2020. április 6. hétfő
Ma Vilmos, Bíborka, Taksony, Celesztin névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Baj van, nem is tudjuk, mekkora

„Hogy ne kelljen lesütni a szemünket, amikor a környező országokra tekintünk.” Majtényi László (168 Óra):

Elég volt ebből. A politika célja – jegyzem meg nagyon halkan – nem a személyes jólét; a politikus nem magának szerez. Az államférfi/államasszony még csak nem is a pártjának.

Két kérdés fölött kell gondolkodnunk. Mit szeretnénk, és hogyan is szeretnénk elérni ezt a valamit, amit szeretnénk? A két kérdés összefügg, és csak látszat, hogy az elsőre olyan nagyon könnyű a válasz. Nem hinném, hogy kevesebbel beérhetnénk, mint hogy szabad országban éljünk.

Akinek nem inge, ne vegye magára, de sok befolyásos ellenzéki politikus számára – nekem legalábbis úgy tűnik – ezek a kérdések még csak nem is léteznek. Pedig tudniuk kellene, hogy a szolgákat néha fel lehet szabadítani. Bizonyosan csak szabad ember munkálkodhat a mások szabadságért.

Elég közelről láttam az ORTT körül az úgynevezett „baloldal” éjsötét egylépéses sakkozóit, akik – miközben mindent elveszítettek, ide értve személyes jólétüket – semmibe vették a szabadságjogokat. Azután, ahogy azelőtt is, pergett a film, az unalmas történet: Egyenlítő bloggal, Pásztor Alberttel, menekültek elleni gyűlöletkampánnyal, duzzogással, olimpiával, a Fidesz tányérnyalóival, a hülyeség tombolásával. Kérdés, hogy mindez emberi hibák egyszerű összege, vagy a történelem keze.

Az Orbán-rendszer leváltására politikai értelemben a baloldal bizonyosan kevés. Ez az alkotmányos jobb- és baloldal közös feladata és közös felelőssége már most is.

 A Fidesszel, a NER-rel szemben a kompetenciakritika elégtelen. Csakis a rendszerkritika hozhat eredményt. Ha a baloldal azt mondja, hogy még jobb cigánygyűlöletben, korrupcióban (azaz például olimpiarendezésben), akár ha azt is mondja, becsszóra kevesebbet lopna, az szánalmas, reménytelen. (Mellékhang: az MSZP saját választóit megtisztelve, emberszámba véve, az elmúlt öt évben elrebegett-e saját korrupciós múltjáról egy halvány pardont? A válasz: nem. Hallottunk-e az elmúlt öt évben bárki autentikus ellenzéki politikustól akárcsak egyetlen politikai beszédet, amely – szisztematikusan elemezve a rombolást, láttatva a nyomort, az erkölcsi züllést – tetemre hívta a nemzeti együttműködést, továbbá – megérintve a nemzet lelkét – jövőképet vázolt? A válasz: nem. Kormányképesebb-e az ellenzék ma, mint öt éve volt? A válasz: nem.)

Új politikai erőre és új emberekre lenne szükség. Ahogy a 19. században és azután később Bibónak sikerült, rá kell találni az erény és a nemzeti büszkeség, a szabadság hangjára. Hogy ne kelljen lesütni a szemünket, amikor a környező országokra tekintünk. Ehhez új nyelvet is találni kell.

Az antifasiszta népfrontot merő anakronizmusnak tartom. És reális veszélynek is egyúttal. A Fidesznek mentőkötél lehet az egyenlőtlen, hegemón együttműködés keresése az MSZP-vel, amelyben az ellenzéki partner legalább olyan gyenge, alárendelt, amilyen ma is. Ez az együttműködés nemcsak a Magyar Szocialista Párt, de – ha ezt lehet még fokozni – mindkét fél legrosszabb énjét mutatná. A két fáradt, korrupt, elnehezült és fantáziátlan partner csak meghosszabbítaná az agóniát, megnyitva egyúttal a történelmi utat a Jobbik előtt.

A negatív forgatókönyvek közül még viszonylag a legkevésbé veszélyesnek a Fidesz–Jobbik koalíciót tartom. Nem is lenne a dolog lényegét tekintve rosszabb annál, mint ami most van, és persze a társaság tagjai bizonyosan ráégnének egymásra. (Nem tudom, feltűnt-e, hogy miközben a Jobbik szívesen ostorozza úgy általában a korrupciót, de eddig – hasonlítsuk össze gondolatban ezt a pártot egyetlen személlyel: Juhász Péterrel – tudtommal még egyetlen korrupciós ügyet sem tárt fel.)

A magyar politika tartalékai egészen kimerültek. A közösség nem támogatja, csak épphogy eltűri a Nemzeti Együttműködés Rendszerét – annak bágyadt ellenzékével együtt.

Új lapot kell nyitni. Nem a közös ellenszenv tárgyára kell már tekinteni. Azaz nem egyszerűen az érzelmek, hanem értékek koalíciójára van szükség. Az Orbán-rendszer leváltására politikai értelemben a baloldal bizonyosan kevés. Ez az alkotmányos jobb- és baloldal közös feladata és közös felelőssége már most is. Ebben a küzdelemben mindenekelőtt egymás megbecsülését kell tanulni, ami – mintegy ráadásul – új nyelvet alkothat a jövő politikai vitái számára is.

A demokratikus választás természeténél fogva mindig kompetenciáról, nem pedig a rendszerről szóló vita. Most Magyarországon a demokratikus, tisztességes választás feltételei alsó hangon is hiányosak. Ezért talán a választásra felkészülést megelőzően inkább fair és demokratikus választást kellene követelni. Magán a választáson aligha verhető meg a NER. Fatális tévedésnek tartom ezért a 2018-as, 2022-es, satöbbi választásokra, azaz a választási kampányra készülődést.

Az ellenzék a választáson akár győzhet is. Ennek azonban van előfeltétele. Mégpedig az, hogy már a választást megelőzően a Nemzeti Együttműködés Rendszere politikai vereséget szenvedjen.

2015. augusztus 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A tömeges fertőzés Magyarországon már régen elkezdődött?

New York Times: A hallgatás fala mögött arra utalnak a jelek, hogy a tényleges állapotok jóval >

Tovább

A demokrácia vége eddig mindig többmilliós emberáldozatot követelt

A jogállam nem luxus, ami csak a szép időkre szól. A demokrácia, az európai egység és >

Tovább

Egy kis közös teherviselés

Tényleg? Nincs elég közös teher az embereken? Például amiatt, hogy mi lesz velük, ha ők maguk >

Tovább

Londoni levél - A hibernáló metró

A lakásunk egy tágas parkra néz, nagy pázsittal. Senki. Pedig Angliára az a jellemző, hogy amint >

Tovább

A Fidesz Waterlooja

A magyar kormány nagyon túllőtt a célon. Arra számított, a koronavírus tombolása közepette senki sem figyel >

Tovább

Az EU tehetetlen a zsebdiktátorral szemben

Az unió nélkül Magyarország egészen más volna. Hála a sokmilliárdos támogatásnak a gazdaság virágzik, az életszínvonal >

Tovább

Egy ravasz, de gátlástalan kalandor

Az elmúlt 10 évben csaknem egymillió magyar fordított hátat országának, amelyet visszataszít a múltba egy ravasz, >

Tovább

Orbán mint a Bond-filmek gonosztevője

A mázli sokat segített neki. Magyarország kicsi, az EU-nak sokkal fontosabb, hogy a 40 milliós Lengyelországban >

Tovább

Az autokraták titokban imádják a világjárványt

Orbántól Kaczynskiig azért imádják, mert az a háborúhoz hasonlóan rendkívüli intézkedéseket igényel, beleértve a szabadságjogok korlátozását. >

Tovább

Nyugi!

Senkit nem visznek el, senkiért nem jön a fekete autó, és senkit nem hurcolnak be egy >

Tovább

Spiegel: Orbán Viktor – Európa szégyene

Így értékeli a lap, hogy az unió kellős közepén egy kvázi diktatúra jött létre. A kormányfő >

Tovább

Az eltűnt vírus nyomában

A pontos válasz tehát az, hogy nem tudjuk, mi történik éppen Vuhanban, de sejthetjük, hogy a >

Tovább