Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
A férfiak néha sírnak
A foci VB a negyeddöntők után
„A világ talán soha nem tűnt ennyire messzinek, de nyilván mindig lehet mélyebbre és mélyebbre süllyedni.” Nagy István (Magyar Narancs):
A problémának nyilván összetett okai vannak, hiszen egyrészt a csoportmeccseken mindig több gól esik, másrészt a kieséses rendszerben már mindenki óvatosabb – olyan szinten, hogy bizonyos edzők szinte a „csak gólt ne rúgjunk” elgondolás mentén állítják össze a taktikát. A nyolcból öt meccs hozott hosszabbítást a tizenhat között, és a negyeddöntők egyike is csak büntetőkkel dőlt el. Ez persze még mindig nem lenne gond, viszont számos találkozót csak álmatlanságban szenvedő éjjeliőrök bírtak végignézni horkolás nélkül, és ha valaki ebben a szakaszban próbálta megszeretni a futballt, az valószínűleg (a Belgium-USA meccset leszámítva) elszúrta, s inkább marad eztán is a szinkronúszásnál és a lengőtekénél.
Kis nagy emberek
A negyeddöntőkbe érve az ún. szimpatikus kiscsapatok kifulladtak és utat engedtek az igazi nagyoknak. Mindez persze nem sokon múlt: a tíz éve még über-defenzív görögök megtanultak támadni, Algéria és Nigéria szinte végigrohamozta a saját meccsét, Chile, Svájc és Mexikó épp hogy csak alulmaradt jóval nagyobb nevű ellenfelével szemben, az USA pedig egy olyan meccsen esett ki, amiről még valószínűleg évek múlva is beszélni fogunk. A negyeddöntőkben pedig végleg elfogytak a kicsik: az odáig mindegyik meccsén kiválóan futballozó Kolumbia összezuhant a házigazda ellen, és a hosszabbításig semmit sem mutató (és ezzel a VB talán leggyengébb meccsét produkáló) Costa Rica kivédekezte a 120 percet Hollandia ellen, de aztán a torna legváratlanabb edzői húzásának (kapuscsere közvetlenül a tizenegyes rúgások előtt) köszönhetően ők is hazautazhattak.
Adjon Isten Sepp jövőt!
Szintén a színvonalesés egyik oka, hogy ilyen-olyan okok miatt egyre több sztártól vagyunk kénytelenek búcsút venni. Voltak, akik ki sem jutottak (Ibrahimovic, Bale), voltak, akik lesérültek (Ribery, Falcao), voltak, akiket az edzőjük furamód kihagyott a keretből (Tevez, Kaká), voltak, akik lebőgtek (Rooney, Ronaldo, Balotelli), és voltak azok, akik itt a tornán sérültek meg. A negyeddöntőknek két nagy áldozata lett: az egyik az izomszakadást szenvedő Angel Di Maria, a másik pedig a brazilok egyetlen igazán nagy sztárja, Neymar, akit teljesen büntetlenül, még csak sárga lapot sem érően térdelt gerincen úgy Juan Zuniga, hogy októberig aligha focizhat.
A megtorlás valójában egy kicsit okafogyottá vált, hiszen a kolumbiaiak kiestek a VB-ről, viszont van egy másik jó példa arra, hogy a FIFA-nál bizonyos tekintetben semmi nem változott 1982 óta. Akkor Harald Schumacher tarolta le Patrick Battistont, s ugyan a videó már akkor is létezett, a német kapus semmilyen utólagos büntetésben nem részesült. Az idei világbajnokságon a francia Blaise Matuidi a bíró orra előtt okozott lábtörést a nigériai Ogenyi Onazinak, mégis játszhatott a következő fordulóban (és akkor mindezt hasonlítsuk össze a harapásért négy hónapra eltiltott Luis Suarez büntetésével). Persze, amíg Sepp Blatter elnök azzal van elfoglalva, hogy kimossa magát a katari VB-t és egyéb dolgait övező korrupciós botrányból, illetve imázsfilmet készíttet magának neves színészekkel (az „anyagi helyzetünk katasztrofális!” mondattal kezdődő tévéelőzetes valószínűleg már mindenkinek a könyökén jön ki), sok pozitív változást ne is reméljünk.
Messzi-messzi galaxis
„Érdemi újítást nem hoz ez a VB”, hangzott el nemrég természetesen egy magyar fociedző szájából, míg egy másik hazai „szakember” azt találta nyilatkozni, hogy legalább tíz-tizenöt magyar tréner jobb teljesítményt tudott volna kicsiholni az angol válogatottból, mint Roy Hodgson.
Természetesen ezek az állítások annyira nevetségesek, mint amennyire arrogánsak, hiszen egy fontos szakmai újítás mindenképpen megfigyelhető, ez pedig a három belső védő bevezetése. Valószínűleg ennek is az oka, hogy annyira kevés gólt látunk a kieséses szakaszban, és akik ezt a szisztémát alkalmazták, azok javarészt tovább is jutottak. A nagy edzői húzások közé még nyugodtan vegyük be Louis Van Gaal fent említett kapuscseréjét, valamint az amerikaiak szédületes szabadrúgás variációját, amit Jürgen Klinsmann alaposan begyakoroltatott Dempseyékkel. Igazán kiemelkedő játékost továbbra sem találni: aki az elején még jobban muzsikált, az vagy kicsit elhalványult (Müller, Messi), vagy lesérült (Neymar), vagy nincs már a tornán. Az eddigi legnagyobb felfedezett a kolumbiai James Rodriguez, aki az elveszített negyeddöntő után sírva borult a brazil Dani Alves vállára. Eddig egyértelműen övé a VB gólja (konkrétan az, amit Uruguaynak rúgott, kapásból), és nem csodálkoznánk, ha valamelyik nagycsapat megpróbálná kivásárolni a Monacótól.
Bréking: közben beindultak az európai kupaküzdelmek, a sokadik elő-előselejtezővel, és mind a Ferencváros, mind a Diósgyőr irtózatosan megszenvedett máltai ellenfelével szemben. A világ talán soha nem tűnt ennyire messzinek, de nyilván mindig lehet mélyebbre és mélyebbre süllyedni.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >