Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Magyarországi választások: nem egyenlő és nem tisztességes
„Orbán saját táborának mozgósítását nacionalista, Európa-ellenes jelszavakkal érte el, s azzal, hogy tolerálta, ráadásul cinkos háttér-együttműködések révén még legitimálta is a Jobbik szélsőséges, rasszista programját.” Ara-Kovács Attila diplomáciai jegyzetéből (Magyar Narancs):
(…) Orbán Viktor igyekezett olyan kampányt folytatni, ami csökkentette azok szavazói aktivitását, akik nem tartoztak saját táborába; az ellenzék viszont képtelen volt rá, hogy teljes mértékben mozgósítsa saját táborán túl azokat, akik ugyan elutasították a fideszes kormányzatot, de pártpreferenciájuk sem volt. Az ellenzék összefogása rendkívül nehezen jött létre, az elmúlt két esztendő egyébről sem szólt, mint a demokratikus pártok egymással szembeni versenyéről, s eközben a Fidesszel szembeni érvek gyakran el sem hangzottak, vagy ha mégis, azok ereje elveszett. Végül 2014 januárjában létrejött az összefogás, de az ellenzék ezt követően sem tudta bizonyítani, hogy egy esetleges győzelem után képes lesz nem csak kormányozni, de fel is számolni az Orbán által, kétharmados parlamenti többség birtokában létrehozott, politikailag egyre antidemokratikusabb, gazdaságilag alulteljesítő, társadalmilag pedig példátlanul igazságtalan rendszert. Bár Orbán gyakorlatilag minden társadalmi réteget megsértett: a gazdáktól elvette bérelt földjeiket, a városi kispolgárság ellen indított támadás keretében 30 ezer családot megfosztott addigi trafikkoncessziójától, az értelmiség, az igazságszolgáltatás ellen indított hajsza közmondásossá vált, a rezsicsökkentéssel pedig megindult a nagy energiaszolgáltatók kivéreztetése. Az ellenzéknek nemcsak arról kellett volna biztosítania a társadalmat, hogy ezt valamilyen úton visszacsinálja, hanem garanciákat is kellett volna adnia a veszteseknek, hogy igazságot tesz, s meg is büntetni mindezért az Orbán-rezsim exponenseit. Ám mindehhez láthatóan nem volt ereje.
Orbán saját táborának mozgósítását nacionalista, Európa-ellenes jelszavakkal érte el, s azzal, hogy tolerálta, ráadásul cinkos háttér-együttműködések révén még legitimálta is a Jobbik szélsőséges, rasszista programját. Mindeközben a külföldről is egyre hangosabban megfogalmazódó vádakkal szemben azt állította: a Jobbik eszméivel szembeni tolerancia lehetővé teszi, hogy annak támogatóit átcsábítsa a Fideszbe, és így kontrollálni tudja. Ha Orbán ebbéli céljai tisztességesek és racionálisak voltak, akkor meg kell állapítani: tévedett. A Jobbik ma nagyobb képviselettel rendelkezik a jelenlegi kisebb számú parlamentben, mint amilyenje 2010–2014 között volt. Ha rápillantunk a térképre, amely a második helyen befutó pártok arányát mutatja, azt tapasztaljuk: a Fidesz legnagyobb ellenzéke ma már nem a baloldal; a második helyre szorult kihívója ugyanis többségében jobbikos. És nemcsak Kelet-Magyarországon, ami egyre inkább Jobbik-szimpatizánsnak számított, hanem a Dunántúlon is.
Ám aligha lehetünk oly naivak, hogy a radikális jobboldal felé való tájékozódást merő hamis választási kalkulációnak tekintsük. Orbán nemcsak felismerte, hogy e radikalizmusnak vannak Magyarországon tartalékai, hanem az elmúlt négy évben mindent megtett, hogy e radikalizmus váljon a magyar jobboldal közös ideológiájává. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Horthy-rendszer kultusza, s az ahhoz kötődő történelemszemlélet, amelybe nem fér bele a második világháború alatt elkövetett magyar bűncselekmények elismerése, sem a holokausztért viselt felelősség vállalása, sem pedig a rasszizmus egyértelmű elítélése. Ezt az ideológiai teret a Fidesz a Jobbikkal ma már közösen népesíti be.
A választások kimenetele a demokratikus ellenzék számára felért egy elkerülhetetlen katasztrófával, ugyanakkor lehetőséget ad arra, hogy a baloldal újragondolja önmagát. Nyilvánvaló, hogy új brandre van szükség, ugyanakkor teljesen felszámolni az eddigi infrastruktúrát és azt a közösséget, amely a baloldali pártok mögött állt, nemhogy nem vinne előre, de még inkább kiszolgáltatná az országot az immáron nemcsak a háttérben, de az előtérben is szemérmetlenül együttműködő Fidesz–Jobbik-szándékoknak. Az ügyben megszólaló és radikális önleszámolást követelő „civilek” véleménye e téren nem több öncélú fontoskodásnál. Ezt a repertoárt a Milla már egyszer eljátszotta, majd az általa okozott károkat másokra tolva levonult a színről.
A választási vereség nyilvánvalóan leginkább az MSZP-t sújtja, már csak azért is, mert ha továbbra is elhiszi önmagáról, hogy a régi struktúrák birtoklása elégséges ahhoz, hogy a legnagyobb ellenzéki erő maradjon, könnyen a helyzet vesztesévé válhat még a baloldali versengésben is. A DK-nak pedig azzal a hamis tudattal kell leszámolnia, hogy elégséges a sikerhez minduntalan előtérbe tolnia első emberét. A mostani kampányban mutatott elszántsága sok tekintetben korrigálta azt a gyurcsányi képet, amit a fideszes karaktergyilkosság kialakított az elmúlt évek során, ám magának Gyurcsánynak szinte mindenben meg kell változnia ahhoz, hogy ez az új politikai és emberi imázs stabilan megmaradjon.
A jobboldal újabb négy évet kapott arra, hogy szembemenve a világgal egyre szélsőségesebben és egyre inkább a szövetségesi rendszer peremére sodorva az országot végképp megsemmisítse a nacionalista együttműködés rendszerét. Ez azt jelenti, hogy a baloldal újjászervezése olyan program, aminek soha nem voltak olyan esélyei, mint lesznek az elkövetkező egy-két-három évben. Csak meg kell szabadulni az utódpártiság kishitűségétől. Ám ennek útja nem a kommunista múlttal való amúgy sem létező kapcsolatok tagadása, hanem a jobboldal igazi természetének feltárása; a baloldalnak nem önmagával, hanem ellenfelével kell foglalkoznia. Erőt csak így lesz képes felmutatni.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >