2020. október 31. szombat
Ma Farkas, Rodrigó, Wolfgang névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Ferenc a Szentföldön

„Az elmúlt évszázadok borzalmas megpróbáltatásai során a zsidók megőrizték hitüket Istenben.“  Ara-Kovács Attila (Magyar Narancs):

A pápa e heti közel-keleti látogatása szerves és logikus része annak a folyamatnak, amely XXIII. János politikai fellépésével a Vatikánban elindult. Ennek csak egyik – bár nem elhanyagolható – eleme az Izraellel szemben tanúsított magatartás radikális megváltozása, lényege viszont annak a világlátásnak a módosulása, ami a katolikus egyház eredettörténetét illetően kétezer év után teljesen átformálta a felekezet önképét, önreflexióit.

A 20. század kataklizmáit, különösen a Soát követően minden kereszténynek mélyen önmagában kellett néznie. Akikben működött valamilyen morális emelkedettség, azok számára evidenssé kellett válnia, hogy az addigi öndefiníció bántóan csonka, hamis, hazug marad, ha az csak kereszténységről szól, s nem a zsidó-keresztény kultúrában megfogalmazódó egyetemességről. Eredettörténetét tekintve a kereszténység nem más, mint egy zsidó szekta, melynek követői alternatívát kerestek a tradícióval szemben. Jézus nagy újítása a felekezet kinyitása mindenki felé, közösségét térítő-befogadóvá tette, míg a zsidóság ragaszkodott abbéli hitéhez, hogy megmaradjon zárt közösségnek Isten kiválasztott népeként.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a nyugati civilizáció tagjaként – akár hiszünk ebben, akár nem – valamennyien ne az Ó- és Újszövetség emberei lennénk. Valamennyien azok vagyunk. Ezért oly fontos, mondhatnánk azt is: lételméletileg fontos e felekezet viszonyulása önnön eredetéhez, azaz kezdeti zsidó identitásához.

Ez a felismerés az alapja az 1958-cal elkezdődött új vatikáni „időszámításnak”. A második világháborúban kétes – azaz bűnös – semlegességet tanúsító, s ezzel megrázó történelmi vitákat kiváltó XII. Pius pápát követően olyan reformfolyamat indult meg a katolikus egyház élén, ami páratlannak számít, s ami a felekezet alapvető filozófiájának megváltozását is óhatatlanul magával hozta. E téren szimbolikus tett volt az Izraelhez – s így a zsidósághoz – fűződő addigi viszony revideálása is. Ám mi lehetne fontosabb egy egyház életében, mint a szimbólumok változása…?

XXIII. Jánossal (1958–1963) vette kezdetét e kopernikuszi fordulat, teljesen átalakítva az egyház modern időkhöz való viszonyát. Ő hívta össze a II. vatikáni zsinatot, amely később – már a pápa halála után – elfogadta a Nostra Aetate című enciklikát, ez „felmentette a zsidó népet az istengyilkosság vádja alól, elítélte az antiszemitizmus minden formáját, és megerősítette Isten és a történelmi Izrael közötti lelki kapcsolat állandóságát”.

VI. Pál (1963–1978) nyitotta meg azoknak a pápáknak a sorát, akik ellátogattak Izraelbe, s ezzel a Vatikán különös hangsúlyt adott a zsidó államisághoz fűződő viszonyának is.

II. János Pál (1978–2005) pápasága idején jött létre a diplomáciai kapcsolat a Szentszék és Izrael között.

Mindennek fényében sokan Ferenc pápa most lezajlott izraeli útjában merő formális gesztust látnak, egy olyan protokolláris eseményt, ami már-már rutinszerűen jellemző a szentszéki felvilágosult politikára. Ez azonban mélyen igazságtalan interpretáció. XVI. Benedek (2005–2013) visszavonulását követően utódának, Ferencnek már a korai megnyilatkozásai drámaian új hangvételt jelentettek a zsidósággal kapcsolatos katolikus narratívában. Álljon itt ezekből kettő:

„Az elmúlt évszázadok borzalmas megpróbáltatásai során a zsidók megőrizték hitüket Istenben. És ezért mi, az Egyház és az emberiség népes családja soha nem lehetünk nekik eléggé hálásak.”

Majd 2013. november 11-én, első apostoli üzenetében a következőket írta: „Mi különleges tisztelettel tartozunk a zsidó népnek, mert annak Istennel való szövetsége soha nem vonatott vissza...”

Merőben új szemlélet, s egyben olyan mélységű azonosulás ez, amely méltó ahhoz a múlthoz, ami a kereszténység zsidó identitásában egykoron kiteljesedett és máig megmaradt.

2014. május 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Ha Trump maradna...

Az autoriter vezetők már kiszagolták ezt, Törökországtól, Kínán, Oroszországon és Magyarországon át, egészen Brazíliáig. A trumpi >

Tovább

Az Economist Biden mellett

De a legfőbb gond vele az, hogy átgázolt az amerikai értékeken. Ily módon hihetetlen módon ártott >

Tovább

Brüsszelnek nincs választása: bemegy Orbán utcájába

A 27-ek együtt találták ki az alapot és az csak akkor kezdheti meg működését, ha minden >

Tovább

Orbán csak blöfföl

Amikor az újjáépítési csomag, illetve a következő költségvetés megvétózásával fenyegetőzik. Elemzésében a főváros brüsszeli képviseletének vezetője >

Tovább

A képzelt pszichiáter

Nincs abban semmi meglepő, hogy Semjén önmagához, mentalitásához és világlátásához abszolút következetesen a cári Oroszország és >

Tovább

Választások utáni válság lehetséges Amerikában

Timothy Garton Ash a Financial Times-ban azt tanácsolja, hogy a demokratikus világ készüljön fel, mert az >

Tovább

A média visszalengyelesítése magyar módra

A Washington Post szerkesztőségi állásfoglalásában arra figyelmeztet, hogy a lengyel kormány módszeresen zárkózik fel a magyar >

Tovább

Az echte magyar keresztény-úri polgárság

Azon tűnődöm, vajon mit szólnának ahhoz ezek a keresztény-konzervatív polgárok, ha például a Bogár Lászlót (korábban >

Tovább

Zenebohóc a szimfonikusok között

A magyarországi olvasó valószínűleg nem ismeri azt a nagyszerű érzést, ami akkor tölti el a szlovák >

Tovább

Orbán ingadozik a korbács és a mézesmadzag között

Az önmagát illiberálisnak nevező Orbán ritkán kerül szembe ilyen fizikai ellenállással, miközben egyre inkább kiterjeszti befolyását. >

Tovább

Libération: A színművészeti egyetemisták nem hátrálnak

Karsai György, aki két évtizeden át volt az iskola tanára, ahhoz hasonlítja a helyzetet, mintha egy >

Tovább

Orbán emeli a tétet az amerikai elnökválasztásban

A Frankfurter Allgemeine Zeitung vezető német jobboldali lap ezt azzal magyarázza, hogy a Fidesz közeli sajtó >

Tovább