Ma Andrea, Ilma, Apolló, Aladár névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Pápa tér
„Amikor már újra egymás közt élhette közösségi életét a magyar a saját kultúrája szerint, akkor az egyik frekventált közterén csaknem felfaltak egy embert a férgek.” Megyesi Gusztáv (Népszabadság):
Napok óta várjuk, hogy valaki megmondja, mi lett a Pápa téri férfivel. Múlt hét közepén írták meg a lapok, hogy a II. János Pál pápa téren darázsfelhőből mentették ki azt a hatvanéves embert, aki már négy napja ült étlen-szomjan a padon, a lábán lévő kötés alatt kukacok hemzsegtek; az orvosok szerint a mentők az utolsó órában érkeztek.
Azt kérdeznénk, hol voltak a Pápa tér lakói. Négy napon át ül egy ember a köztéri padon mozdulatlan, darazsak nyüzsögnek rajta, rettentő büdös, már az se biztos, hogy életben van, és ez senkinek se tűnik fel, arra járó rendőrnek, polgárőrnek, járókelőnek, a téren lakónak, vagy ha igen, továbbmegy, míg végre valaki négy nap után telefonál a mentőknek.
Túl egy szerencsétlen ember sorsán azért firtatjuk ezt, mert pár héttel ezelőtt még igen aktívak voltak ugyanennek a térnek a lakói. Egymás után panaszkodtak kormánypárti orgánumoknak, hogy ellehetetlenült az életük, mert ellepték a teret a menekültek. Koszosak, hangosak, a bokrokba szarnak, jól mondta a polgármester, hogy „tüzet raknak, szemetelnek, őrjöngenek, lopnak, késelnek, rongálnak”, igaz, ők maguk nem láttak ilyet, és a rendőrség sem tud hasonlóról. Viszont elfoglalják a padokat, nem lehet tőlük rendesen sakkozni és ultizni, ezenfelül betegségeket terjesztenek, az ember fél lemenni a gyerekkel, kutyával; egy kalapos úr elfúló hangon nehezményezte, hogy amióta itt vannak az idegenek, nem lehet rendes közösségi életet élni.
Most már lehet. A menekültek több mint egy hónapja eltűntek, visszatért a régi béke és harmónia a térre: a kutyák vidáman csóválják a farkukat, egy öregúr susztermattot ad a társának, gyerekek szaladnak a pöttyös labda után, virágzik a közösségi élet, s nem kell félni, hogy elkapnak valami halálos betegséget. Ha van is mocsok, szemét, szar a bokor alján, az legalább minőségi: nem a menekültek termelték, hanem immár újra a magyarok, akik joggal büszkék az együttélési kultúrájukra, s joggal féltik keresztény értékeiket az iszlám betolakodóktól. Csak egyetlen ember ül a padon félholtan, darazsak felhőjében, ám a közösségi életre oly érzékeny Pápa tér nem veszi őt észre; igaz, a férfi nem közösségi, hanem szigorú magánéletet él.
Elmehet büszke Magyarország a francba a menekültek nélküli napjain is, mondhatnánk, de nem erre akarunk kilyukadni. Hanem hogy ne legyenek illúzióink, nehogy azt higgye bárki is, hogy a Magyarországon átvonuló több százezer menekült között nem lesz egyetlenegy se, aki megírja a megaláztatásait, avatott tollal, értőn, tehetségesen. Hogy nincsen, aki már most, vonulás közben is írja. Ezt nem lehet megúszni. És ha csakugyan tehetséges kézben lesz az a toll, és remekmű születik, szörnyű lesz az Magyarországra nézve, mert ez viszi majd hírünket a föld minden sarkába, ebből ismerszünk majd meg a világ előtt, ha a világ esetleg még nem ismerne minket. A remekművet nem lehet raportra hívatni a külügyminisztériumba, a remekműben minden benne van, ami fontos, és nem számít mindenféle szir-szar kormányfő, miniszter meg szóvivő véleménye; száz évre meglesz a bizonyossága a világnak, hogy Magyarország milyen ország lett a vezetői által; s nincs az a megíratott ellenregény, ami ezt feledtetné.
S akkor még örülhetünk. Mert az értelemszerűen nem lesz majd benne a könyvben, hogy amikor már rég elmentek a menekültek, amikor már újra egymás közt élhette közösségi életét a magyar a saját kultúrája szerint, akkor az egyik frekventált közterén csaknem felfaltak egy embert a férgek.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Tiltakozó hullám söpör végig Közép- és Kelet-Európán
Magyarországról és Szlovákiáról indul, áthalad Szerbián és más nyugat-balkáni államokon és elér egész Törökországig, illetve Grúziáig. >
A liberális nemzetközi rend után
Az Európai Külkapcsolati Tanács elnöke úgy látja, hogy vége a liberális nemzetközi rendnek, de a földrésznek >
A magyaroknak kell megszabadulniuk Orbántól, ha úgy látják jónak, ebbe nem szabad kívülről beavatkozni
Stephan Löwenstein, a Frankfurter Allgemeine Zeitung közép-európai tudósítója gondolja így és megállapítja, hogy a kormányfő folyton >
Európa jelenleg a szabadság szigete
Bármennyire is fura ez, de, ha alaposabban szemügyre vesszük a gondjait, akkor azok nem is annyira >
A szerb elnök mesterséges „népi mozgalommal” igyekszik elfojtani a diákok tiltakozását
Ehhez ösztönzést kap Dodiktól, illetve Orbántól. Utóbbi az EU-ra és a világ liberálisaira utalva azt üzente >
Trump súlyosan megsebesült, ez azonban még jól jöhet Európának és Nagy-Britanniának
Így véli Will Hutton, a Guardian vasárnapi számának volt főszerkesztője. Kiemeli: itt az idő kialakítani az >
A meggyőzhetetlenek
Máris minden tele van azzal a kormányzati reklámmal, amely a párt egyik brüsszeli képviselőjének két kiforgatható >
Te, jó ég, hol élek?
Ezt írja Fareed Zakaria a Washington Postban, aki szerint Trump ugyan befagyasztotta az új vámterhek jó >
Még messze nincs vége a Trump-féle kereskedelmi zűrzavarnak
Az elnök csupán időt kért, ám változatlanul valós a világgazdaságra leselkedő veszély. Ezzel együtt nem szabad >
Túl kockázatos az EU-békefenntartók számára, hogy letartóztassák a boszniai szerbek vezérét
Dodik ugyanis nem hajlandó bevonulni a börtönbe. Hiába kért segítséget a szarajevói kormány Brüsszeltől, túlságosan is >
Sajtószabadság ügyben az uniónak először a sorain belül kell rendet teremtenie
Nem kizárt, hogy a Brüsszel szerződésszegési eljárást kezdeményez, éppen Orbánt és Ficót használva fel elrettentő példaként. >
Senki sem nyer a vámháborúval, de Kína távolabbra tekint
A Guardian vezércikke ítéli így meg. Nagy viharra számít, ám úgy véli, hogy a viszályban az >