vonzerején. Amikor a rendszerváltozás jóvoltából végre politikailag és katonailag is révbe értünk, nem fenyegettek már bennünket sem ellenséges nagyhatalmak, sem a területi viták miatt ellenséges szomszédok, a vágyott jólét elmaradása miatt váratlanul felütötték fejüket a balítéletek, a régi babonák, az összeesküvés-elméletek, kacérkodás semmi jót nem ígérő új külpolitikai orientációkkal.

A világra váratlanul rázúduló veszélyek (pénzügyi válság, terrorizmus, migráció, éghajlati szélsőségek, új járványok) idején nagyon kívánatos volna a külpolitikai tisztánlátás, nemzeti érdekeink világos felismerése és a belpolitikai vitákon felülemelkedő közös álláspont. Nyílt párbeszéd, vita, jó szándék nélkül ez nem képzelhető el, de ehhez politikai akaratra és közfigyelmet keltő fórumokra volna szükség. A HVG ilyen irányú szándéka dicséretes, de a kívánatos célhoz nyilvánvalóan nem elegendő.

Balázs Péter velem párhuzamos osztályba járt a Toldy Gimnáziumban, neki is tanára volt Antall József, akitől nemcsak történelmet tanultunk, de világpolitikai tájékozottságot is kaptunk. Péter az Antall-kormány idején rangos köztisztviselő, majd dániai nagykövet volt. Nem csoda, hogy hasonlóan látjuk mai külpolitikai problémáinkat.

Nemzedékünk még tudja, milyen szörnyű a háború, és értékeli, hogy Európa nyugati felében ennek a veszélyét a NATO és az európai integráció szüntette meg. Bármit is gondolunk a jelenlegi tömeges migrációról, az vitán felül áll, hogy fő és közvetlen kiváltó oka a háború, ami ugyan évtizedek óta folyik a Közel-Keleten, de Szíriában és Irakban csak az elmúlt években tette igen sokak számára elviselhetetlenné az életet. Ukrajna esete azonban figyelmeztet, hogy a háború szelleme nem halt ki Európában. Amikor még csak viták voltak arról, hogy jó-e, ha a NATO kiterjed kelet felé, állandó érvem volt, hogy a senki földje sosem biztonságos, de egy NATO -tagot rendkívül kockázatos lenne megtámadni, mert az súlyos válaszreakciót váltana ki, ami könnyen nukleáris háborúba torkollik. Ezért van szükség erős NATO-ra, hiteles elrettentő erőre, ezért minden józan magyar csak üdvözölheti, hogy az atlanti szövetség erősíti jelenlétét az új tagállamokban, hogy nálunk is hadgyakorlatokra kerül sor, sőt egy NATO-parancsnokság fölállítása is napirenden van. Folyik persze egy lélektani hadjárat az Egyesült Államok, a NATO vezető ereje ellen, az internetet és a média egy részét elárasztják a féligazságok és a hazugságok, könnyű hangulatot kelteni a „világcsendőr” szereptől nagyon is húzódozó szuperhatalom ellen. Éppen ezért lenne szükség arra, hogy társadalmunk sokkal jobban eligazodjon a világpolitika útvesztőjében.

A béke mellett a barátság egy olyan politikai kategória, amellyel sok visszaélés történt, de fontossága a külpolitikában is elvitathatatlan. „Nem jó az embernek egyedül lennie,” mondja az Úr Mózes első könyvében, és ez áll az államokra is. Rendkívül félrevezető volt a szélsőjobboldali író, Oláh György tétele, hogy „egyedül vagyunk”. Igen nagy baj lenne, ha ez bekövetkezne. A mai világban lehetetlen elzárkózni a külföldtől, minden ilyen kísérlet célszerűtlen, sőt önveszélyes. Ma egy nyersanyagokkal nem vagy alig rendelkező kis ország is lehet gazdag, ha lakossága iskolázott, ha kereskedői jók, ha tudósai invenciózusak. De barátok, szövetségesek nélkül mindenki ki van téve az erősebb, nagyobb, irigy szomszédok rosszakaratának. Magyarországot a két világháború között a rovására megerősített szomszédok, a „kisantant” acélgyűrűje fogta közre, és ebből nagyon rossz irányban próbált kitörni. A visegrádi együttműködéssel, majd a NATO- és az EU-tagsággal viszont rendkívül erős barátokra és szövetségesekre tettünk szert; ez gazdaságunk számára komoly pénzügyi támogatás mellett ragyogó perspektívákat kínál. A barátok között is vannak azonban viták, ezeket le is kell folytatni, csak arra kell ügyelni, hogy barátot ne veszítsünk el. A határainkon kívül rekesztett magyarok távolról sem kielégítő helyzete miatt mi más államoknál jobban rá vagyunk szorulva arra, hogy magatartásunk egyértelmű és rokonszenves legyen a külvilág előtt. Érhetnek csalódások, kaphatunk meg nem érdemelt bírálatokat, de ha a jog és az igazság (a kettő nem azonos!) mellettünk van, akkor hosszú távon sokat elérhetünk. A harag és a türelmetlenség mindig rossz tanácsadó.

Még ma is sokszor elhangzik, hogy „kompország” vagyunk. Sosem volt okunk ennek örülni, legkevésbé akkor, amikor a keleti parthoz kötöttek ki bennünket. Ha azonban kikötőnk, bázisunk a jobb, a napos oldalon van, akkor hasznos lehet, ha jó forgalmat bonyolítunk le a két oldal között. Ha sikerül a komp helyett hidat építeni, akkor a hídpénz többet hoz, mint a révész díja. Történelmében Magyarország nem is annyira komp volt, mint Európa közepén a hadak útja. Békében csak előny, ha Észak és Dél, Kelet és Nyugat a mi tájunkon találkozik. Ezért legyen a magyar külpolitika mindenek előtt békepárti, ápoljon jó viszonyt minden szomszédjával, ha provokálják, higgadtan beszéljen vissza. Sose feledje el, hogy felelősséggel tartozik a határon túlra került és a távolabbi országokban munkát vállalt nemzettársaiért, magatartásával ne nehezítse helyzetüket. Végül, de nem utolsó sorban: csak másokkal közösen találhat megoldást azokra a nagy problémákra, amelyekkel egész földrészünk, sőt az egész világ szembesül.

2015. október 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?

Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >

Tovább

A világ a háború szélén áll

Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >

Tovább

A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar

Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >

Tovább

Az ember, aki kihívja Orbán Viktort

A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >

Tovább

Mi történik, ha Ukrajna veszít?

Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >

Tovább

A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort

Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >

Tovább

Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták

Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >

Tovább

Anti-Orbán jelenségnek…

… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >

Tovább

Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás

Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban  Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >

Tovább

A remény mint drog

Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >

Tovább

Egy „messiás” felkavarja a magyar ellenzéket

Újdonsággal ugyan nem rukkolt ki, mert amit kifogásol a rendszerben, az már jó ideje közismert, ám >

Tovább

A hiányzó hős

Magyar Péter azt hozta be a teljesen lebénult, egyoldalúvá vált hazai politikába, amire az ellenzéki pártok >

Tovább