Ma György, Fidél, Debóra névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Egy tábla miatt?
„Akkori politikai nézetei alapján mindenképpen részese volt a háborús nacionalizmus gerjesztésének.” Friedrich Anna (Vajdaság Ma):
Szarajevó valahogy különlegesen számon tartott város volt sokunk életében. Nem csak a szép emlékű iskolai kirándulások vagy egy-egy ígéretes kultúresemény miatti utazásaink okán, hanem azért is, mert környezetem több családjában is nosztalgiával emlegetett helyszíne volt egy békés időszakban letudott katonai szolgálatnak. Nagy általánosságban nézve azonban a város, amely ilyen befogadó tudott lenni, jelenünkben mégis más miatt szerepel a köztudatban. Az 1992 és 1995 közötti boszniai délszláv háborúban az amerikai Daytonban később elismert boszniai Szerb Köztársaság katonasága általi körülzárása és folyamatos ostroma az, ami képzettársításként Szarajevóhoz kötődik, s ennek folytán az is eszünkbe jut, hogy a 44 havi, állítólag minden idők leghosszabb város-ostroma alatt mennyit szenvedhetett az ottani lakosság. Ennek a szenvedésnek a része minden háborús esemény, mint amilyen a városházának a felgyújtása is. Annak a palotának, amit még az Osztrák-Magyar Monarchiában építettek, s a többi Monarchia-beli épület között is egyike a legszebbeknek. Az 1896-ban megépült palota a délszláv háború idején már nem az adminisztrációt szolgálta, hanem inkább a tudományt, ugyanis itt kapott helyet az egyetemi könyvtár, s azt semmisítették meg a lángok. Erre való emlékeztetőül a háború lezárása után a felújított épületen el is helyeztek egy emléktáblát, amelyen az áll, hogy “szerb bűnözők” 1992 augusztus 25-éről 26-ára virradóan felgyújtották Bosznia-Hercegovina Nemzeti és Egyetemi Könyvtárát, majd tanulságul hozzáteszik: a lángokban eltűnt több mint két millió könyv, folyóirat és dokumentum. S az emléktáblán ott az üzenet is: Ne feledjétek, emlékezzetek és figyelmeztessetek!
Emiatt az emléktábla miatt nem megy most Tomislav Nikolić szerb államfő Szarajevóba, az első világháború kitörésének 100. évfordulója alkalmából tartandó megemlékezésre.
A történészek és politikusok az első világháború kitörését a szarajevói merénylethez, Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörökös és felesége szarajevói meggyilkolásához kötik, s az 1914. június 28-ai merénylet után pontosan száz évvel tartják a megemlékezést Szarajevóban június 28-án, éppen a délszláv háborúban felgyújtott, most már újjáépített városházán, ahol az említett emléktábla is áll.
A szerb államfő távolmaradását indokolva azt mondja, hogy oda kellene mennie, ahol „valaki vádolja a népét”, hát inkább nem megy. Vagyis hárít, ignorál, távolmaradással védekezik.
Nem mintha az emléktáblán a megfogalmazás túl szerencsés lenne, hiszen „a szerb bűnözők” szókapcsolat nemzeti alapon minősíti az elkövetőket, de az is tény, hogy a délszláv háborúban voltak bűnözők, akiknek a nemzetisége szerb. Egy államfő részéről inkább a felelősségvállalás, a megbánás, a bocsánatkérés, az együttérzés lenne az, ahogy viszonyulnia illene azok iránt, akiknek olyan emberek okoztak szenvedést, akik valami módon – most éppen a szerb hovatartozás okán - , ahhoz az államhoz is köthetők, amelynek élére megválasztották. Nem könnyű ezzel szembe nézni, de lehetséges. Voltak és vannak politikusok nagy nemzetek körében újabbkori történelmünk folyamán, akik ezt is küldetésüknek tekintették és meg is tették a konkrét gesztusokat.
A szerb államfőnek azonban a jelek szerint más baja is van ezzel a szarajevói megemlékezéssel. Nem csak a városházára elhelyezett emléktábla zavarja, hanem több más emléktáblának a hiánya is, egészen pontosan az, hogy a száz évvel ezelőtti szerb merénylőnek nem állítottak szobrot Szarajevóban, tehát nem tekintik hősnek, amiből – szerinte - az következik, hogy a szerb merénylőt és szerb anarchista szervezetét negatív kontextusba akarják helyezni és a világégésért a szerbeket akarják hibáztatni.
Szerbia az első világháborúban kétségkívül sokat szenvedett. De jól járt, s erre való tekintettel a szarajevói merénylet negatív megítélése reá nézve nem sok következménnyel jár. A délszláv népek újonnan jött államának az élére szerb király került, egy nagy kiterjedésű ország fővárosa lett Belgrád, maga Szerbia pedig kiterjesztette határait, amelyek a második világégés és a délszláv háború után is megmaradtak. E határok között a mostani szerb állam az Európához való csatlakozást, a szomszédokkal és az európai népekkel való együttműködést választotta, ami konkrét vállalásokkal is jár. A probléma az, hogy ezekben a vállalásokban a közelmúlt eseményeiért, közöttük a délszláv háborúban elkövetett szörnyűségekért való erkölcsi felelősségvállalás is beletartozik, s a szerb államfőnek ez esik inkább nehezére, hiszen ha fizikailag nem is, de akkori politikai nézetei alapján mindenképpen részese volt a háborús nacionalizmus gerjesztésének. Nemzeti érzelmeiben topogva most sem tud túllépni saját korlátain.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >