Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Kormányfő mint főoligarcha?
Az oligarcha egyszerre több politikust pénzel, a politikus pedig egyszerre több oligarchára támaszkodik. Véleményvezér:
(…) Az elmúlt huszonöt évben a magyar oligarchák és a magyar politikusok egymásra voltak utalva.
Egyik sem létezhetett a másik nélkül.
Előbbiek, bár üzletembereknek nevezik őket, elsősorban mindig is a magyar államból éltek. A közbeszerzésekből, az állami szektor megbízásaiból, az állam által tolerált vagy éppen megteremtett monopol helyzetből. Volt olyan, aki elegánsabban csinálta, aki nem dörgölte az orrunk alá, hogy egyszerű járadékvadászatot folytat, és persze volt olyan is, aki szinte sportot űzött az állam megcsapolásának reklámozásából. De ez csak stílusbeli eltérés, a működési elvet tekintve a két véglet közt nincs valódi különbség. Ezek az „üzletemberek” azért lettek gazdagok és hatalmasok, mert a formális hatalommal rendelkezők visszaszorították, vagy éppen kiütötték a versenytársaikat.
Közben a politika formálói az oligarchákból éltek. A magyar politikus hivatalosan sohasem gazdag, mégis tízmilliós autóval jár, milliós karóra fityeg az csuklóján és csak többszázezer forintért vesz öltönyt. Ezt az életvitelt csak „szponzorok” segítségével lehet fenntartani. A legnagyobb szponzorok nem egy, hanem akár több száz változó rendű és rangú politikust, illetve állami tisztviselőt támogatnak. De ami ennél sokkal fontosabb: nekik kell összedobni a pártmédia, a pártszervezet és az aktivisták fenntartásához szükséges milliárdokat is. Ezek nélkül nincs média kontroll, támogatói kemény mag és választási mozgósítás – minden, ami a hatalom megszerzésének és megtartásának előfeltétele a magyar politikában.
(…) A két típus kapcsolata mégis ambivalens. A politikust ugyanis nem csak segíti, hanem akadályozza is az oligarcha. Akadályozza az állandó pénzigényével, az utóbbi érdekében születő és a közérdekkel nyilvánvalóan ellentétben álló törvényekre, szabályokra és megoldásokra vonatkozó követeléseivel. A korrupciós gyanúval, az ezeken keresztül a politikusra vetülő árnyékkal. És persze az állandó fenyegetéssel, ami abból származik, hogy a komoly oligarchák soha nem csak egy politikust támogatnak.
De az oligarcháknak is állandó fejfájást jelentenek a politikusok: a szintén állandó pénzigényük, a realitástól elrugaszkodott határidőik, az pénzcsinálás folyamatának szisztematikus lebecsülése és persze az állandó fenyegetés, hogy egyszer majd más pénzemberre váltanak.
A politikus és az oligarcha végső soron félnek egymástól. Mindkettő fenyegetettnek és kiszolgáltatottnak érzi magát a másik felé.
(…) Az oligarcha csak az állam megcsapolásához ért, a piaci versenyben nagyon gyorsan elbukna. A politikus pedig legálisan nem juthat annyi pénzhez, amennyire a hatalom fenntartásához szüksége lenne.
A legtöbb, amit tehetnek, hogy diverzifikálnak: az oligarcha egyszerre több politikust pénzel, a politikus pedig egyszerre több oligarchára támaszkodik. Ezt az elmúlt huszonöt év szinte összes valamirevaló politikusa és oligarchája megpróbálta. E törekvés azonban csak növeli az egyébként is meglévő bizalmatlanságot a felek közt, és ezzel egyértelműen a konfliktus irányába tereli őket. Ebben a helyzetben már egy viszonylag szerény mennyiségű hübrisz is elég a nyílt harc kitöréséhez. Hübriszből pedig ennél sokkal több van raktáron mifelénk.
(…) A jelenlegi konfliktus nem példa nélküli az elmúlt huszonöt év tekintetében. Bár az oligarchikus rendszer csúcsán eddig, ha éppen ült valaki, az soha nem miniszterelnök volt, 2008-ban Gyurcsány Ferenc is célul tűzte azt, amit ma Orbán Viktor. Ő akkor elsősorban azért bukott el, mert a gazdasági válság kihúzta alóla a hatalom szőnyegét. Ha viszont a mostani kormányfő megnyerné ezt a várhatóan hosszúra nyúló harcot, azzal kétségtelenül mérföldkőhöz érkeznénk. Először fordulna elő, hogy a magyar közjogi berendezkedésben (mind az előzőben, mind a mostaniban) eleve óriási hatalommal rendelkező miniszterelnöknek még oligarchikus ellensúlya se lenne. A tét nagy, mint ahogy az ellenérdekeltek száma és súlya is.
Orbán Viktor esélyeiről először az önkormányzati választásokon kaphatunk képet. Abból láthatjuk majd, hogy milyen kampányra képes a kormányfő az oligarchikus támasz nélkül. Ezt követően a választások után menetrend szerint érkező megszorítások, majd a ciklus közepén elkerülhetetlen népszerűségi gödör lehetnek a következő tesztek.
Amit eddig láttunk, az csak a nyitány volt.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >
Anti-Orbán jelenségnek…
… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >
Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás
Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >
A remény mint drog
Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >