Ma Csongor, Bernadett névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
A „versenyképes keresztény”
„Ekkor marhaságokat csak Orbán külügyminisztere tud mondani vagy sugallni.” Aczél Endre (Galamus):
Szijjártó Péter külügyminiszter Presse-interjújában igazi gyöngyszemre akadtam. Idézném: „De azt mondjuk: a mi demokráciánk keresztény, Európa keresztény kontinens. Minél inkább eltávolodunk keresztény gyökereinktől, annál rosszabb lesz a helyzetünk. Európának újra keresztényebbé kell válnia, hogy visszaszerezze versenyképességét.”
Magas a labda, de miért ne ütném le?
Kedves ifjú barátom! Olyan nincs, hogy „keresztény demokrácia”. A német CDU (Kereszténydemokrata Unió, katolikusok és protestánsok gyűjtőpártja) például azon a nézeten van, hogy „a keresztény hitvallásból politikai cselekvés nem következik”. (A néhai Szabó Iván pénzügyminiszter személyes közlése.) Kereszténydemokrata pártok ugyan számosak vannak, de én soha, egyikőjüktől (németektől, olaszoktól, spanyoloktól továbbá a bizánci kereszténységhez tartozóktól) soha, de soha nem hallottam, hogy a demokráciájuknak „keresztény gyökereik” lennének. Ilyesmi még az Egyesült Államok alapító atyáinak se jutott eszébe, noha ők is hibátlan keresztények voltak. (Istenben hiszünk – ez volt a hitvallásuk.) De ha már valóban vannak „keresztény gyökerek”, akkor legyen szabad utalnom a katolikusok csúcsteljesítményére, az inkvizícióra, vagy éppen a harmincéves háborúra, ahol katolikusok és protestánsok kiirtották a német népnek majdnem a felét. Igaz, még jóval azelőtt, hogy demokráciáról egyáltalán beszélni lehetett volna. De a „gyökerek” ott voltak. És milyen szép virágok nőttek ki belőlük a XX. századra?! A tömegggyilkos dél-amerikai katonai diktatúrák például: a brazil, a chilei, kivált az argentin. És vajon hiányozhat-e egyetlen kolumbiai vagy mexikói drogbáró a vasárnapi miséről? Kétlem.
A modern demokráciák megszületésében a keresztény hit az égadta világon semmilyen szerepet nem játszott, már csak azért sem játszhatott, mert idő múltán hinduisták, buddhisták, sintoisták, sőt imitt-amott moszlimok is példaszerű demokráciákat hoztak létre és működtetnek mind a mai napig.
Ugyan mit ért ifjú külügyminiszterünk – a kereszténydemokrata partnernek való átlátszó benyaláson kívül – hogy távolodunk keresztény gyökereinktől? Túl sok az ateista, kevés a templomjáró?
Térítse meg őket! (A magyar népesség legfeljebb 10 százaléka gyakorolja rendszeresen a vallását. Egyházi esküvőt tart, megkeresztelteti a gyerekét, aztán annyi. Tisztelet a kivételnek: a templomnak a közelébe se megy, legfeljebb falun, ahol egymást lesik az emberek, és az istentisztelet is csak arra jó, hogy utána kocsmázni lehessen.) Továbbá: érje el, hogy a középkori rítus szerint tíz falu építsen egy új templomot, ha hiány volna belőlük, de momentán trafikból nincs elég. Még továbbá: sok a homoszexuális, leszbikus és mindenféle deviáns alak? De hát az isten szerelmére: ezek java jó keresztény vagy az akar lenni, és Ferenc pápa éppen most öleli őket vissza a legszebb keresztényi erény, a tolerancia nevében!
Kevésbé frivol hangütésben: azok a hajdani politikai nagyságok (Schuman, de Gaulle, Adenauer), akik létrehozták az európai integrációt, még véletlenül se azért tették, mert „keresztény tömböt” óhajtottak volna teremteni Nyugat-Európában, hanem azért, mert háborúk helyett (az I. világháború összes hadviselője – Törökországot leszámítva – keresztény volt), békét, egyetértést, gazdasági együttműködést akartak. (Adenauer történetesen gyűlölte a porosz protestánsokat, örült is, hogy az NDK-ban ragadtak.) Politikusok voltak, nem „keresztények”, még ha templomjárók voltak is olykor. De biztos hogy nem a papjaiktól, a papjaikból merítettek, akiknek sejtelmük sem volt a politikáról.
Minden tortán van egy hab. Ezt Szijjártó akkorára fújta, hogy a lélegzetem elállt. Direkt összefüggést teremtett a keresztény gyökerekhez való visszatérés és az európai versenyképesség visszaszerzése között. Namármost, túl azon, hogy a hit és a versenyképesség körülbelül olyan kapcsolatban van egymással, mint a csizma és az asztal, ezt egy olyan külügyminiszter állította, aki a „keleti nyitás” orbáni főmegbízottja, s ha mással nem, a saját szemével látta, hogy kik a versenyképesek. Nem épp a keresztények. A kínaiak, az indiaiak és a törökök. Maga Orbán mutatta fel a példaképeit. Ép ésszel el lehet képzelni, hogy ha mi keresztényebbek leszünk annál, mint vagyunk – bármit jelentsen is ez, én például fokozatokról nem tudok –, akkor egyik napról a másikra versenyezni fogunk a kínaiakkal? A kutatás-fejlesztés, az innováció, az okos oktatás, a tőkeerő, a marketing etc. nem számít, csak a hit? Avagy: létezik olyan, hogy mindez keresztény köntösben jelenjék meg? Önmagában attól, hogy valaki „mélyen” keresztény, máris versenyképesebb?
Ekkor marhaságokat csak Orbán külügyminisztere tud mondani vagy sugallni. Árulkodik a szellemi nívójáról. Több mondanivalóm nincs.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >
Anti-Orbán jelenségnek…
… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >
Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás
Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >
A remény mint drog
Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >
Egy „messiás” felkavarja a magyar ellenzéket
Újdonsággal ugyan nem rukkolt ki, mert amit kifogásol a rendszerben, az már jó ideje közismert, ám >