2020. november 25. Szerda
Ma Katalin, Liza névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Orosz rulett

Székelyföldi autonómia, ha Putyin is bekavar

Az ukrajnai események után az erdélyi magyarság ismét téma lehet nemzetközi körökben, és ennek nem kell nagyon örülni. Transindex:

Rövid összefoglaló:

– Krím annexiója és a kelet-ukrajnai bizonytalanság nyomán hamarosan nagyhatalmi érdekek csaphatnak össze Romániában és a környező országokban.

– Minden jel arra mutat, hogy az Egyesült Államok figyelme ismét a Balkán, a közép és kelet-európai térség fele irányul, közben Moszkva is gőzerővel dolgozik azon, hogy európai befolyását megtartsa és tovább növelje.

– A kisebbségek, így az erdélyi magyarság ismét téma lehet nemzetközi körökben.

– Ha nemzetközi szinten terítékre kerül a Moldovai Köztársaság és Transznisztria további sorsa, akkor van rá esély, hogy ezzel párhuzamosan az erdélyi magyarság és Székelyföld státusza is benne legyen a „csomagban”.

– Ez óriási lehetőség, egyben hatalmas rizikó is.

– Kérdés, hogy az erdélyi és a budapesti politikai elit képes lesz-e ezt a sokváltozós egyenletet a romániai magyarság számára kedvezően befolyásolni.

Disclaimer

Jelen szöveg, ha lazán is, de kapcsolódik az RMDSZ-Fidesz viszony vitájához (bár nem ez a vita ihlette). A korábbi hozzászólókkal ellentétben az erdélyi magyarság lehetőségeit kevésbé a Fidesz vagy az RMDSZ, hanem inkább az ukrajnai fejlemények nyomán kialakult, illetve jelenleg is alakuló nemzetközi helyzet fényében próbálom meg szemügyre venni.

Egy naponta változó helyzet alapján, jövőben feltételezhetően bekövetkező eseménysorokról írni hálátlan feladat: semmilyen garancia nincsen arra, hogy a jelen eseményei alapján megalapozottnak, valószerűnek, logikusnak tűnő feltételezések a jövőben valóra is válnak.

Tisztán látom a wishful thinking, valamint a neten egyre gyakrabban keringő összeesküvés-elméletek jelentette csapdát; igyekszem ezeket elkerülni, amennyire lehetséges.

Az olvasókat ugyanakkor figyelmeztetem: egyáltalán nem kizárt, sőt valószínű, hogy a jövő részben vagy teljesen másként alakul, mint ahogy azt én 2014 áprilisának a végén elképzelem. A téma fontossága miatt mégis belevágok egy ilyen gondolatkísérletbe.

Az alaphangulat

A Kelet-Európában 1989 óta tartó, viszonylag békésnek számító időszaknak vége: bármi is következik Krím után, az semmiben nem fog hasonlítani az elmúlt húsz évhez – röviden összefoglalva ez volt a lényegük azoknak a háttérbeszélgetéseknek, amelyeken egy bukaresti civil szervezet ösztöndíjasaként alkalmam volt részt venni április elején Brüsszelben.

A találkozókon NATO-tisztségviselők, uniós diplomaták, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, Catherine Ashtonnak a munkatársai diplomáciai bikkfanyelven, óvatoskodva, mégis egyértelműen arról beszéltek, hogy Oroszország ukrajnai aggressziója alapjaiban írja felül a térségbeli erőviszonyokat.

Oroszország megsértette az Ukrajna területi integritását szavatoló budapesti memorandumot, amikor jelöletlen egyenruhás katonái megjelentek a Krím félszigeten. A félsziget Oroszországhoz való csatlakozását szentesítő „népszavazás” teljesen új helyzetet teremtett: korábban elképzelhetetlen volt az, hogy egy nemzetközi szerződést ennyire nyíltan semmibe vegyen az egyik szerződő fél. Félő, hogy ezzel Oroszország kinyitotta a Pandora szelencéjét.

Az Észak-Atlanti Szerződés Szervezetét, az Európai Uniót és az Egyesült Államokat egyaránt alaposan meglepte Vlagyimir Putyin lépése, és bár a határozott válasz egyelőre késlekedik, ez nem azt jelenti, hogy elmarad – hangzott el újból és újból.

A főszereplők: Oroszország

Minden jel arra mutat, hogy Oroszország Vlagyimir Putyin vezetése alatt többé már nem elégszik meg azzal, hogy nagyhatalom egy többpólusú világban. A volt Szovjetunió világhatalmi státusát próbálja visszaállítani, országát a gazdaságilag tőle függő bábállamokkal szándékozik körülvenni (lásd az Eurázsiai Unió projektje). Ezzel párhuzamosan pedig gőzerővel dolgozik az orosz befolyás kiterjesztésén Európában, és különösen a varsói szerződés volt országaiban.

Energiaszállító szuperhatalomként viszonylag könnyű dolga van: az Európai Bizottság szerint Oroszország adja Európa olajimportjának 35, valamint földgázimportjának mintegy 30 százalékát – a földgáz nagy része ráadásul Ukrajnán keresztül érkezik.

Jelenleg Litvánia, Lettország, Észtország, Finnország teljes egészében Oroszországból szerzi be földgázkészleteiket, de Bulgária, Szlovákia és Magyarország is nagymértékben függ az orosz gáztól. Kiemelendő még a Németországgal való kapcsolat, melynek kapcsán orosz-német tengelyről beszélnek.

És bár jelenleg vitatott, hogy Európának van-e nagyobb szüksége az orosz energiahordozókra vagy pedig Oroszországnak a pénzre, két dolog biztos: egyrészt az orosz Gazprom sok esetben nem kizárólag üzleti szempontok alapján ad el gázt, valamint hogy Európa a közeljövőben nem fog tudni függetlenedni az orosz gáztól.

A gazdasági jellegű befolyás mellett Putyin egy sokkal rafináltabb eszközt is bevet az Európai Unió gyengítésére: egy ideje kapcsolatot szorgalmaz az euroatlanti integrációval szemben szkeptikus európai szélsőjobboldali pártok között.

Ha az orosz anyagi támogatást nem is sikerült még bizonyítani, de know how-val biztosan támogatja őket (a Political Capital elemzése itt).

Az Egyesült Államok

Az Egyesült Államok az utóbbi tíz évben hanyagolta Európát, figyelme a Közel-Keletre és a Csendes-Óceán térségére irányult. Krím annexiójával azonban, úgy tűnik, Kelet-Európa és főként a Fekete-tenger régiója ismét megüti a State Department ingerküszöbét: ez a terület geostratégiai szempontból kulcsfontosságú, nem véletlen, hogy Oroszország birodalomépítési próbálkozásai épp ezt a területet érintik.

Ehhez nyilván hozzá kell tenni, hogy Oroszország agresszív lépései legalábbis részben a NATO kelet-európai terjeszkedésének, illetve az Egyesült Államok „demokrácia-exportjának”, a posztszovjet térségbeli „színes forradalmaknak” köszönhetőek.

Krím annexiója után az amerikai külügy részéről több olyan jelzés is érkezett, miszerint Washington újragondolja a Balkánon, Közép- és Kelet-Európában való jelenlétét. A fokozott katonai jelenlét mellett ebből a szempontból Victoria Nuland európai ügyekért felelős amerikai külügyi államtitkár-helyettes kijelentései szemléletesek.

Az amerikai felsőház külügyi bizottsága előtt Nuland elmondta, az Egyesült Államok fő célkitűzése a térségben a korrupcióellenes harc kell legyen: „korrupt érdekcsoportok, oligarchák használják pénzüket és befolyásukat arra, hogy ellehetetlenítsék politikai ellenzéküket, megvásároljanak politikusokat és médiaorgánumokat, gyengítsék az igazságszolgáltatást és a civil szférát”.

A korrupció nemcsak belülről rohasztja a demokráciát, egyszersmind kiszolgáltatottá teszi az országokat a kívülről érkező, illetéktelen gazdasági és politikai befolyásoknak – mondta Nuland, egyértelműen az orosz befolyásra utalva. Éppen ezért az Egyesült Államok a kormányzati transzparencia, független média és az erős civil szféra építésére helyezi ezentúl a hangsúlyt.

Magyarország és az orosz szál

Magyarországon mind a Fidesz-KDNP, mind a Jobbik nyitott Oroszország fele.

Orbán Viktor még a múlt parlamenti ciklus alatt meghirdette a „keleti nyitás” politikáját, eddigi leglátványosabb lépés ebben az irányban a paksi atomerőmű bővítése. Erről egy nem nyilvános Orbán-Putyin találkozón állapodtak meg 2014 elején Moszkvában.

A paksi bővítés haszna energiapolitikai szempontból kétséges, az ugyanakkor biztos, hogy a 10 milliárd eurós orosz hitel feltételei nem különösebben kedvezőek Magyarország számára.

De legalább van humora Putyinnak: az évente kétszer esedékes törlesztés egyik határideje március 15.

Sokak szerint ez egy "dupla fenekű" megállapodás, tehát nem kizárt, hogy az oroszok a szerződésben foglaltak mellett még kérnek valamit. Hogy mit, nem tudni, de az máris látszik, hogy a Fidesz-kormány csak későn, és akkor is igen visszafogottan bírálta Oroszországot Krím miatt.

Ha a Fidesz-KDNP egyensúlyozni próbál az euroatlanti övezet és Oroszország között, a Jobbik nyíltan vállalja az Oroszországgal való szimpátiáját és kapcsolatait.

Vona Gábor tavaly Moszkvában járt, és ott olyan politikusokkal találkozott, akiknek beleszólásuk van az energiaszektor ügyeibe.

A Jobbik programjában fontos helyet foglal el az orosz érdekeket megtestesítő „eurázsiai külpolitikai paradigma” képviselete, valamint az EU- és a NATO-tagság újratárgyalása. Nyilván a paksi bővítést támogatják.

Románia és az Egyesült Államok

A Fekete-tenger egyik legelőnyösebb stratégiai pontjának számító Krím félsziget elcsatolásával felértékelődnek a Fekete-tengerre kijárattal rendelkező NATO- illetve EU-tagállamok: Törökország, Bulgária és Románia.

Elemzők szerint e hármasból valószínűleg Románia lesz az Egyesült Államok kiemelt szövetségese, így Ukrajna meggyengülésével Románia lehet Oroszország és Törökország után a harmadik katonai hatalom a régióban.

Az Egyesült Államok szempontjából Romániának több előnye is van – érvel a New Eastern Europe külpolitikai szaklap. Egyrészt kevéssé függ az orosz gáztól, történelmileg a Balkán legkevésbé oroszbarát országa, és elhelyezkedése miatt kapu lehet Délkelet-Európa több forró pontja fele. Mi több, Romániát a Közel-Keletre és Közép-Ázsiába tartó amerikai csapatok is hídfőként használhatják.

A Kogălniceanu légi bázison máris amerikai katonák állomásoznak, és további fontos tényező, hogy egy Olt megyei légi bázisra, Deveselura tervezik felépíteni az USA rakétaelhárító rendszerének egy elemét. Ez a pajzs elvben nem csak a Közel-Keletről, hanem az Oroszországból indított rakéták ellen is védelmet nyújt.

Miközben elhelyezkedése folytán Románia ideális pufferzóna az orosz expanzióval szemben, a román politikai elitben sincsenek olyan meghatározó hangok, akik az Oroszország fele való nyitást szorgalmaznák.

Az Egyesült Államokkal való partnerség kulcsfigurája jelenleg Traian Băsescu, azonban az elnök egy ideje elszigetelődött, mandátuma még az idén lejár.

A Victor Ponta vezette kormány elkötelezettsége az euroatlanti integráció mellett már nem teljesen egyértelmű. Ponta tavalyi nyilatkozatában például felvetette, hogy az Oroszországhoz fűződő viszonyt „pragmatikusan” és a „gazdasági érdekeket figyelembe véve” újra kell gondolni.

Az erdélyi magyarság két tűz között

Sokan spekuláltak az utóbbi időben arra, hogy Székelyföld autonómiáját esetleg orosz segítséggel sikerül majd kivívni, és – bár ez így, ebben a formában nyilvánvalóan hülyeség – nem lehet nem elgondolkozni azon, hogy az ukrajnai oroszok érdekeinek védelmezőjeként fellépő, majd a sikeren felbuzduló Oroszország vajon nem fog hasonló retorikát alkalmazni más, térségbeli kisebbségek „védelmében”.

Oroszországnak előbb vagy utóbb nyilvánvalóan érdeke lesz az Egyesült Államok egyik legfontosabb térségbeli szövetségesét gyengíteni. És mivel az orosz befolyás a román gazdaságra alacsony, nem kizárt, hogy Putyin a nemzetállamban gondolkodó román elit illetve a kisebbségi jogok kibővítésén munkálkodó romániai magyar politikum közötti szembenállásra építve próbálja majd a bizonytalanságot növelni.

Ebben az olvasatban pedig az is érthető, hogy a Jobbik miért nyitott területi irodákat Erdélyben annak ellenére, hogy a párt vezetése számára már 2012-ben ismert volt egy olyan belső dokumentum, miszerint Erdély „elesett”, szavazatokra érdemben nem számíthat, így itt nem érdemes túl sok erőt elfecsérelni.

Sőt, ahhoz sem kell túlságosan hunyorítanunk, hogy párhuzamot lássunk a Krím félszigeten, majd a donyecki tüntetéseken megjelent, valószínűleg Oroszországból érkezett, erőszakos „aktivisták” és a magyarországi, szélsőjobboldali kötődésű, erdélyi autonómia-megmozdulásokon rendszeresen felbukkanó „tüntetők” között.

De legyen világos: amennyiben Oroszország valóban elkezdi támogatni a székelység autonómiatörekvéseit, azt nem a kisebbségi jogok védelmében teszi. Putyint sosem érdekelték, és nem is fogják érdekelni a székelyek. Egyszerűen csak zavart próbál kelteni, azt remélve, hogy ezzel destabilizálni tudja az Egyesült Államok egyik fontos szövetségesét.

Az erdélyi mainstream politikai elit – az RMDSZ, EMNP vagy MPP – helyzete ebben az új felállásban rendkívül kényes. Minden esély megvan ugyanis rá, hogy nemzetközi szinten az eddigieknél jóval nagyobb érdeklődésre tartson majd számot az erdélyi magyarság helyzete.

Számítani kell ugyanakkor a román nacionalista indulatok, nemzetállami reflexek erősödésére – nem másért, de a „magyar veszély” kismiska az „orosz veszélyhez” képest.

Ha még ennél is tovább spekulálunk, akkor az sem kizárt, hogy a jövőben napirendre kerül a nemzetközi porondon Transznisztria sorsa és a Moldovai Köztársaság jövője.

Amennyiben a Moldovai Köztársaság Romániával való egyesülése lesz a bukaresti és kisinyói elit következő nagy projektje, akkor akár az is elképzelhető, hogy az erdélyi magyarság és Székelyföld speciális státuszt kap.

A Moldovai Köztársaság déli részén élő gagauzok jelenleg autonómiát élveznek, ezen kívül Oroszország mindent megtesz majd annak érdekében, hogy a Moldovai Köztársaság területén élő oroszok a lehető legtöbb jogot élvezzék. Így egy egyesülésről szóló deal a Románia területén élő összes kisebbség helyzetét rendezheti (talán).

Kérdés, hogy az erdélyi magyar politikai elit fel van-e készülve arra, hogy egy ilyen, sok ismeretlent tartalmazó egyenletben, nagyhatalmi játszmák közepette úgy képviselje az erdélyi magyarság érdekeit, hogy nem dől be a demagóg ígéreteknek, és nem bocsátkozik olyan kalandokba, melyeknek a végkifejlete meglehetősen kétséges.

És hát előbb-utóbb el kell dönteni, mit választunk: a Putyin-féle „új jobboldal” mutyiját, manipulációit, a politikai és gazdasági érdekcsoportok által fogva tartott államot, vagy pedig a euroatlanti övezetet annak összes feltételével, a korrupció-ellenes harccal, a kormányzati transzparenciával és civil kontrollal?

De amíg gondolkodunk: a Bukarest-Budapest-Brüsszel tengely mellé jó lenne felvenni Washingtont és Moszkvát is.

2014. május 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az utolsó alkalom kínálkozik arra, hogy feltartóztassák Orbánt és Kaczynskit

Paul Lendvai szerint az utolsó alkalom kínálkozik arra, hogy feltartóztassák Orbánt és Kaczynskit, akik mindezidáig zavartalanul >

Tovább

Orbán bácsi

A gánti bánya sejtelmes késő-délutáni félhomályában a kivégzőkarót gondosan a gerincoszlophoz kalibrálva Orbán bácsi csak annyit >

Tovább

Kerül, amibe kerül, Európa nem adhatja be a derekát

A New York Times után egy nappal a másik nagy amerikai lap, a Washington Post is >

Tovább

Csak nyugi és gyerünk tovább, EU!

Ebben a helyzetben Európának meg kell őriznie a hidegvérét. Ha ugyanis a földrész nem nyújt segédkezet >

Tovább

Hol az út?

Két magas rangú EU-tisztviselő közül az egyik nemrég beteg, a másik korcs demokráciának nevezte Magyarországot, de >

Tovább

Az EU szavahihetősége forog kockán

Mármint a magyar és a lengyel kormánnyal kialakult jogvitában, ám az unió nem adhatja be a >

Tovább

Mennyire tud megálljt parancsolni Merkel a két jogállami huligánnak?

Azaz megoldást találni a decemberi csúcsértekezletig. A legfontosabb azonban az, hogy mielőbb folyósítani lehessen a pénzeket >

Tovább

Hát, idáig jutottunk

Bloomberg: a két lator állam, Magyarország és Lengyelország gyakorlatilag foglyul ejtette az egész uniót, hogy váltságdíjat >

Tovább

Félelem és rettegés mindenfelé

Kuncze Gábor meséli Mihancsik Zsófiának a nemrég megjelent interjú kötetben (Kuncze Gábor: Várjuk ki a végét. >

Tovább

A német cégeknek meg kell fontolniuk, beruháznak-e egy ilyen országban

Merkelnek egyértelművé kell tennie, hogy véget kell vetni a demokratikus szabályok, a bírói függetlenség leszalámizásának. És >

Tovább

A világ ismét kigömbölyödött: visszajöttek a migránsok

Vagyis most, legalább egy kis időre a melegek cseréljenek helyet a migránsokkal, a korrupciót pedig nyelje >

Tovább

Merkelen a világ szeme

Neki van a legtöbb szava az unióban. Ám most visszaüt, hogy a júliusi csúcson nem tisztázták >

Tovább