2021. április 12. hétfő
Ma Gyula, Baldvin, Sába névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Krízisérzéketlenség

„Ma a szövetség vezetői Budapestről várják az általános útmutatást: a Fidesz ellen bármikor is fölszólamlóknak azonmód menniük kell!” Magyari Nándor László (Systemcritic):

(…) Végállomásához érkezett az a 1) kisebbségi modernizációs, és 2) belső demokráciát, 3) intézményi autonómiát, illetve 4) hatékony társadalom, oktatás és kultúraszervezést, valamint 5) a regionális különbségek egyensúlyban tartását ígérő, bátran rendkívülinek nevezhető, átfogó PROJEKT, ami az 1993-as brassói Kongresszussal kezdődő RMDSZ lehetett volna: halottat a sírból visszahozni csak vallásalapítóknak lehet opció, élt tehát 22 évet! (Ha, a legutolsó, Kelemen Hunor nevével fémjelzett  szakaszt is ide számolom – amikor is a projekt már csak önmaga árnyékaként vegetált, majd a végső összeomlás fele fordult  – Mikó Imre, hasonló hosszúságú kisebbségi sorsról írt könyve jut róla az eszembe, úgy néz ki ez a visszatérő periódus szabdalja a rommagyar társadalmat Trianon óta, hiszen az első két világháború közötti időszakot követően, nagyjából ennyivel a II. világháborút követően került Ceausescu a hatalomra, és megintcsak kis túlzással, ennyit tartott az ő uralma is: 4 áldozati generáció, miért?).

Felsorolni is nehéz a sok összejátszó külső és belső, alsó és fölső, valamint szubjektív és többé-kevésbé objektív okot és tényezőt, ami ebben a bukásban szerepet játszott (talán egyszer mégiscsak lesz, ki számba vegye szintenként és területenként, stb. az összeomláshoz vezető utat és tényezőket). Legyen itt elég néhány – a már említett legfőbb összetevők vonatkozásában –  fölemlíteni, hogy miféle perverz hatások keletkeztek a gyakorlatban, azért is, hogy rávilágíthassunk a rendszer bomlástermékeinek, a keletkezett toxikus, sőt sugárzó, anyagok utókezelésének fontosságára.

1) A rendszerváltás – a piaci kapitalizmusra és liberális demokráciára való gyors áttérés – bukásával, az eredeti célkitűzések elhaltak, de az már a politikai képzelet teljes hiányának tudható be, no meg az ellenérdekeltségnek, hogy a legvadabb és radikálisabb konzervativizmus, klerikalizmus és nyugat-, meg fejlődésellenesség terjedt szét: ma a rommagyar társadalomban a legszélesebb körben és legerőszakosabban terjedő eszmék modernizációellenes retrotópiák, egyáltalán nem függetlenül a magyarországi politikai fejleményektől.

2) A szervezet egységét és ütőképességét, valamint választási sikereit a belső demokrácia ígérete, annak halovány, kezdeti, de mégiscsak tapasztalható jelei biztosították. Ma mindenki bizalomvesztésről beszél, és a bizalmi tőke visszaszerzéséről, de hát ez belső demokrácia nélkül nem megy, azt pedig szorgosan eltemették, hosszú évtizede. A demokratikus működés másik pillére a sajtószabadság, és rajta keresztül az értelmes kritika, és nyilvános okoskodás/gondolkodás volt, ma a rommagyar sajtó teljesen kiszolgáltatott, és jobbra dőlt. Legutolsó maradványait a napokban gyűrik be – budapesti sugallatra, sőt elvárásra – a politikai establishment segge alá. (A szebb napokat megélt Erdélyi Riport online fog írni az éppen esedékes „pitypangnyílásról”, a maszol.ro meg megrendelésre hallgatni a főnökség korrupciós botrányairól – itt tartunk!).

3) A Markó-éra egyik központi eleme, a szervezet önállóságának fenntartása, nemcsak Bukarest és Budapest (azaz a kormányok) között, hanem az „egyenlő közelségtartás-elvének” nyomán, a többi politikai pártok vonatkozásában is olajozottan működött. Ma a szövetség vezetői Budapestről várják, már nemcsak az általános útmutatást, hanem onnan érkeznek borítékolva a selyemzsinórok, de még a kinevezendő főnökök listája is: a Fidesz ellen bármikor is fölszólamlóknak azonmód menniük kell! A bukaresti politikával már jószerével elvesztette a kapcsolatát a rommagyar politikai elit, az elnök naponta beismeri, hogy nem tudja mi történik ott, illetve jóslatai rendre kukába dobhatók.

