Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
A kormányfő szemérmetlenül hazudik
Interjú Rényi András művészettörténésszel. Sándor Zsuzsanna (168 Óra):
A művészettörténész, esztéta a Milla egyik alapítója volt. Társszervezője az Eleven emlékmű – az én történelmem csoportnak. A Szabadság térre személyes tárgyakat vittek, hogy e „térfoglalással” megakadályozzák az emlékmű felállítását. A professzortól azt is megkérdeztük, mit gondol Orbán Viktor négyoldalas „műelemzéséről”, amelyben a kormányfő makulátlannak ítélte a német megszállás emlékművét.
- Neves művészettörténészeket oktatott ki Orbán Viktor, miként kell értelmezni a Szabadság téri emlékművet, amely szerinte „erkölcsi szempontból és történelmi tartalmát tekintve pontos és makulátlan”.
– A miniszterelnök négyoldalas levelének az egyetlen érdemi üzenete: emlékműügyben sem hajlandó visszalépni. Amúgy zavaros a szöveg, tele hamisságokkal és tévedésekkel. Például kifejti, hogy az angyalfigura – szerinte – az ártatlan áldozatok jelképe, ami értelmetlen, hiszen áldozat csak halandó lehet, egy angyal nem az. Az emlékmű első kormányhatározatában pedig szó sincs áldozatokról: a szobornak a „magyar nemzet szuverenitásának elveszítésére” kell emlékeztetnie. A dátumot – 1944. március 19. – maga az orbáni Alaptörvény nevezi így. Áldozatokról csak a mostani botrány kitörése után kezdtek hadoválni. A szobrász zagyva műleírásából tudjuk: az angyal nem névtelen. Gábriel arkangyalról van szó.
– Mi köze Gábrielnek a megszálláshoz?
Riskó Gáspár felvétele– Gábriel a Hősök terének főoszlopáról kerül ide. A legenda szerint II. Szilveszter pápának Gábriel sugallta azt, hogy Istvánnak küldje el „Attila koronáját”. Zala György szobrán még a Szent Koronát hozza diadalmasan, a Szabadság térin kiejti kezéből az országalmát, és megadóan tűri az őt ért agressziót. Bár az emlékmű jelképrendszere primitív, zavaros és önkényes, annyiban konzekvens, hogy a keresztény Magyarországot jeleníti meg, amely épp áldozatául esik az idegen agresszornak. Orbán különben nem szabadon értelmez, hanem szemérmetlenül hazudik. Az ő legfőbb fegyvere egyébként is a kiszámíthatatlanság. Az, amit beszédeiben állandóan dicsér – mint a magyarok csavaros észjárását, mint a magyaros virtust, mint a Puskás Öcsiben megtestesülő magyar tehetséget –, nem más, mint saját harcmodora: a váratlan húzások, a kész helyzet elé állítások, a kettős beszéd trükkjei. Az emlékmű ötlete is a semmiből bukkant elő 2013. december 31-én. Vagy: a Mazsihisznek megígérte, hogy húsvét után egyeztetnek a szoborról, majd a választás másnapján már építeni kezdték.
– A miniszterelnök azt is hangsúlyozza levelében: a nácizmus elsősorban a kereszténység elleni hadüzenet volt. A nácik áldozatai közt meg sem említi a több százezer elpusztított magyar zsidót.
– Ezért is felháborító. De érdekesebb, amikor Orbán azt mondja: „nincs mozgástere” leállítani a Szabadság téri építést. Ez jelzésértékű. Mert hát természetesen bármit megtehetne. Csakhogy most az ő személyes szuverenitása a tét. A levelet jobboldali értelmiségieknek írta, válaszul az ő – nyilván kritikus és „jobbító szándékú” – feljegyzésükre. Egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy egy tisztán szimbolikus, identitáspolitikai ügyben épp az övéi előtt mutatkozzon gyengének: vegyék tudomásul, hogy minden művészi, történeti, esztétikai, ikonográfiai megfontolást felülír az új Magyarország államrezonja. Orbán voltaképp olyan államalapítóként beszél, aki a Nemzeti Együttműködés Rendszerében visszaadta a keresztény Magyarországnak az elveszett szuverenitását.
– A felkent vezérek általában veszélyes zsarnokok. Orbánt viszont demokratikusan választotta meg a nép.
– Carl Schmitt német politikai filozófus, a hitleri Harmadik Birodalom egyik legtekintélyesebb jogásza úgy vélte: a valódi államférfi, a „szuverén” az, akinek szükség esetén kellő bátorsága van kihirdetni a szükségállapotot. Azaz: felfüggeszteni például annak a demokratikus jogrendnek az érvényességét, amely őt hatalomba emelte. Rendkívüli állapotok, katasztrófák idején indokolt lehet így kormányozni. Orbán Viktor 2010 áprilisát követően – kihasználva, hogy a megelőző demokratikus alkotmányban nem volt elegendő jogi védelem a kétharmad alkotmányozó önkénye ellen – fülkeforradalmat hirdetett, ami voltaképp egyfajta rendkívüli állapotot jelent, noha ezt semmilyen valódi válsághelyzet nem indokolta. Viszont megvolt hozzá a lojális apparátusi háttér.
– Orbán mintha állandó statárium alatt tartaná az országot.
– Az egypárti, minden érdemi konzultáció nélkül a társadalomra oktrojált fideszes alaptörvény egy alkotmányos puccsnak felel meg. Ismerjük a történetet: megszállták az államot, korlátozták a független intézményeket. Abszolút jellemző, hogy azonnal életbe léptették az Alaptörvényt: nem bízták népszavazásra vagy a következő ciklus parlamentjére. A „szuverén” nem tűrheti, hogy a rendszeren belül bárki érdemben korlátozhassa döntéseinek szabadságát.
– Mindeközben a baloldalon az elvesztett választás óta zajlik a bűnbakkeresés. Sokan egyenesen a balliberális értelmiség csődjéről beszélnek.
– Szomorúan látom, hogy nálunk szinte divat a „balliberális értelmiséget” kárhoztatni mindenért, holott ez a tábor nagyon nem homogén, s tagjai a saját politikai vezetőikkel is kritikusak. A közéleti publicisták és a „megmondóemberek” véleményt nyilvánítanak, ám ettől még nem lesznek királycsinálók. Nincs olyan balliberális agytröszt, amely mindent és mindenkit képes mozgatni. Súlyosan félreérti a helyzetet, aki azt hiszi, hogy egy profi politikust írók és filozófusok rá tudnak beszélni valamire, amit az nem akar. Másfelől tény: a baloldali szlogenek kiüresedtek. Csakhogy ez a politika csődje, és nem az értelmiségé. Kiváló szakértelmiségiek dolgoznak itt: közgazdászok, jogászok, szociológusok, oktatáskutatók. Nem ők tehetnek arról, ha a kutatásaik asztalfiókban maradnak. Egyébként én leginkább a baloldali szimbolikus politizálást hiányolom. Mi az oka annak, hogy a jobboldal képes vonzó közösségeket létrehozni, identitást nyújtani az embereknek, a baloldalnak viszont ez nem megy? Erről kevés gondolkodást látok ezen az oldalon.
– A közös identitáshoz közös múlt is kell. Ön egyike azoknak az értelmiségi aktivistáknak, akik a Facebookon szervezték az Eleven emlékmű – az én történelmem csoportot. Márciusban flashmobot tartottak a Szabadság téren: mindenféle személyes tárgyakat vittek oda, hogy e „térfoglalással” megakadályozzák az emlékmű felállítását. Azóta is rendszeresen találkoznak ott, leülnek beszélgetni. Emblémájukká váltak a körberakott fehér székek.
– A téren kötetlenül beszélgetők köre napról napra bővül – s persze jó lenne, ha szélesebb mozgalommá válhatna. Az alapgondolat az, hogy az emlékezet identitásképző is: csak akkor lesz közös nemzeti emlékezet, ha a magyarok megosztják egymással emlékeiket. A pártok emlékezetpolitikája fontos, de másodlagos. A múlttal való szembesülés legfőbb akadálya, hogy sokszor mi magunk sem merünk szembenézni akár a saját családunk múltjával. Nem merjük történeteinket másokkal megosztani. Kellenek olyan körök, ahol indulatok nélkül lehet párbeszédet kezdeni. Ahol nemcsak az áldozatok leszármazottjai beszélhetnek, hanem azok is, akiknek a felmenői között esetleg nyilasok, csendőrök voltak. Például rendszeresen jár a csoportunkba egy volt Jobbik-szimpatizáns fiú is, aki nyitottan vesz részt a vitákban. Az egymással szembeni előítéletek falait a személyes terekben lehet lebontani. A fehér székek azt jelképezik: meg kell tanulnunk ítélkezések nélkül meghallgatnunk egymást. Ha mi magunk válnánk eleven emlékezetté, nem épülhetnének történelemhamisító emlékművek.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >
Anti-Orbán jelenségnek…
… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >
Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás
Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >
A remény mint drog
Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >