2024. április 25. csütörtök
Ma Márk, Ányos névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Tettesek vagy áldozatok?

„A magyarok értékválasztásai nem Ausztriához, hanem Szerbiához állnak közel.” Székely Anna (Népszabadság):

„A történelem értékelése mindenkinek szíve-joga. Értékítélet kérdése, hogy tömeggyilkosoknak vagy nemzeti hősöknek tartjuk-e 1944 magyar politikai szereplőit. Mindenki jobban jár azonban, ha a történelmi értékelést se alkotmány, se más jogszabály nem írja elő…” – írja legújabb, ma megjelenő kötetének egyik tanulmányában Ungváry Krisztián történész. A Jaffa Kiadónál megjelent, krimiszerűen izgalmas könyvben a szerző az elmúlt száz év történelmi eseményei és figurái között vizsgálódva próbál válaszolni a címben feltett kérdésre.

– Érzékeny témába vágott a Tettesek vagy áldozatok? dilemmájának vizsgálatával. Az egykori magyar hadvezetéstől kezdve Hitler tábornokain át egészen a magyar alaptörvény és a német megszállási emlékmű elemzéséig jutott.

– Nem könnyű a lelkiismeretes és elfogulatlan ítélkezés. A huszadik–huszonegyedik század történelmi eseményei során tettes és áldozat gyakran átbucskázik egymásba, és kizárólag egy nézőpontból, egyfajta ideológia szerint lehetetlen megítélni személyeket, eseményeket. Jó példa erre Rajk László, aki a legismertebb magyar koncepciós per áldozata. Ilyen szempontból egyértelműen áldozat, hiszen azért végzik ki, amit nem követett el: nem esküdött össze a jugoszlávokkal, nem akarta meggyilkolni Sztálin elvtársat, és még sorolhatnám. Ugyanez a Rajk László azonban korábban, másokkal szemben hasonló típusú pereket készített elő, tehát: tettes is. Kelet-Európában akkoriban gyakori, hogy akiket politikai indokkal elítélnek valamiért, valóban bűnösök, de nem feltétlenül abban, amiért elítélték őket, hanem valami másban. A bűnt egy másik bűnnel torolják meg. És ez aztán utólag borzasztóan összekutyulja a dolgot, mert egyrészt támad egy jogos rehabilitációs igény, másrészt viszont az illető mégsem ártatlan. Abszurd példa erre a rákoskeresztúri 298-as parcella, amely ma nemzeti kegyeleti emlékhely. És Rajniss Ferenctől kezdve a teljes nyilas kormány is ott nyugszik. Feltehetően maga Szálasi is, csak nem tudjuk pontosan, hogy hol. De még ha ő nem is, sokan mások, keretlegények, tömeggyilkosok ott vannak. Mindenki, akit a kommunista rendszer kivégzett. (...)

– A zsidó kárpótlási ügyekről írt megdöbbentő tanulmányában nem az állambiztonságról, hanem az ország akkori vezetőinek színvonaláról mond lesújtó véleményt.

– A szocialista Magyarországról elinduló zsidó kárpótlási ügyek valójában nem az igazi áldozatok érdekeit szolgálták. Az alapvető hamisság az, hogy a kommunista doktrína szerint a holokauszt áldozatai nem a zsidók, hanem a kommunista eszme lánglelkű hordozói voltak. Erre még rátett egy lapáttal az, hogy amikor 1957-ben valaki – nem tudjuk, ki – rájött arra, hogy kárpótlás címén pénzt lehet kicsiholni Németországból, persze nem a zsidók, hanem elsősorban a magyar állam részére, akkor elkezdték eltussolni a magyar állam felelősségét abban, amit holokausztnak hívunk, és mindent áttoltak a németek oldalára. És ezért, a hivatalok nyomására, számos képtelen kárpótlási kérelem született, olyan például, hogy valaki Auschwitzba bélyegalbumokkal, szőrmékkel és ezüsttárgyakkal érkezett, és ezek ellenértékét kéri vissza. Miközben rengeteg bizonyíték van arra, hogy a zsidó vagyonok 99,9 százalékát már a csendőrség és a túlbuzgó hivatalnokok idehaza megkaparintották.

– Ezek szerint mindegyik magyar politikai rendszer elitje e tekintetben elhárította és elhárítja magáról a felelősséget, átírta és átírja a történelmet. Az egyik azért tette ezt, hogy pénzt szerezzen, a másik azért, hogy tisztára mossa eszmei elődeit. Miért tudta Németország megfelelően feldolgozni a múltját?

– Egyrészt Németország már majdnem hetven éve foglalkozhat ezzel, Magyarország csak huszonöt éve. Aztán Németország Európa közepén van, mi pedig mentalitásban alapvetően félbalkáni ország vagyunk. Nagyon fájdalmas, de tudomásul kell venni, hogy a magyarok értékválasztásai a nemzetközi közvélemény-kutatások szerint nem Ausztriához, hanem Szerbiához állnak közel. Nálunk sokkal tovább tart és sokkal csekélyebb eredménnyel fog lezajlani a történelmi szembenézés, mint Németországban. Ahol persze szintén voltak disszonáns jelenségek, csak ezekről kevesebbet tud a magyar „átlagolvasó”. Nincs olyan ország, ahol a múlthoz való viszony teljesen egészséges volna, hiszen a múltat a jelen politikája mindig a saját érdekei szerint használja. Az a kérdés csupán, hogy a társadalom van-e annyira sokszínű, hogy az egyik része kontrollálni tudja a másik ámokfutását. És hogy a demokratikus kontroll és a plurális társadalom kikényszeríti-e az interpretációk kritikáját, lehetővé téve, hogy az emberek valódi ismeretek birtokában választhassanak a múltmagyarázatok közül.

2014. június 15.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A Fico-kormány átneveli a közmédiát

A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >

Tovább

Nehogy tragikus hős legyen

Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >

Tovább

Politikai válság Horvátországban

Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >

Tovább

Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?

Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >

Tovább

A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat

Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >

Tovább

Orbán illúziói a nagyságról

Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >

Tovább

Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia

A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >

Tovább

A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről

Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >

Tovább

Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?

Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >

Tovább

A világ a háború szélén áll

Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >

Tovább

A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar

Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >

Tovább

Az ember, aki kihívja Orbán Viktort

A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >

Tovább