2022. június 25. szombat
Ma Vilmos, Viola, Vilma névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Ne számítsunk együttérzésre

Az új román elnök és magyarok

„Jó, ha a nacionalisták nem fűznek német eredetéhez túl nagy reményt.” Ara-Kovács Attila (Magyar Narancs):

Megtörtént az, ami tulajdonképpen lehetetlennek látszott: a romániai elnökválasztáson az esélytelen ellenzéki jelölt nem csak nyert, de döntő – közel tíz százalékos – fölénnyel utasította maga mögé az esélyesebbet.

Azt mindenki tudta, hogy a Victor Ponta vezette baloldali kormány, s maga a miniszterelnök is alapvetően népszerűtlen. 2012-es nagy győzelmüket annak köszönhették, hogy az akkori jobboldali kormányzat belebukott a 2008 utáni válságos helyzet ügyefogyott, olykor otrombán rossz kezelésébe. Ráadásul ott állt az akkori kormány mögött az a Traian Băsescu, akinek populista praktikái már jó ideje általános ellenszenvet váltottak ki a legtöbb románból.

Tény viszont, a választási kampány során Ponta egyértelműen bizonyítani tudta: vezetői képességekben, kommunikációs készségekben, meggyőző erőben magasan felülmúlja a jobboldal jelöltjét, a német, ráadásul lutheránus Klaus Johannist. Mindez hozta a papírformát az első fordulóban: Ponta tíz százalékkal, magabiztosan utasította maga mögé ellenfelét.

November 2. és november 16-a között azonban történt valami, ami új helyzetet teremtett. Egyrészt Erdély, Johannis hátországa aktivizálódott. A magyarok is a vártnál nagyobb számban jelentek meg az urnáknál, bár eddig az „államfőválasztás” általában hidegen hagyta őket, hisz olyan aktusnak tekintették, amihez semmi közük. Most, hogy egy német megválasztása lett a tét, hirtelen felfedezték érintettségüket… Johannisra, országos viszonylatban, épp a székelyföldi Hargita megyében szavaztak a legtöbben, közel 80 százalékos arányban.

Aktivizálódott az urbánus közeg is, méghozzá országszerte. A kulturális elitnek elege volt már egy ideje abból, hogy Romániában túl „kiszámíthatóan” mennek a dolgok, ami az eleve elrendezettségre, a manipuláció nyomasztó tényeire figyelmeztetett. A románság egy nem is jelentéktelen része szeretett volna már egyszer kipróbálni valami mást, s olyan lelki örömmel vetette bele magát abba a reménybe, hogy túlléphetnek az eddigi előítéleteken, mint az amerikaiak 2008-ban, amikor megválasztották első fekete elnöküket.

És kellett Johannis győzelméhez az a felháborodás is, amely a nagyszámú külföldön élő román állampolgárt ragadta magával, amikor a konzulátusok előtti öt-tíz óra várakozás után épp az orruk előtt csapták be a kapukat. Az így kialakuló tiltakozásokat olykor a rendőrségnek kellett megfékeznie, Torontóban például könnygázzal. Bár nem bizonyítható, hogy Ponta ezzel próbálta volna csökkenteni a külföldi szavazatok számát, ám a rossz szervezettség okát mégis mindenki erre vezette vissza.

Nagy kérdés persze, hogy milyen elnök is lesz Johannis? Módja lesz-e rá, hogy ne csak kézben tartsa az ügyeket, de változtasson is rajtuk? S minthogy megválasztásának közösségi élménye a vártnál sokkal nagyobbra sikeredett, fennáll a valószínűsége, hogy a túlzott elvárásoknak nem tud majd megfelelni. Pont úgy, ahogy az Obama sem tudott.

A napokban mutatták be Johannis kötetét – címe: Lépésről lépésre (Pas cu pas) –, ami egyszerre memoár és egyféle hitvallás; egy töprengő, alapvetően liberális ember képe rajzolódik ki ebből a könyvből, akitől messze állnak azok az alantas praktikák és trükkök, melyek alkalmazásában elődje, Traian Băsescu mesterinek bizonyult. És az is kitűnik, hogy érzékeli: mint kisebbséginek, németnek, román hazafiságból többet kell majd „teljesítenie”, mint azoknak, akiknek románságához nem fér kétség.

Ennek ellenére a könyv olvastán nem vonható le mégsem az a tanulság, hogy Klaus Johannis kész lesz feladni vagy figyelmen kívül hagyni olyan alapvető emberi jogokat, melyek a kisebbségi lét mindenkori kereteinek alapfeltételei egy demokráciában. Ugyanakkor az is tény: jó, ha a nacionalisták nem fűznek német eredetéhez túl nagy reményt. Johannistól a magyarok nem fognak olyan segítséget kapni, amit egyébként egy másik kisebbségitől elvileg elvárhatnának, de az is biztos, az új román elnök ugyanilyen idegenkedéssel és viszolygással fog majd a román nacionalizmusra is tekinteni.

 

2014. november 20.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A látványos uniós ajánlat csak kamu

A Die Welt német konzervatív lap úgy értékeli, hogy az Ukrajnának és Moldovának tett látványos ajánlat >

Tovább

A magyar kormány szó szerint zsarolja Moszkva érdekében az uniót

Az orosz elnök immár egyáltalán nem leplezi terveit, nyíltan értésre adta pl. hogy az energiaellátást fegyverként >

Tovább

Merkel megtévesztő Oroszország-politikája

Nem véletlenül követeli a német politikusok új nemzedékének egész serege, hogy tisztázzák, miért nem vett tudomást >

Tovább

Jupiter-Macron visszazuhant a földre és most meg kell tanulnia kompromisszumot kötni

Ezért igen valószínű, hogy hosszú politikai instabilitás kezdődik, miközben dúl a háború Ukrajnában, illetve egyre nagyobb >

Tovább

A háborút nem csupán Ukrajna vívja, hanem az egész demokratikus világ

A béke megőrzésének legcélravezetőbb útja, hogy az ukránokat képessé kell tenni az agresszor visszaszorítására. Ez erős >

Tovább

A világ legjobb dolga magyarnak lenni

Ekkoriban egyedül azok a magyarok gondolhatták azt, hogy a világ legjobb dolga magyarnak lenni, akik nem >

Tovább

Lehet, hogy Vlagyimir Putyin nyer Ukrajnában, de az igazi háború csak most indul

Az oroszok a Brexitben az EU gyengeségének és megosztottságának a jelét látták és csak felbátorodtak. Franciaországnak >

Tovább

Miért nem szabad megalázni az orosz elnököt?

A történelem magyarázza, hogy a francia elnök miért hangoztatja: nem szabad megalázni az orosz elnököt (helyesebben: >

Tovább

Ukrajnának helye van az EU-ban, ez jó az országnak és jó Európának

Az Oxfordi Egyetem politológus-történésze azonban hozzáteszi, hogy a Bizottság által felajánlott tagjelölti státusz csupán a kezdet, >

Tovább

Bizonytalanságba taszította a magyar vétó az EU-t

A francia pénzügyminiszter pedig leégett, miután Magyarország az utolsó pillanatban meghiúsította az új, egységes, 15 %-os >

Tovább

Ki segíti Ukrajnát valójában?

A kieli Világgazdasági Intézet szerint az USA áll az élen, idáig csaknem 43 millió euró értékben >

Tovább

Eljött Európa pillanata. Le kellene rá csapni

Az első számú európai lap a Financial Times szerkesztőségi állásfoglalásban sürgeti, hogy az EU hagyja jóvá >

Tovább