Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Együtt, működés
„Nincs is ennél kívánatosabb helyzet a Fidesz számára.” Mátyás Győző (168 Óra):
Íme hát, megszületett a világraszóló megállapodás, amelyik az őszi önkormányzati választásokon a győzelem kovácsának kovászaként fogja a diadal felé repíteni az összesített baloldali erők hajójának seregeit.
Amely fényességes megállapodás majdnem kibírt egy teljes egész napot.
Pénteken a három baloldalinak mondott ellenzéki párt aláírt egy szerződést, és szombaton már a paktumot jegyző felek némelyikének felháborodott tiltakozásától volt hangos a sajtó.
Persze, csodáltam volna, ha nem így alakul.
Konkrétan itt, ugye, arról van szó, az Együtt-PM nevű formáció vádolja az MSZP-ét azzal, hogy az kicsit átbuherálná a kodifikált megállapodást, mert hogy a párt egyes kerületi szervezetei önérdekből nagy ívben tesznek az egyezségre, ők ugyanis más játékot akarnak játszani. Eszük ágában sincs átadni jelölti helyeket, végtére is finom kis megélhetéssel kecsegtető pozíciók azok. Így az Együtt a következő kitétellel zárta vonatkozó közleményét: „Amennyiben az MSZP nem tudja rendezni a saját körein belül ezt a helyzetet, az Együtt-PM Szövetség a megkötött megállapodást semmisnek tekinti, és önállóan indul az őszi önkormányzati választásokon, Budapesten.”
Amely ultimátum olvastán a fideszes potentátok nem bírnak magukkal a röhögéstől. Mert hát akkor ugyan mi van – kérdezhetik hatalmi cinizmustól eltelve –, ha az Egyedül, illetve hát hogy-is-hívják-őket, az Együtt nevű alakulat önállóan indul? Még szétforgácsoltabb lesz az ellenzék, és még jobban elverjük őket, gondolhatják – joggal.
Nem mintha az Együtt szószólóinak ne lenne igazuk a maguk szempontjából. Kicsit is komolyan vehető párt ugyanis nem rúg fel aláírt megállapodást. Márpedig a hírek szerint az MSZP kerületi szervezeteiben kisebb lázadás tört ki az ellen, hogy mindenféle ködös közvélemény-kutatási eredmények diktálta erőviszonyok szerint jelölti helyeket, azaz potenciális egzisztenciákat kelljen átengedniük a másik két pártnak, a DK-nak és az Együttnek. Holott – ők legalábbis így érzik – az elmúlt X évben a kerületben ők gályáztak, ők építették a kapcsolatokat, ők voltak a tűzvonalban.
Bizonyos szempontból őket is meg lehet érteni. Még ha ez a szempont elég önösnek tűnik is. Önkormányzati képviselőnek lenni teljesen más eset, mint az országos politikában sűríteni. Sokkal közvetlenebb, személyesebb, ezért az egzisztenciális tétje is láthatóbb, nyilvánvalóbb. Akit most mindenféle számára nehezen értelmezhető paktumok jegyében visszalépésre kényszerítenek, az lehet, hogy az egész megélhetését kockáztatja.
Naná, hogy itt hatalmas a tét.
Másfelől viszont jogos a másik két újonnan alakult párt igénye arra, hogy politikai súlyuknak megfelelően legyenek reprezentálva ebben a koordinált akcióban. S ekként megvessék lábukat a lokális politikában, és minél több képviselői helyet megszerezve erősítsék bázisukat a helyi közösségben.
Na most, a jelenlegi baloldalon, a létező formációk szintjén ezek a szempontok összeegyeztethetetlennek tűnnek. Ami nem mellékesen: törvényszerű.
A szocialisták még mindig úgy tekintenek magukra, mint a hornidőkben valóban létezett, erős társadalmi beágyazottsággal bíró pártra és nem is igazán értik, hogy mit is akarnak ezek a baloldalon kisarjadt új alakulatok, már túl azon, hogy nagyobb részt hasítsanak a közös tortából.
Az új formációk – a DK, az Együtt – meg azon munkálkodnak, hogy kiépítsék szavazóbázisukat, ami nem lehetséges más módon, mint az őspárttól való elkülönböződés masszív demonstrációja révén, azaz ideológiai, erkölcsi, kulturális különbségek felmutatása által. Vagyis létező autonóm szervezetek csak úgy lehetnek, ha hangsúlyozzák a többi párttól való különbségüket, miközben a választási szabályok miatt a voksolás alkalmával egymásra vannak utalva, ha egyáltalán tényezőként meg akarnak maradni a politikai mezőnyben.
Na ez az, ami megoldhatatlan feladványnak tűnik az önkormányzati választás szintjén. Mert azért egy pillanatra képzeljük magunkat egy kistelepülés választóinak helyébe, akiknek azt kéne megérteni, hogy itten a baloldal égisze alatt osztódással szaporodó pártok egymást vádolják azzal, hogy képtelenek az összefogásra.
Nincs is ennél kívánatosabb helyzet a Fidesz számára.
Következő cikk: Seszták-ügy: belháború a jobboldalon
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >
Anti-Orbán jelenségnek…
… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >
Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás
Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >
A remény mint drog
Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >