Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Akikre büszkék vagyunk
„Ez az ország veszni látszik, de Budapest nem illeszthető bele abba a provinciális, hazug, álszent giccsbe, ami körülötte épül.” Tóta W. Árpád (hvg.hu):
Még ma is sokan képzelik azt, hogy a Pride a melegek ügye. De nem: ez a közös büszkeségünk napja, amikor azt ünnepeljük, hogy nálunk ilyen is van. Mert ahol ilyen van, ott sok minden más is elfér.
Ilyenkor emlékezünk arra is, hogy nem volt ez mindig így. Alig huszonöt éve ért véget az a rendszer, amelyben kontraszelektált, buta pártkáderek mondták meg, milyennek szabad lenni. Illendő hajhossz, megengedett társastánc, tűrt, tiltott és támogatott hobbik és életformák. Gyanús volt nekik mindenki, aki többre volt képes, mint hogy felmondja a központi kottát. Mivel tudták magukról, hogy érdemtelenül kerültek magas polcra, hamar megtaláltak mindenféle kisebbségeket és szubkultúrákat, hogy azokhoz képest ők lehessenek a normálisak. Pedig már akkor se voltak azok.
Különös vicc, hogy némelyikük még mindig ezen pörög.
Maguk sem hiszik egyébként, amit receptként írnak fel egy országnak. Nem úgy élnek, nem is próbálnak úgy élni, és jobban fosnak a gyerekeiktől, mint hogy felvessék nekik a szüzességi fogadalmat. Egymás között cserélgetik nevetséges érveiket, cölibátusban élő papokkal igyekeznek összekapaszkodni a szent szaporodás nevében, ószövetségi hülyeségeket ismételgetnek tokaszalonna meg töpörtyű fölött, és gerincüket törik az igyekezetben, hogy felmutassanak bármit, amivel bizonyíthatnák, hogy az elnyomás, a jogok megtagadása indokolt.
Mert ciki volna bevallani, hogy egyszerűen zavarja őket, ha mások másképp boldogok.
A Pride ma végképp nemcsak a melegekről szól. Ők a példabeszéd bárányai vagy bármilyen ártatlan állatkái, akiknek csak azért nehezebb az életük, mert valakik így döntenek. Politikai aljasságból, bűnbakképzés végett, vagy saját korlátoltságuk, esetleg furcsa, ám egyáltalán nem ártalmatlan másságukból kifolyólag. Azt jelképezik, hogy ahol őket nem hagyják békén, ott senki sincs biztonságban.
A budapesti Pride különösen fontos, és ismét nem elsősorban a melegeknek, hanem Budapestnek. Világváros ugyanis csak egymás mellett élő szubkultúrák által létezhet. Itt magától értetődik, hogy különbözőek vagyunk, viszont a különbözőek sincsenek egyedül, mert másfél millió közül mindenki talál barátokat és sorstársakat. Budapest az a hely, amelyet sehogy sem tud lenyelni olyan rendszer, amely mindenkit egyformává szeretne tenni. Itt működött ellenzék a fent említett buta pártkáderek országlása alatt. És itt talált otthonra és észveszejtő kalandokra Tormay Cecile, a fasiszta leszbikus, mert elfér itt mindenféle csodabogár.
Egyszer már majdnem megcsináltunk egy országot, ahol bárki lehet az, ami. Homoszexuális, vagy latin rítusú katolikus, ha úgy érzi jól magát. Ez az ország veszni látszik, de Budapest nem illeszthető bele abba a provinciális, hazug, álszent giccsbe, ami körülötte épül. Kicsit több a lézerblokkolós pasaparki seggfej meg a trafikos, de a buli marad.
Nem leszünk egyformák, ha a seggedet is vered a stadionod közepén a földhöz.
Kevés vagy te ahhoz.
Ezt üzeni a Pride, és ezt üzeni minden egyéb, amiről az itt felejtett, továbbszolgáló, pállott szájú funkcik még mindig ümmögik, hogy nem tetszik nekik. De megakadályozni nem merik, nem tudják. Vereség nekik minden alkalom, amikor Magyarország polgárai megmutatják, hogy kinevetik és leszarják az értékrendjüket, vagy amit annak hazudnak. Hogy felkel a nap nélkülük és akaratuk ellenére.
Ez a Pride nemcsak a melegeké. Mindenkié, aki ki akarja mondani, hogy igenis van még Magyarországon élet. Hogy nem kell ezeknek megfelelni. Hogy át lehet nézni rajtuk. Körberöhögni az ócska babonáikat és aljas hazugságaikat, aztán élni úgy, ahogy az nekünk tetszik, és győzelemnek megélni minden percét a boldogságnak. Mert győzelem valóban minden boldogság, győzelem az örömtelen, patetikus gagyi fölött. Megmutatni, hogy van nagyobb hatalom az életemben nálatok, és az a hatalom én vagyok magam.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >
Anti-Orbán jelenségnek…
… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >
Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás
Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >
A remény mint drog
Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >