Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
A liberális mint veszélyes fenevad
„Az ember, aki a társalgást uralja, megnevezte a kiiktatandó ellenséget. Valóban tisztább a kép: a komcsizás felett eljárt a szélkakas.” Balavány György (hvg.hu):
Az a dal, hogy Orbán Diabolusz Viktor Tusványoson, levéve álarcát, bejelentette a liberalizmus és a demokrácia végét és meghirdette a kvázifasiszta államot, nem csak hamis, de unalmas is. Orbán ugyanazt mondta, amit eddig, és ugyanúgy. Inkább vicces, mint veszélyes, mikor a miniszterelnök az Új Világrend születésének döbbenetes jeleként értékeli, hogy „az amerikai elnök nyíltan beszél gazdasági patriotizmusról..” (Az összes eddigi amerikai elnök nyíltan beszélt gazdasági patriotizmusról, hehe.) Hetedik éve hirdeti Orbán az Új Világrend születését, és az mindig másképpen új. („Most jutott el Európa oda, hogy azt mondja, hogy ebből a korszellemből most már elegünk van, és a jövőt más szellemi alapokra kell építeni; Európában egy új politikai és szellemi korszak kezdődött” stb., ezt például 2007-ben mondta Tusványoson, de 2010-ben ismét ezzel érvelt. Bruha.
Ami érdekes: a beszédben minden eddiginél plasztikusabban jelent meg a „liberális” figurája, szemben az általunk, (= Orbán Viktor és a magyar nép által) eszményített keresztény-patrióta karakterrel. Ez annyiban hozhat újat, hogy elég frappáns és jól használható összefoglalása az ún. jobboldali közbeszéd eddig szanaszét kódorgó vándormotívumainak. Mi jók vagyunk, hősök vagyunk, ártatlanok és szentek, velünk nincs semmi baj. Akik nem mi vagyunk, akikkel tehát csak a baj van, a liberálisok. Velük tehát (a személyükkel, és azzal, amit képviselnek) szakítani kell, amint eljön a mi időnk, s addig, jobb híján, fintorogva elviseljük őket. A jobboldali közbeszéd azonnal követte a tribunust; sajnos, pl. a jó Lukács Csaba képes volt leírni ezt a mondatot Új világ határán (!) című dolgozatában: „azt látom, hogy a liberálisok nem szeretnek dolgozni”. Másik szomorúságom, Szőnyi Szilárd, a Heti Válasz főszerk. helyettese meg így tudósít egy Karafiáth Orsolya-interjúról: „liberális költőnő”, akit „nem kell feltétlenül szeretni”. (Hogy lehet valaki költőként liberális? S miért ne kéne, ha már keresztények vagyunk, feltétlenül szeretni? Ja, igen: mert liberális.) (...)
Ami történt, egyszerre nevetséges és szomorú: az ember, aki (Oakeshott-tal szólva) „a társalgást uralja”, megnevezte a kiiktatandó ellenséget. Nem, nem tartom igazán veszélyesnek, mert nem kenyerem a hiszti. Nem kell attól félni, hogy hajtóvadászat indul a liberálisok ellen, nem fogja senki összeterelni és deportálni őket, nem fogja senki megjelölni és felgyújtani a házaikat. A kurzuskritikával élő civil szervezeteknek sem lesz sokkal rosszabb soruk eztán. Állami pénzt eddig sem kaptak; a helyzeti előnyük is megmarad, hiszen nem rabjai semmilyen lomha hatalmi apparátusnak (remélhetőleg); mennél jobban támadja őket a hatalom, annál népszerűbbek lesznek. Mire az Orbán-kormány kiiktatná a gyűlölt „liberális” ellenséget, addigra saját elképesztő súlyától fog összeomlani.
Viszont az ideológiai háború lövészárkai nyilván mélyebbek lesznek, a harc elkeseredettebb lesz, csúnya, bántó és meggondolatlan szavak és mondatok születnek majd ismét ezrével. Pedig inkább beszélgetni kéne. Őszintén szólva a jelenlegi forró hangulatban sok realitását nem látom, de azért csak hadd mondjam el, hogy kéne. Nem lenne muszáj átadni magunkat ennek a harci hangulatnak. Kéne olvasgatni úgy nyugisan, este, lefekvés előtt Scrutont, Asbóth Jánost, Chestertont, TS Elliotot, Millt. Habermast, hogyne. Ezek állást foglalnak liberalizmus és konzervativizmus kérdéseiben, de jé, a pocskondiázás helyett a kulturált érvelés az eszközük, és eszükben sincs kiiktatni a vitapartnerüket. (A konzervatív Scruton a jin és jang ellentétpárba helyezi e két álláspontot, a liberális Mill pedig így ír: „az egészséges politikai élethez egyaránt szükséges egy olyan párt, amely rendet és a stabilitást, és egy olyan, amely a haladást és a reformot képviseli”.)
A Biblia meg egyenesen azt mondja a „szép, új jövőről”, hogy az „a béke emberéé” . És én ezt elhiszem.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >
Anti-Orbán jelenségnek…
… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >
Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás
Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >
A remény mint drog
Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >