2023. február 6. hétfő
Ma Dorottya, Dóra, Pál névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Nem vagyok keresztény

„Ahogy jó eséllyel te sem. Magyarország pedig nem keresztény ország.” Ceglédi Zoltán (Sztárklikk):

Ezeket a sorokat a bolognai Salaborsa első emeletén írom. A közös asztalok egyikénél ülök, balra tőlem egy indiai lány, a füzetébe pillantva úgy látom, kémiát tanul épp, jobbra egy hajléktalannak tűnő bácsi, aki egy hordozható DVD-lejátszón a helyben kikölcsönzött kosztümös-történelmi filmet nézi fülhallgatóval. Szemben egy francia fiú, aki épp most kapott egy palack vizet a földszinti kávézóból visszatérő olasz barátjától, az pedig cserében tőle egy puszit. Fel sem merült, hogy "biztonságos", méteres távolságból kivitelezett, támadhatatlanul heteroszexuális kézfogással köszönje meg. Itt nem kell. Mellettük egy fekete fiú, pulóverén Au Revoir Tokyo felirat, a jegyzete címe Civil Engineering.

Én meg? Magyar vagyok egy olasz egyetemi városban, akinek az apai nagyszülei (Crnkovics, Gyukics) még nem a magyart tanulták anyanyelvként, de aki ma ennek a nyelvnek a szerelmese és abból él, hogy ezen a nyelven ír és beszél.

Mi itt, ennél az asztalnál, és még százak a háromszintes épületben, ezrek kint az utcákon, pasticceriákban, piacokon, tízezrek a munkahelyeken, mi javarészt kilógunk abból az egyenruhából, amit a Fidesz többségi és egyedül helyes viseletként akar jó ideje és egyre inkább kötelezővé tenni. Amikor a miniszterelnök Európában (és milyen szomorú, hogy Európát lassan mind egyfajta "másik helyként" azonosítjuk már, nem közös otthonként) azzal érvel, hogy Magyarország keresztény ország, akkor tudatosan hamisít egy meghaladott történelmi tényt aktuális nemzetkarakterré, illetve, és ez még ijesztőbb, hivatalos államdefinícióvá. Pedig Magyarország nem keresztény ország, Magyarország egy szekuláris állam, amelynek nincs, megint mondom, nincs közös-, pláne államvallása.

Vagy azok, akik most kicsit zavarodottan próbálják a hozzászólásokban összeegyeztetni a megszokott zsidózást az új keletű arabozással és iszlámozással. Kivéve persze, ha a focimeccsen látott "Mindenkit gyűlölünk" molinó szellemében járnak el, amihez csak halkan teszem hozzá a kérdést, miszerint a keresztényi felebaráti szeretet, az hol marad? Vagy hogyan kell értelmezni azt a szittya-keresztény (megint micsoda ellentmondás, Koppány mind a tíz ujját megnyalná, ha nem két külön várfokon száradnának) nekidurvulást, amivel hovatovább Ferenc pápát is kitagadjuk a katolikus egyházból, mert Szegeden például mégiscsak jobban tudják ezeket a krisztusi dolgokat, mint a Vatikánban?

Jó, mondjuk ilyen alapon azt is megkérdezhetném, hogy a Tízparancsolatból miért mindig a bulváros-leskelődős, szexbe belepofázós "ne paráználkodj" parancs kifejtését preferálják a fideszesek (mínusz Deutsch Tamás), és soha nem a "ne lopj" akad be nekik... Meg azt is, hogy aki helyeslően bólogatnak, miszerint igen-igen, ez egy keresztény ország, mi keresztények vagyunk, mégis mikor jártak utoljára templomban? Milyen arányban tartják magukra nézve kötelezőnek a Biblia előírásait, és milyen alapon kezdtek el abból válogatni, hogy ezt igen, azt meg nem? Ha már a paráználkodós vonalat említettem, lehetne-e, hogy csak az veri a mellét kommentben, hogy ő mekkora keresztény, aki azzal kezdi a hozzászólását, hogy "életem első szexuális tapasztalatát a nászéjszakámon szereztem"?

Itt, szemben, az olasz és francia fiú párosa semmivel sem "bűnösebb", mint egy átlagos magyar. És mondom az igazán lelombozó hírt: ők itt körülöttem, ők fognak győzni. Európa egyik legnagyobb múltú egyetemén tanulnak, több nyelven beszélnek, a diplomaszerzés után két kézzel fognak kapkodni utánuk a legnagyobb nemzetközi cégek, a szakembereket kereső kormányok.

Nem vagyok keresztény, ahogy más vallásom sincsen. Olaszországban járva könnyen belátható, miért nem baj ez így 2015-ben: minden utcasarkon gyönyörű templomokat találni, amelyek például a 15. században még kiválóan összegezték az emberiség technikai, tudományos, művészeti stb. csúcsteljesítményét. Amit akkor tudtunk a világról és magunkról, azt mind beleépítettük ezekbe a csodákba, illetve monopóliumként birtokolta és működtette a többek között a közigazgatást, oktatást, kultúrát is saját berkein belül tartó keresztény egyház. Ma ugyanez a tudáselőny amerikai, ázsiai mammutcégeknél, garázsból meg kis kávézók emeleti kanapéin nyomogatott laptopokból születő start-upoknál sűrűsödik. A templomaink pedig leginkább szép, büszkeségre okot adó múzeumok. Megint csak: az vitázzon ezzel, akinek minimum heti élménye, saját legfontosabb közössége a miséző tömeg a közeli templomban, nem pedig csak melldöngető ellen-kereszténység, kirakat-vallásosság, ami kizárólag akkor releváns, amikor mások alacsonyabb rendűségét akarja bizonygatni.

Nem vagyok keresztény, Magyarország nem keresztény ország, ahogy orbáni értelemben Európa sem az.

Szekuláris közösség, amelyik folyamatosan és roppant okosan oldja fel a korábbi évszázadokban kialakult, keresztény vallási alapokon megfogalmazott korlátait és tilalmait. Tisztelet illet meg mindenkit, akit buzgó és őszinte vallásgyakorlóként él (tehát például a kereszténység egyik legfontosabb parancsát követve a pályaudvarokon keni a kenyeret és osztja a takarókat a rászorulóknak). De jónak lenni, embernek lenni, az szerencsére nem keresztény-monopólium. Nagy bajban is lennénk, ha arra kéne várni, amíg Orbán és a többi szájkeresztény végre nem ugorja át a Bibliában az erről szóló részeket. De szerencsére ezt még rendes emberek valamennyire megoldják nélküle, épp csak elkerülve a humán katasztrófát. Abba most ne gondoljunk bele, mennyivel jobb, élhetőbb (és helóka: keresztényibb) hely lenne Magyarország, ha a Fidesz és a fideszesek is azt keresnék, hogyan és kiken lehetne segíteni, nem pedig azt, hogy melyik gyenge, szerencsétlen, kiszolgáltatott rétegbe lehet még belerúgni.

De addig is, tennék egy gyenge kis jogfenntartó nyilatkozatot. Amikor legközelebb elhangzik a "Magyarország keresztény ország" meg a "mi, magyarok, keresztények vagyunk", akkor tessenek hozzágondolni legalább, hogy kivéve Ceglédi Zoltán. Nem vagyok rá büszke, nem is szégyenkezek miatta, csak szeretném közölni, hogy nem rólam és nem az én nevemben beszél - megkérdőjelezhetetlenül magyar vagyok, de nem, nem vagyok keresztény.

2015. október 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Riasztó lesz a háború második éve

A New York Times biztonságpolitikai szakírója azt jósolja, hogy riasztó lesz a háború 2. éve, az >

Tovább

Putyin pátriárkája kém volt Svájcban

I. Kirill (akit a magyar kormány levetetett az uniós tilalmi listáról – a szerk. megj.) szereti >

Tovább

Az elhúzódó háború ára

A New York Times elemzése szintén arra figyelmeztet, hogy nem lenne jó, ha elhúzódna a háború, >

Tovább

Izrael a magyar és a lengyel úton

A NPR, az amerikai közszolgálati rádió kommentárja azt emeli ki, hogy a szélsőjobbos izraeli kormány széles >

Tovább

A nagy közös piszoár

S ha már látszat és valóság politikai összefüggéséről beszélünk, aligha mehetünk el szó nélkül az Orbán-rezsim >

Tovább

A szabadság különös iránya

Orbán is bármit megtehet, mert a magyar állam halott, a helyébe ő lépett. Az állam minden >

Tovább

Netanjahu létveszélyt jelent Izrael számára

A Guardian kommentárja azt hangsúlyozza, hogy a régi-új miniszterelnök létveszélyt jelent Izrael számára, de ki lehet >

Tovább

A scholzkodás tétje

Timothy Garton Ash bevallja: nem gondolta volna, hogy ekkora sikert arat, amikor a múlt héten továbbküldte >

Tovább

Ukrajna földje

Miután Orbán Viktor egy hete senkiföldjének nevezte Ukrajnát, a dnyiprói polgármester magából kikelve gazembernek minősítette a >

Tovább

Nevezd ásónak

Mai levelemet Londonból, de nem csak Londonról írom. Innen sokszor élesebb fényben látszik Magyarország és a >

Tovább

Trump és a republikánusok jövője

A volt elnök ellenfelei részéről jelenleg a vágyálom tűnik az egyetlen stratégiának, mármint hogy ne ő >

Tovább

Össztűz a nagykövetre

A keményen jobboldali Magyarországon személyeskedő támadások érik a vállaltan meleg diplomatát. A hatalombarát média azzal gyanúsítja, >

Tovább