2024. április 24. Szerda
Ma György, Fidél, Debóra névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

A focista, a jobbágy meg a csicska

„1956-ban a „munkás-paraszt kormány” ellen a munkások és a parasztok keltek fel, ma a „magyar nép kormánya” alól, a magyar nép vonul ki külföldre.” Csehszlovák Kém (Slovensko, do toho!):

És te mivel foglalkozol, mi a munkád? Vagy csak kijöttetek körbenézni, milyen lehetőségek vannak? – kérdezi a bemutatkozás után egy fiatal lány magyarul Gzira egyik sikátorában található apró büfében. Feleségemmel nyaraltam Máltán, ahol próbáltunk azonnal a helyiek között elvegyülni. Az Európai Unió egyik legnyitottabb gazdasága elsősorban a turizmusból él, kifejezetten nehéz volt turistamentes helyeket találni, de ha már találtunk egy ilyen környéket a legkevésbé számítottam arra, hogy magyarul szólítanak meg. Ááá, nem, nem a munka miatt vagyunk kint, mi csak nyaralunk – válaszoltam zavartan.

Tíz évvel ezelőtt ez a kérdés biztosan nem így hangzik el, ha egyáltalán. Emlékszem: ha össze is futottunk honfitársainkkal egy külföldi nyaralás során, azok az emberek is nyaraltak és legjobb esetben annyit kérdeztek, melyik városból jöttem és kinek fogok szurkolni az esti meccsen. Otthon aztán a munkahelyen mindenki mesélt valamit nyaralásáról, értetlenkedéssel kevert gúnyos lenézéssel beszéltek a boszniai települések udvarán látott lepukkant, német rendszámtáblás D-matricás merdzsókról, ott voltak mindenhol, és a három millió jugoszlávról, akik Tito alatt mentek ki munkát vállalni Európába.

Ahogy 1956-ban a nevében „munkás-paraszt kormány” ellen a munkások és a parasztok keltek fel, ma a „magyar nép kormánya” alól, a magyar nép, a kevésbé képzett átlagember vonul ki külföldre. Ezeket az embereket feketén vagy sehogy nem alkalmazzák ma Magyarországon, nincs az a cég, amely kifizetné utánuk a járulékokat. Műkörmös, kozmetikus, autószerelő, bartender, pincér, szakács, kaszinódealer, rúdtáncos, matematikus, programozó, IT-s – csak így hirtelen azok a szakmák, amelyekben elhelyezkedtek a kivándorló magyarok, Máltán. Nem túlzás mondani: mindenhol magyarokkal találkoztunk, akik közül, tízből egy volt a turista. Ezeknek az embereknek a mindenapjait is a megélhetés és az állandó munkakeresés határozza meg.

Kifejezetten zavarban érzem magam hawaiingben, westernkalapban és fényképezőgéppel a kezemben, amikor egy másik magyar pár női tagja kicsattanó örömmel számol be: háromnegyed év után végre sikerült munkát találnia, műkörmösként dolgozik majd. Általában igaz a szabály: a helyiek mindenben előnyt élveznek, kétszer annyi fizetést kapnak, egy külföldi ha irodai munkát szeretne megcsípni az angol és a máltai mellett jó ha olaszul is ért, beszél. Egy fiatal pár készségesen útbaigazít minket, melyik komppal lehet átmenni Valettára, de amúgy sietnek, mert nem akarják az egyébként kiszámíthatatlanul közlekedő helyi buszt lekéseni: nagybevásárlásra mennek a „Lidlibe”. Egy huszonegy éves pécsi lánnyal egy pastizzeriában találkozunk, állatorvosnak tanul, kiderült, hogy töredékéért, mintha itthon. Ráadásul a máltai tanárainak egy része egykor Magyarországon tanult, sokan értenek és beszélnek is magyarul. Megéri.

Kalandvágyból mentek ki pénzt keresni azok a fiatalok, akik öt-hat év múlva hazatérnek Magyarországra – jutnak eszembe Orbán Viktor 2012-ben a Fidelitas rendezvényén elmondott beszéde, miközben egy BAZ megyéből származó fiatal gyerekes anyuka történetét hallgatom, aki ruhákat vasal nagyüzemben egy helyi gyárban. Angolul nem beszél, egy szlovákiai magyar nő tanítja, cserébe vigyáz annak gyerekeire. Férje autószerelő, neki szerencséje volt, Máltán halott ember vagy, ha nincs autód, igaz, cserébe meg kell szokni a helyiek meglehetősen eltérő vezetési szokásait. Három Captain Morgan és néhány sör után is volán mögé ült egy helyi kísérőnk. Rákérdeztem, ugyan, itt mindenki úgy vezet, mintha részegek lennének. A fiatal nő mindenesetre boldog: van munkája és ha megtanul angolul, biztosan talál valami jobb állást is, reméli.

És akkor még nem beszéltünk a helyi környezet speciális adottságairól és a kultúrsokkról, amely szintén sokaknál jó nagy levegővételt igényel. Igaz, ezt ellensúlyozhatja a máltai emberek általános kedvessége és becsületessége, nagyvonalúsága. Az otthoni közeg elviselhetetlen frusztrációi után sokszor ennyi is elég a kintmaradáshoz és az újrakezdéshez. Persze, nem mindenki ilyen szerencsés: néhány nap alatt két magyarországi család történetét ismertem meg, akik három hónap után feladták. Igaz, egyik esetben kiderült, angolul sem nagyon beszéltek, ráadásul mindenüket eladták Magyarországon, két gyerekkel, előre lezsírozott munka nélkül belevágni, meglehetősen kockázatos vállalkozásnak tűnt. Ők már azóta újra Magyarországon vannak. A másik házaspárnak pedig egyszerűen nem jött be Málta, ők továbbálltak, jelenleg Londonban élnek.

Korábban, ha magyar szót hallottál külföldön, jó eséllyel határon túli magyarokkal találkoztál, ma ez a trend teljesen megfordult, ma már magyarországiak sokasága próbál külföldön boldogulni. Ami biztosnak tűnik: nem kalandvágyból, hanem az alacsony magyarországi bérek, a kevés vagy egyáltalán nem létező munkalehetőség, az alacsony színvonalú, de drága képzés és a frusztrált-ideges otthoni légkör miatt. Mint ahogy egy dologban az összes kint dolgozó állított: ha rajtuk múlik, soha nem akarnak már hazajönni.

Egyébként fasza időnk volt, nem perzselt még annyira a nap, nagyokat ettünk és kirándultunk. Aztán egy hét után hazamentünk, Lengyelországon keresztül, Prágába. Magyarországon pedig a parasztromantika és a középkori bibliaórák világában felnő egy millió, kisportolt, fehér magyar, istenfélő focista meg jobbágy és csicska, akik majd jókedvre derítik öreg korában a Miniszterelnök Urat a Felcsúton megrendezett focimeccseken.

2014. június 20.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?

Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >

Tovább

A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat

Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >

Tovább

Orbán illúziói a nagyságról

Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >

Tovább

Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia

A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >

Tovább

A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről

Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >

Tovább

Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?

Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >

Tovább

A világ a háború szélén áll

Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >

Tovább

A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar

Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >

Tovább

Az ember, aki kihívja Orbán Viktort

A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >

Tovább

Mi történik, ha Ukrajna veszít?

Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >

Tovább

A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort

Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >

Tovább

Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták

Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >

Tovább