4) A szövetség elveszítette társadalom-, oktatás, és kultúraszervező erejét, mivel ezt arra használta, hogy rátelepedjen, hogy kisajátítsa a civil társadalmat, az oktatást, és a kultúrát is. Az ízléstelen politikumnak ízlése lett a cenzúrázásra, míg végül összetévesztette a valódi kultúrát a fel-, és újraavatási ceremóniákkal, a múlt relikviáinak leleplezésével, politikai lojalitásért cserébe osztogatott kitüntetések „ünnepélyes” átadásával, üres és olcsó fesztivizmussal. Az erről szóló „hivatalos” beszámolókban több  helyet foglal el a kitüntetők, leleplezők, fölavatók, stb. serege, minden nemű és irányú rangjának fölsorolása, mint a kulturális esemény maga! Az ellenzékben is kormányzó oktatási államtitkár és csapata ma már a rutinfeladatokat sem képes ellátni, és legfőképpen sem szava sem hitele nincs a MOGYE magyar tagozatának kérdésében.

5) A voksszerzés szempontjából talán a legfontosabb összetevő a regionális érdekkülönbségek közötti egyensúly megteremtésének képessége volt. A székelyföldi „autonómiázás” (és részben a kormányból való önkéntes távozás) ezt számolta-, és számolja fel folyamatosan. Az alternatív parlamentbe jutási küszöb fölvetése pedig világosan jelzi, hogy szándék sincs az egyensúly visszaállítására, süllyed a hajó és egérutat akar nyerni a nyerészkedésre az elit egy része: menekül, aki tud!

Mindezen végzetes problémák kezelésére három dologban ügyködik a vezér és szűk csapata: egyfelől, hogy elhallgatassa a kritikai hangokat, hogy a médiát teljesen függővé tegye; aztán hogy megfeleljen a Fidesz elvárásainak, ahonnan nem csak pénzt remél, hanem káderpolitikát is (a kongresszus nagy, és egyedül látványos, „eseménye” lesz, hogy alapszabályzatban engednek szabad elvonulást a korrupciós botrányba keveredett Borbély Lászlónak, megszüntetve a politikai alelnöki funkciót, és hogy elzavarják a Budapestnek kellemetlenné vált főtitkárt, visszaállítva az ügyvezető elnökséget, egy fidesz-kompatibilis főnökkel); és nem utolsó sorban, hogy az elnök megőrizhesse magas megbízatását (most kérdezhetném, hogy miért, de csak cinikus válaszok jutnak az eszembe, úgy mint tovább éltetni, sőt a budapestivel végképp összekapcsolni a „rommagyar polip nyúlványait”, a burjánzó maffiát, meggazdagodni, stb.).

Tonnányi rejtegetni valót nem lehet lábtörlőnyi, amúgy is fölfeslő szőnyeg alá söpörni, kinyerítenek alóla a lólábak, ez viszont esztétikai értelemben is visszataszító, nemhogy szilárd talajt adjon, amire építeni lehetne. Remélhetőleg a rákos betegség végső fázisa gyors lefolyású lesz, fölösleges lélegeztető gépen tartani a lélektelen, kiüresített, szétrohadó haldokló testet: minimál-rítus és gyors temetés, rövid gyász, aztán meg  lendületes újrakezdés javallott!

2015. március 31.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Dupla vagy semmi játék emberéletekkel

Mert egy normális országban arra számíthatnánk, hogy most végre lehull a lepel a sok hazugságról és >

Tovább

Orbán mint katalizátor

A Profil szerint Orbán Viktorra a katalizátor szerepe hárul, hogy létrejöjjön egy új, nagy jobbos-szélsőjobbos frakció >

Tovább

Egy magyar patrióta

Örvendetes fejlemény, hogy már nem csak az ellenzék, de mintha a Fidesz is el tudná képzelni >

Tovább

Megértő támogatás, sőt elvárás

Az igazi probléma az, hogy ehhez az ótvar dumához a Gulyás tanár urak már minden gátlás >

Tovább

Újabb hidegháború

A Frankfurter Allgemeine Zeitung német konzervatív lap úgy látja, hogy a hidegháborút idézi, ami kialakulóban van >

Tovább

Orbán Viktor a csakis hazai publikumnak játszik

A magyarázatot keresve a Profil abból indul ki, hogy a miniszterelnök ugyan próbál új frakciót tető >

Tovább

Egyrészt és legfőképp túl sok a halott

Másrészt, ha visszatekintünk arra a fertelmes, szégyenteljes és undorító csatatérre, amit a hatalom volt szíves maga >

Tovább

A pekingi téli olimpia bojkottja hiba lenne

Financial Times: Viszont a játékokat fel lehetne használni arra, hogy az USA és a többiek célzott >

Tovább

Az orosz lakosság mélységesen bizalmatlan a nemzeti oltóanyaggal szemben

Brüsszel pont itt csődöt mondott, miközben nincs vesztegetni való idő. A hatékony szereket onnan kell megvenni, >

Tovább

„Orbán a Profil ellen”

Ezzel a címmel tájékoztatja a hetilap főszerkesztője és kiadója az olvasókat arról, hogy a magyar köztévé >

Tovább

Genius loci

S azért nem zsidózunk a zsinagógában és nem keresztényezünk a keresztény templomban és nem muszlimozunk a >

Tovább

A szlovákok ellenállnak az orosz vakcinának

A szlovák gyógyszerhatóság nem adta ki az engedélyt az orosz vakcina használatba vételére, mert azt mondja, >

Tovább