2024. április 25. csütörtök
Ma Márk, Ányos névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

A bukás

A bukás
(dalay-lamma illusztrációja)

„A szoftvert egyébként Berényi és Csáky kollégáktól szerezheti meg Fico. Akiknek az idők során sikerült leváltani a szlovákiai magyarokat.” Barak László (Paraméter):

Most múlik pontosan – sült el Robert Fico agyában a fölismerés vaktölténye szombaton este, percekkel 23 óra után. Végigmérte hát az üres tekintetű parazitákat – értsd, pártja vezérkarát – és talán ugyanaz juthatott eszébe, ami Marquez legendás Száz év magánya kulcsfigurájának, Jose Arcadio Buendia ezredesnek a kivégző osztag előtt: Most már baszhatom…!

Kénytelen-kelletlen kivonult hát megtépázott sleppjével az újságírók sorfala elé, hogy rezignáltan bár, de tagadhatatlan őszinteséggel elismerje: vesztett. Majd, ahogy ez ilyen helyzetekben lenni szokott, úgy fölszívódott a reflektorfényben, mintha nem is lett volna jelenése ottan...

A kínos jelenet az államfőválasztás második fordulóját követő urnazárás után alig több mint egy óra elteltével játszódott le a Smer-SD székházában. Akkor, amikor Fico hátránya a leadott szavaztok alig ötven százalékos földolgozottságánál tulajdonképpen behozhatatlan volt már ellenfelével, Andrej Kiskával szemben.

A vereség egyébként az elnökválasztás első fordulójának szoros eredménye után csak annyiban számított meglepetésnek, hogy a várakozások dacára meglehetősen csúfosra sikeredett. A Kiska győzelmét előrejelzők között sem gondolhatta ugyanis komolyan senki, hogy majdnem húsz százalékot lehet ráverni arra a Ficóra, aki a jelenleg aktív szlovák politikusok között kétségtelenül a legfelkészültebbnek, legtapasztaltabbnak és igaz, a leggátlástalanabbnak számít.

A megrendítő bukás egyik legfőbb oka talán épp hősünk gátlástalansága miatt következett be. Fico ugyanis ahelyett, hogy profizmusa tudatában higgadt nagyvonalúsággal igyekezett volna tapasztalat ellenfele fölé kerekedni, és mozgósítani a választókat, épp olyan kocsmai stílusban esett neki, ahogyan első kormányfői ciklusa idején irányította az országot. Ugye megvan: a tuskó Vladimír Mečiarral és a vérbunkó Ján Slotával együtt. Csakhogy az efféle vagdalkozásra már nem igazán vevő a szlovákiai választópolgárok zöme. Főként, ha az a Fico minősít köznépen élősködő uzsorásnak és vérszívó szektatagnak valakit, aki kormányzása alatt két olyan latornak adott szabad kezet a közéleti garázdálkodáshoz, az intézményesített lopáshoz, mint egy Mečiar és egy Slota .

Bár tagadhatatlan, Fico piszkos kampánya tulajdonképpen eredményes volt, hiszen az elnökválasztás második fordulójára végül is sikerült mozgósítani a plebszet. A választási részvétel ugyanis ellenkező esetben nem haladta volna meg jóval az első fordulóban tapasztalt arányt.

Csakhogy Fico sikere e tekintetben kétélű fegyverként működött. Saját lehetséges választói bázisán kívül azokat a választókat is mozgósította, akik csakis azért mentek el szavazni a második fordulóban, hogy móresre tanítsák őt. Elsősorban viselt dolgai, eredendő pökhendisége, ám piszkos kampánya miatt is. Beleértve azokat a dél-szlovákiai magyarokat, akikre viszont sikerült megalkudnia a Magyar Koalíció Pártja politikusaival. Utóbbiak ugyanis, nyilván a nagyszombat megyei hatalmi mutyi, a Ficóéktól kapott olcsó koncok fejében igencsak intenzíven - egyszersmind átlátszóan - azon güriztek ezerrel az elnökválasztás második fordulójának kampányában, hogy a lehető legnagyobb számban eltántorítsák a szlovákiai magyarokat Kiska támogatásától. Vagy úgy, hogy közvetlenül Ficót támogatják, ha viszont ez nem igazán működik, legalább közvetve támogassák a kormányfőt úgy, hogy ignorálják a voksolást…!

Mármost ugye, épp ez a meglehetősen sanda, mondhatni, ocsmány projekt nem működött egyáltalán! Sőt, pártized százalék híján ugyanolyan volt a részvételi arány Dél-Szlovákiában, mint országosan. Fico és Kiska viszonylatában pedig Dél-Szlovákia lett az a bajnok térség, ahol Ficót a legnagyobb arányban verte meg Kiska. Csakis és kizárólag azoknak a magyar szavazatoknak köszönhetően, amelyeket az MKP politikusai el akartak adni… Hát nem egy hányinger?!

Mi vajon mindebből a tanulság?

Ami a Magyar Koalíció Pártját illeti, főként annyi, hogy leeshetne már nekik, aki cinkelt kártyákkal játszik, arra előbb-utóbb ráborítják az asztalt. Minimum...!

Robert Ficonak pedig három lehetséges alternatíván kellene a napokban elgondolkodnia:

Fogja a magát, és amint azt kampányában meglebegtette, abbahagyja az aktív politizálást. Főként, ha komolyan gondolta eddig, hogy amit csinál, az jó…

Ennél egyszerűbb megoldásként kínálkozik, hogy rendet csinál a pártjában meg a kormányában. Nulla perc alatt süllyesztőbe utalja azokat a dilettáns seggfejeket vagy önérdekű kalandorokat, akik az ő hátán kapaszkodtak föl az uborkafára. Csak azért, hogy bezabálhassanak, miközben magasról és vastagon a fejére szarnak…

A harmadik lehetőség a föltámadásra, hogy kitalálja, miképpen lehet leváltani a hálátlan köznépet… Ez utóbbi cselekményhez a szoftvert egyébként Berényi és Csáky kollégáktól szerezheti meg Fico. Akiknek az idők során sikerült leváltani a szlovákiai magyarokat. Igaz, politikai sikert nem hozott a sajátos experimentum, de legalább bosszút álltak, avagy legalábbis azt hitték, bosszút lehet állni a szófogadatlan köznépen…

Az első két megoldáshoz, mármint, hogy az ember a lehető legkegyetlenebb önkritikát gyakorolja, kétségkívül államférfiúi véna szükségeltetik. A köznép leváltásának kísérletéhez viszont elég szimplán hülyének lenni…

2014. március 31.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A Fico-kormány átneveli a közmédiát

A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >

Tovább

Nehogy tragikus hős legyen

Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >

Tovább

Politikai válság Horvátországban

Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >

Tovább

Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?

Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >

Tovább

A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat

Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >

Tovább

Orbán illúziói a nagyságról

Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >

Tovább

Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia

A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >

Tovább

A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről

Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >

Tovább

Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?

Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >

Tovább

A világ a háború szélén áll

Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >

Tovább

A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar

Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >

Tovább

Az ember, aki kihívja Orbán Viktort

A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >

Tovább