Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Tisza-szobor a Duna-parton
„Magyarország jelenlegi vezetése az autokráciát preferálja a demokráciával szemben.” Szegő Péter (hvg.hu):
Hétfőn fölavatták a Kossuth téren Tisza István egykori miniszterelnök szobrát. Az eseményen beszédet mondott Orbán Viktor miniszterelnök.
Előrebocsájtom: számos, hozzám egyébként politikai kérdésekben közelálló emberrel ellentétben nem vagyok gróf Károlyi Mihály lelkes rajongója. Károlyinak komoly felelőssége volt abban, hogy a Horvátország és Szlavónia nélküli Magyarország területe 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre csökkent. Nem tartom őt hazaárulónak, de az adott helyzetben gyengekezű, naiv, az akkori tennivalót felismerni képtelen vagy csak jelentős késéssel képes idealistának igen. A háborús összeomlás nyilvánvalóan semmiképpen sem róható az ő számlájára, azonban miniszterelnökként, majd köztársasági elnökként gyakorlatilag ellenállás nélkül vette tudomásul az ország újabb és újabb részeinek idegen csapatok általi megszállását. 1918. október 30-án – a Horvátország és Szlavónia nélküli – Magyarország területén Fiumét leszámítva nem voltak idegen csapatok, amikor viszont 1919. március 2-i szatmárnémeti beszédében végleg revideálta addigi pacifista álláspontját, már késő volt.
Nem azt állítom, hogy 1918 őszén elkerülhető volt egy Magyarország területét jelentősen csökkentő békeszerződés, azt azonban igen: 1918 őszén nem volt szükségszerű, hogy 93 ezer négyzetkilométer maradjon meg és több mint 3,3 millió magyar kerüljön az új határokon kívülre.
Csakhogy.
Trianonért legalább ennyire felelős gróf Tisza István – meg a kommün és Horthy, de ez utóbbi kettő nem tartozik a tárgyhoz. Egyfelől Tisza miniszterelnökként – igaz, hosszas vonakodás után – belement egy olyan, magyar, de akár osztrák-magyar szempontból is teljesen fölösleges és irracionális háborúba, amely egy esetleges győzelem esetén sem hozott volna a konyhára túl sokat. Másfelől annak a politikának volt egyik, ha nem a legfontosabb megtestesítője, amelynek mindennapos része volt a politikai szabadságjogok – s benne a Magyarország lakosságának felét kitevő nemzetiségek jogainak – semmibevétele. Nem csoda, hogy az első világháború végén, illetve közvetlenül az első világháború vége után a különböző nemzeti tanácsok egymás után kiáltották ki az adott terület csatlakozását vagy az utódállamokhoz, vagy – a Román Nemzeti Tanács esetén – Romániához.
Tisza miniszterelnökként határozottan ellenezte a választójog kiszélesítését – mellyel a nemzetiségi szavazók aránya jelentősen megnőtt volna, de nőtt volna a magyar anyanyelvű szavazópolgárok száma is –, 1904-ben pedig a zsebkendőszavazásban kicsúcsosodó, az ellenzék parlamenti lehetőségeit korlátozni kívánó lépéssorozat spiritusz rektoraként vétette magát észre. A parlamentarizmus ilyetén, khm, kreatív értelmezését házelnökként is folytatta – nem csoda, hogy Kövér doktor meleg szavakkal emlékezett rá az Országgyűlés június 6-i ülésén: a véderőreform 1912. június 4-i megszavazását az ellenzéki képviselőknek a parlamenti őrség általi kivezettetése előzte meg.
Nemcsak Kövér László, de maga az Első Polgár – aki beszédet mondott a hétfői szoboravatón – is joggal tekinti Tiszát szellemi elődjének. Tisza második, 1913-tól 1917-ig tartó miniszterelnöksége idején – de még az I. világháború kitörése előtt, tehát nem a háborús helyzet következtében – a kormányzat csökkentette a bírói hatalmat, az egyesülési és a gyülekezési jogot, az új sajtótörvénnyel hatályon kívül helyezték az 1848-as, liberális sajtótörvényt. 1914 nyarán a kormányfő – mint két év múlva kiderült, joggal – a román hadüzenettől tartva a háború megindítása ellen foglalt állást, így választhatott, melyikhez ragaszkodik: a miniszterelnöki bársonyszékhez vagy a háborúellenes álláspontjához. Tisza az előbbit választotta és ez végzetesnek bizonyult.
Történelmietlen, de nehezen cáfolható az a felvetés, hogy Magyarország jobban járt volna, ha 1914 nyarán a pacifista Károlyi, 1918 őszén pedig a héja Tisza áll a kormány élén, de pont fordítva történt. Mindenesetre mindkettő döntő helyzetekben bénázott, mely bénázásoknak tragikus következményei lettek, Károlyi viszont legalább demokrata volt, Tisza pedig nem.
S Ady Tisza-képéről még csak szó sem esett.
A Károlyi-szobornak a Kossuth térről történt, két évvel ezelőtti eltávolítását még lehetett volna a fönt vázolt Károlyi-kritikával magyarázni – bár egy valóban konzervatív kormányzat nem teszi zárójelbe a múlt számára nem kedves jelképeit. A Tisza-szobor fölállítása azonban – ráadásul pont az egykori Károlyi-szobor helyén – egyértelmű üzenet: Magyarország jelenlegi vezetése az autokráciát preferálja a demokráciával szemben, a korlátozott sajtót a szabad sajtóval szemben, a korlátlan kormányzati hatalmat a fékek és ellensúlyok rendszerével szemben, a fölösleges konfliktusokat a megegyezés politikájával szemben.
Persze mindezt eddig is tudtuk.
Végül is ezekért szeretjük a kormányt, nem?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >