Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Egy tömeggyilkosság anatómiája
„Kelet-Európában néhol ismét „kormányközeli” meggyőződéssé vált az antiszemitizmus, vagy annak nagyvonalú tolerálása. Ara-Kovács Attila (Magyar Narancs):
A bukaresti székhelyű Holokauszt Tanulmányozásának „Elie Wiesel” Nemzeti Intézete nyilatkozatban tette közzé, hogy a Iaşi katonai ügyészség elkészítette a vádiratot annak a tömeggyilkosságnak az ügyében, amely 1941 nyarán a városhoz közeli erdőben történt. 2010-ben itt tömegsírra bukkantak 36 tetemmel, közöttük 12 gyermek, 9 nő és 15 férfi maradványai voltak. A feltárást követő nyomozás – sőt egy ma is élő szemtanú hivatalos meghallgatása – azt is bizonyította: az áldozatok kivétel nélkül környékbeli zsidók voltak. Az intézet igazgatója az esettel kapcsolatban kijelentette:
„A vádirat elkészülte nagyon fontos lépés, hisz 1945 óta ez az első eset, hogy tömegsírt fedeztek fel Románia területén, s az egyértelműen és bizonyíthatóan kapcsolatban áll a romániai zsidóság második világháború alatt lezajlott tragédiájával. Ez az első tényleges eset, ami egyértelműen bizonyítja a romániai holokauszt megtörténtét.”
Az elkészült vádindítvány megnevezi a tetteseket és azt az intézményt is, melynek tagjai végrehajtották a tömegmészárlást. Eszerint 1941 nyarán a térségben a román hadsereg 6. hegyivadász egységének különítménye működött, ennek parancsnoka Gheorghe Stavrescu tábornok volt. Így az is bizonyságot nyert, hogy nem a németeket, hanem a románokat terheli a felelősség. Ennek elismerése is csak most először történik meg.
Persze, titoknak aligha volt nevezhető mindaz, ami – különösen a háború kezdeti éveiben – ott a zsidókkal megtörtént. Különösen a Szovjetunió megtámadása után a román csapatok által megszállt (pontosabban német segédlettel visszaszerzett) Besszarábiában és Bukovinában, illetve ukrán területeken (Odesszában például) követtek el a román csapatok tömeges embertelenségeket. A szovjet visszavonulást követően a két területen visszamaradt mintegy 147 ezer zsidót, elsősorban a román hadsereg közreműködésével helyben kiirtották. Bár 1945 után a román hatóságok megpróbálták mindezt a németek (SS Einsatzgruppe „D”) nyakába varrni, de még az 1947-es kommunista hatalomátvételt megelőzően megjelent Matatias Carp háromkötetes monumentális műve, a Fekete könyv (Cartea neagră), amely feldolgozta a romániai holokauszt dokumentált, lényegében teljes történetét. A szerző bebizonyította: nem csak a megszállt területeken, de Romániában is zsidók tömegei haltak meg a pogromok során (Iaşi, Dorohoi stb.). A háború kitörését követően pedig az üldözésekből a hadsereg egységei is kivették a részüket, együttműködve a helybeli civilekkel. (Ennek állít emléket egyébként az olasz Curzio Malaparte Kaputt című – magyarul is olvasható – tényregénye.)
A mostani vádiratban szereplő Stavrescu tábornokot ugyan 1945 után elítélték, életfogytiglant kapott, s tuberkulózisban halt meg a nagyenyedi börtönben, de a büntetést nem a zsidómészárlásokban való tevőleges részvétele okán rótták ki rá. Stavrescu két helyettese, akiknek ugyancsak kulcsszerep jutott a tömeggyilkosság elkövetésében, még 1945 előtt a fronton elesett. Ugyan az elég hatékony román királyi hadsereg legtöbb magas rangú tisztje is börtönben végezte, de vétkeiket általában a szovjetekkel szembeni tettekben jelölték meg, senkinek sem kellett azért felelnie, amit katonaként a zsidók rovására elkövetett – derül ki az „Elie Wiesel” intézet nyilatkozatából.
Egészen mostanáig, és ez még akkor is fontos fejlemény, ha a várható elmarasztalás már csak post mortem hangozhat el. Hisz egyfajta szemléletváltozást tükröz, ráadásul egy olyan történelmi pillanatban, amikor Kelet-Európában néhol ismét „kormányközeli” meggyőződéssé vált az antiszemitizmus, vagy annak nagyvonalú tolerálása.
Az összehasonlítás eleve adja magát: míg például a kassai gettó volt parancsnokát, Csatáry Lászlót a magyar kormány igyekezett mentegetni, leghangosabb támogatói pedig a futballstadionok lelátóiról éltették emlékét molinóikon, addig Romániában elindul egy ezzel ellentétes folyamat. Hogy az elzüllő mai magyar közállapotok tanulságos és elrettentő látványa játszana-e ebben szerepet, azt nem tudom, de kizárni sem lehet teljesen. A román politikai gondolkodás egyébként is sokszor mutatott meglepő felvilágosultságot olyan esetekben, amelyekben mi erre képtelennek bizonyultunk. Példák egész sora mutatja, hogy a magyar történelemnek nincsenek tanulságai, csak bűnei.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >
Anti-Orbán jelenségnek…
… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >
Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás
Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >
A remény mint drog
Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >