Ma Andrea, Ilma, Apolló, Aladár névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Igazából mi szeretjük azt a kurva Nagy Testvért
„Ettől még a pártból és környékéről nem tűntek el a náci-nyilas segédcsapatok.”
Szelestey Lajos/Klubrádió, Konok Péter (hvg.hu), Népszabadság:
A Jobbik ellopja Orbántól a szavazókat
A párttérkép idáig világos volt: baloldalon és a középen egy csomó, egymással veszekedő csoportocska, jobbról a szuverén kormánypárt. Tőle még jobbra pedig a Jobbik, amely saját magát radikálisnak nevezte, és élesen rasszista, illetve nyugatellenes hangokat hallatott. Vezére azonban egy ideje azzal próbálkozik, hogy új irányvonalat foglaljon el és a Fidesz mellett elhaladva középre navigáljon. A társadalmi kiegyezés szükségességét hangoztatja, és baráti biccentést küld az EU, azon belül főként Berlin irányába. Ugyanazt a címkecserét lehet megfigyelni, mint a 90-es években Orbán Viktornál, csak éppen a két irány ellentétes - írja a Die Welt. A kérdés most az, hogy egyáltalán győzhet még a Fidesz, amely a múlt év végén leszálló ágba került? Úgy tűnik, mintha a párt már nem tudna jót húzni. A balliberális tábor ebből nem képes tőkét kovácsolni, csak a Jobbik erősödik, bár Tapolcán abból profitált, hogy a fiatal demokraták és a baloldal sok ezer híve otthon maradt. Új szavazókat a szélsőjobb nem tudott megnyerni. Vona mégis áttörésről beszél, aminek az az alapja, hogy először szereztek egyéni képviselői helyet, ráadásul Nyugat-Magyarországon. Ami a jövőt illeti, a Fidesz nem tud a jobboldal ellen olyan eredményesen küzdeni, mint a másik oldal ellen. Hasznosak lehetnek ugyan a rasszizmus és fasizmus elleni vádak, de ehhez a Jobbik mostanság viszonylag kevés muníciót szolgáltat. Ezzel párhuzamosan az éles zsidó- és romaellenes kijelentéseket illetően a Fidesz-hívek egy része alapvetően egy nézeten van a Jobbik választóival. És a jobboldali riválist nem lehet a korrupció címén sem sarokba szorítani, vagyis ez a csodafegyver sem hat, miközben a kormánypárt maga kénytelen védekezni a piszkos üzelmek vádjával szemben. Tapolcán jól lehetett érzékelni a Quaestor-botrány következményeit, miután a cégről az a hír járta, hogy szoros kötelékek fűzik a hatalomhoz. Ehhez járult még, hogy Orbán utasítására a csőd előtt közpénzt vettek ki a szolgáltatótól. Ilyen körülmények között beválni látszik Vona stratégiája, hogy a Jobbikot jobb Fideszként (Fidesz pluszként) pozícionálja, mégpedig olyan tartalommal, amely alig különböznek a fiatal demokraták témáitól. A Jobbik azonban valószínűleg hamarosan nehezen legyőzhető akadályokba ütközik. Ezek közül a legnagyobb a pártvezetés, amelyen belül Vona intelligens, ügyes, ám a többség nem ilyen, sőt részben rasszista. Vagyis ilyen közegben nem ígérkezik könnyűnek keresztülvinni a mérsékelt képet. Lásd Novák Elődöt, vagy Gyöngyösi Mártont. Velük problémásnak tűnik kormányzati hozzáértést sugározni, a párt nélkül azonban Vona nem tudja elérni a régóta áhított hatalmat.
XXX
Merjünk hülyének lenni!
A tapolcai választáson megmérette magát a Magyar Királyság Apostoli Kormányzója is. Gúnykacaj fogadta. Pedig tulajdonképpen semmivel sem abszurdabb, mint a megszokott aspiránsok.
Van ugye ez a Borbély József, aki kinevezte magát Magyarország tótumfaktumának, vagy valami hasonló marhaságnak, minden hatalom letéteményesének, ilyesmi. Bolondnak tűnik, ez eléggé nyilvánvaló, de ártalmatlan bolond; láthatóan jót akar, szinte egy fillérünkbe sem kerül, mégis kommandósok hurcolják időnként a diliházba. Eljárások folynak ellene, a média széles alsó szegmensei pedig két fingós német vígjáték, brazil szappanopera és magyar celebmagazin között rajta röhögcsélnek, ahogy a tapolcai választáson hangszórós autójáról képtelenségeket kiáltoz a világba. Neki egy hangszórós autó jutott erre, nincs közmédia-hálózata, tévéje, rádiója. Még egy gagyi időjárás-jelentése sincs. (...)
Az egész diplomácia, az összes rongyrázás, parlament, kormányhivatal, szolgálati (szolgálat, na persze!) autó, libériás lakáj, az összes parádés beszéd és békemenetelés és nagygyűlés – porhintés, parasztvakítás. A mögöttük tátongó nagy semmi leplezése. Magyarország önjelölt kormányzója teljesen helyesen látja: az egész állam mögött semmi más nem áll, csak egy önkényes, értelmetlen állítás, hogy erre az egészre szükség van, hogy ez mindig is így volt, ez a dolgok rendje, a bazár bezárt, nincs itt semmi látnivaló kérem, tessenek szépen oszolni! Lehet szidni a politikusokat egyben és külön-külön (teszem én is nap mint nap), de sok értelme nincs. A kormányzó úr most kiválóan illusztrálta: politikusok csak azért vannak, mert mi elhisszük, hogy vannak, és csak addig vannak, amíg elhisszük nekik, hogy jussuk van a politikuslétre, a kiváltságokra, sőt az általuk igényelt tiszteletre (vagy legalábbis annak manifeszt látszatára, az általunk fizetett luxusra és a hozsannákra). Bárki, bármikor állíthat bármiféle baromságot – a különbség csak ott van, hogy ugyanazért a baromságért egyeseket diliházba csuknak, másokat pedig így vagy úgy, de elfogadnak komoly politikusként, vagy akár egy ország vezetőiként.
Ez az aljas, buta, arcpirító konszenzus az egyetlen valódi (kar)hatalmi erő: hogy igazából mi szeretjük azt a kurva Nagy Testvért.
XXX
Baj van
(...) A Jobbik újabb lélektani határt lépett át. Eddig azzal hitegethettük magunkat, hogy a szélsőjobboldalnak nincs esélye hatalomra kerülni, mert a jó listás eredmény keveset ér egyéni győzelem nélkül. Most már az is megvan.
Orbán Viktor bánhatja, hogy beszállt a tapolcai kampányba. Házhoz ment a pofonért, a Fidesz helyi vereségét személyes kudarcává emelte. Pártja és ő is régebben elég népszerű és erős volt ahhoz, hogy karanténba szorítsa a Jobbikot.
Amikor megtehette volna, nem tette. Ma már hiába szeretné, egyre kevésbé teheti. Hitelességével együtt a Fidesz ereje is megcsappant, fogyatkoznak az eszközei. A Jobbik számára bevált a konszolidáltabb külső és a szélsőségmentes, néppárti dizájn. Ettől még a pártból és környékéről nem tűntek el a náci-nyilas segédcsapatok. Csak csendben vannak. És éppen ez a csend jelzi, hogy érdemes komolyan venni a jobbikos pártvezér állítását: csupán a forma változott, a tartalom nem.
Következő cikk: Nyakunkon a trollok: így dolgozik az orosz titkosszolgálat
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >
Anti-Orbán jelenségnek…
… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >
Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás
Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >
A remény mint drog
Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >