2021. június 19. szombat
Ma Gyárfás, Romuald névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

A nemzeti pornó világbajnoksága

„Olyan mesevilágot alkot, amely úgy tűnik, az az idők végezetéig ott fog lebegni a brazíliai nyomornegyedek  és a katari homoksivatagok felett.” Csehszlovák Kém (Slovensko, do toho!):

Nemzeti mezekben feszítő szurkolók, a nemzeti himnuszok éneklése és annak értékelése, egy-egy elvesztett mérkőzés oka kapcsán a nemzeti jelleg firtatása, vagy a különböző csapatokban a fehér és a fekete játékosok számának megszámlálása mindennapos élményünkké vált a 2014-es brazíliai világbajnokság idején.

Mondhatni, a lehető legtermészetesebb formában jelentkeztek az olyan jelenetek, amely a nacionalista gondolkodás elvén működik. Amennyiben azt hinnétek, hogy a "Csak a nemzet!" jelszava a Jobbik és a Fidesz fanatikusainak jelszava, egészen elképesztő volt látni, hogy a világbajnokság idején, milyen széles körben helyet kapott a legdurvább idegengyűlölő nacionalista közbeszéd ott is, ahonnan a legkevésbé vártad.

A Vb minden meccse a nemzeti öntudat fullszerviz extrákkal történő kiszolgálásáról szólt. A meccsek elején kisgyerekek hozták be a fejük fölött kifeszített nemzeti lobogót, miközben a játékosok duzzadó kebellel üvöltötték a nemzeti himnuszt, amely során néhányan érzrelmeiknek sem tudtak ellenállni. Gólszerzés esetén a játékosok mezükön is látható nemzeti szimbólumaikat csókolgatták.

A tévéközvetítések retorikája a legklasszikusabb leegyszerűsítő nemzeti sztereotípiák alapján működött, amely alapján minden áron találni kellett valami összefüggést a nemzeti kultúra és a pályán mutatott játék minősége között. A balkáni nemzetek forróvérűek, a németek kitartóak, az afrikaiak taktikailag éretlenek, az angolokat pedig nyomasztja az alapító atyák nehéz öröksége.

De miért döbbentünk meg a brazilok óriáségésén?

A játékosokra úgy tekintünk, mint nemzetük alapvető tulajdonságait képviselőkre, ráadásul, ezt csak erősíti a "nemzeti válogatott" minden sportágban előforduló és gyakran használt fogalma. Ebből pedig nem más jön ki, mint a miskolci szocialista polgármester-jelölt reflektálatlan, primitív szociáldarwinizmusa, amely egyszerűen nem magyarázza el a kulturális környezet különbségeit, hanem labdarúgásban mutatott képességeket a nemzeti genetika alapján mutatja fel!

A miskolci parasztember és a budapesti Bulinegyed hipsztereinek rasszizmusa között semmilyen különbséget nem látok. Amíg Miskolcon az elszegényedett, sokszor vegetatív szinten élő emberek úgy tudják, hogy "a cigány vérében a bűnözés", addig a fehér középosztály bulikázó maradékai szerint a "brazil vérében a futball" van. Ezt persze már megcáfolhatta volna számukra a Vb előtti tömeges tiltakozóhullám, de igazán epic írások a 7:1-es vereség után születtek.

A brazil-német azért hatott elementáris erővel mindenkire, mert jó mélyen indoktrinált nacionalista sztereotípiák hirtelen nem működtek, nem volt magyarázat a vereségre, amely óriásrelevanciával jelent meg az első reakciókban. Sokk, döbbenet, stb. A média azon képtelensége, hogy átlépje a nacionalista fundamentalizmus valóságát, amelyet egyébként ők maguk teremtenek, olyan hisztériás reakciókat váltott ki, hogy itt valami jó meccset és eddig ritkán tapasztalt eseményt láthattunk, amely a londoni 6:3-as angol-magyar helyiértékével vetekszik. (Nem).

A meccs, mint háború

A sportújságírás egyszerűen imádja a háborús kifejezéseket: Kegyetlen mészárlást rendezett Németország. WTF? A nemzetközi mérkőzéseket úgy mutatják meg, mint nemzetek háborúja, amelyben kiemelkedhetnek nemzeti hősök, akiknek vezetésével a (harc)mezőn mit legyőzték, lemészárolták az ellenfelet! Itt jegyzem meg gyorsan, hogy labdarúgó mérkőzés vezetett már valóságos háborúhoz is két nemzet, Honduras és Salvador között.

De hát örüljünk, hogy már nem valóságos harcokat vívnak egymás ellen a nemzetek - hallom máris a reakciókat.

Két alapvető nézpont lehetséges:

Az általánosan ismert és elfogadott magyarázat szerint a nemzetközi sportesemények ma már az egykori háborús események pacifikációját jelentik, stadionokban, szervezett körülmények között, egységes formában szimulálják a nemzeti agressziót és expanziót. Amíg a múlt században véres háborúkba torkollott ez a szembenállás, ma már egy világbajnoki győzelemig tart a vetélkedés.

Csakhogy e véleménnyel szemben azt kell látni, hogy a világbajnokság, mint speciális kulturális-szimbolikus tér, éppen a pacifikáló szándékkal szembeállva, fenntartja az emberek számára a nacionalizmust és képes az emberekben előhívni az idegengyűlölő agressziót egy belső csoporttudat megerősítésével.

A nacionalizmus olyan természetes módon az emberek részévé vált, hogy a sport révén, így a világbajnokságon is, a csoporttudatunkat mindig a másik ellen határozzuk meg. Az ellenfél természetes módon lesz gyűlölet tárgya, és a tizenegy játékoson keresztül, negatív módon gondolkozol hazájukról is.

A sportban megjelenő nacionalizmus ezáltal deformálhatja az egymásról alkotott véleményt pusztán a nemzeti hovatartozás alapján.

A labdarúgó világbajnokság az európai felsőbbrendűség és a nyugati kultúra globális dominanciájának megerősítését szolgálja a gyakorlatban. Ezt szintén nacionalizmusnak, a fehér ember nacionalizmusának látom. Mindez annak ellenére így történik, hogy a felszíni tudósítások és a szélsőjobbos narratíva itt egy brutális módon globalizált eseményről beszélnek, amelyben különböző, de egyenlő nemzetek versengenek.

Mindenki ismeri az alapsztorit: a futball egy olyan brit találmány, amely szabványosította a középiskolás fiúk sporttevékenységét. Először Európában terjedt el, majd a brit gyarmatokon, végül az egész világon ismertté vált. Ma már a világbajnokság nem a részt vevő csapatok és nemzetek specifikus különbségeit mutatja meg elsősorban, hanem az adott kontinens, nagyobb területbe gazdasági erejét. Volt köztetek valaki, aki meglepődött a német sikeren? Európa uralja a futballvilágot mind a klubok, mind a válogatottak szintjén, a nagy futballszervezetek székhelyei Európában találhatók, a részvevő országok fele Európából érkezett Brazíliába.

Remek látványosság volt a sok színes nemzeti mezben rohangáló futballista, de ez a sport még 2014-ben is a nagy fehér futballista játszótere maradt. Az egész műsor nem másról szólt, mint egy európai termék eladásáról, amely során az Európán kívüli országok lelkes amatőrök, hasznos iparoslegények és szorgalmas jómunkásemberek szerepét öltötték magukra. Ezeknek az Európán kívüli országoknak csak úgy maradt esélyük egy relatív siker elérésére, hogy adoptálták magukra futballakadémiák bevezetésével és legjobb játékosaik európai top csapatokba történő exportálásával az európai futballkultúrát.

A sportújságírás csodálatos mesevilága

 

A labdarúgó világbajnokság elképesztő népszerűsége nagyban összefügg az eseményt körbevevő sajátos jellegű sportújságírással is. A különböző világnézetű embereket másképp megszólító politikai hírekkel ellentétben a labdarúgó világbajnokságról szóló hírek, politikai beállítottságtól függetlenül, tömegeket képes megszólítani. Ráadásul az esemény mintha kifejezetten ráerősítene politikamentes jellegére, tudatosan határolja el magát a különböző politikai eseményektől.

A sportújságírás egy egész különleges világot tudott létrehozni a világbajnokságok körül, amelyben a legjobb góllövők listája, a válogatottságban eltöltött idő mértékegysége, edzőcserék és a keretből kihagyott játékosok vagy éppen a világbajnoki győzelmek száma egy olyan mesevilágot alkot, amely úgy tűnik, az az idők végezetéig ott fog lebegni a brazíliai nyomornegyedek, a világbajnokság megrendezése ellen tiltakozó tömegek és a katari homoksivatagok felett.

2014. július 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

München üzeni Orbánnak

Münchenben az összes frakció kollektívan javasolta a városi tanácsban, hogy a jövő szerdán szivárványszínnel világítsák meg >

Tovább

Mennyire áll a sarkára von der Leyen?

Itt már a hangsúly a jogállami mechanizmuson van, miután a héten elkészült az alkalmazás kézikönyvének tervezete. >

Tovább

Orbán azt kapta, amit akart: a sport a nemzeti büszkeséget erősítette

Magyarország identitkásképző elemként igyekszik felhasználni a meccseket. Ám azért veszélyes látni, hogy semmiféle biztonsági intézkedés nem >

Tovább

Brüsszel tanácstalan

Lehet, hogy Magyarország és Lengyelország már fel is számolta a demokráciát, a fasizmusig azonban nem jutott >

Tovább

Undor és gyalázat!

Továbbá azt hazudja, hogy a pedofília-törvény nem homofób, s nem a melegek ellen irányul. S miközben >

Tovább

A kétmilliárd fontos játékszer

A színvonal csak ránézésre javult ugrásszerűen. Ám kérdés, arányban van-e a ráköltött két milliárd fonttal? Hiszen >

Tovább

Orbán szembe megy mindennel, ami közös európai érték

A hivatalos politika gerjeszti a homofóbiát. Ezzel párhuzamosan egyre nagyobb befolyáshoz jutnak olyan vallási-fundamentalista civil csoportok, >

Tovább

A magyarok ezrei tüntettek a homoszexualitás elleni törvény miatt

Az Európa Tanács emberi jogi biztosa arra kéri a magyar országgyűlési képviselőket, hogy ne fogadják el >

Tovább

Finckelstein után kapkodás

Amióta Finckelstein meghalt, azóta egy tehetségtelen, fantáziátlan vitrin szakértő és egy rendkívül drága, de lényegében használhatatlan >

Tovább

Önkényurak látják vendégül Európát

Vendégségben despotáéknál, így Magyarországon, Oroszországban, valamint Azerbajdzsánban – írja a Spiegel  a futball EB-ről, hozzátéve, hogy >

Tovább

A magyar kivétel: telt stadion

Magyarországon a futball a legfőbb vezetésre tartozik és változatlanul politikai kérdésnek számít. Elképesztő összeget mentek el >

Tovább

Vessenek egyszer s mindenkorra véget Orbán disznóságainak

Miközben a magyarok igencsak haszonélvező voltak, hogy más nemzetek hajlandónak bizonyultak menekülteket befogadni. Így 1956 után, >

Tovább