Fiók

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Ferenczi Krisztina Felcsútról és az Orbán-vagyonról

Megjelent Debreczeni József könyve, A fideszes rablógazdaság. Tények, tények, tények, és megdöbbentő méretek. „Noha a magyar tényföltáró újságírók napról napra bemutatják az országot uraló hatalmi konzorcium újabbnál újabb anyagi visszaéléseit, az állami erőforrások iparszerű eltulajdonítását, párt- és magánjavakká történő átalakítását, aminek 2010 óta immár a másppok magántulajdona és egzisztenciája is tömegesen az áldozatául esik, a mozaikdarabokból itt kirajzolódó összkép mégis megdöbbentő. Megdöbbentőek a roppant méretek.”

Mindjárt megjelenik a Narancsbőr című könyv, az a Ferenczi Krisztina írta, aki példátlan szívóssággal gyűjti évek óta a tényeket Orbánék gazdagodásáról. „Örülni kell ennek a riportkönyvnek azért is, mert a feltárt ügy – miből lett Orbán Viktornak és körének ekkora vagyona – nem több, mint egy alapjában véve kisszerű kelet-európai akarnok gazdagodás-története”, írja róla Kovács Zoltán, az Élet és Irodalom főszerkesztője.

A héten közöltünk cikkgyűjteményt az egyik Orbán-kegyencről, Mészáros Lőrinc felcsúti polgármesterről, aki gázszerelőből tavaly már a leggazdagabb magyarok közé emelkedett a maga 6,9 milliárd forintra becsült vagyonával. Csak 2013-ban 800 milliós osztalékot fizetett ki magának az egyik cégéből (erről is Ferenczi Krisztina számolt be).

Megjelent Magyar Bálinték könyve Orbánék maffiállamáról, amely azt is elmagyarázza, hogyan csinálják: „…míg a klasszikus maffia szervezett alvilágként a közvetlen erőszak eszközével kényszerít saját érdekkörébe javakat, vagyonokat, gazdasági szereplőket, addig ezt a magyar polip a politikai hatalom megszerzésével és kisajátításával, a Fidesz igényeire és vazallusaira szabott parlamenti törvényhozásával, az ügyészséggel, az adóhivatallal, a rendőrséggel, a titkosszolgálattal együttműködve éri el.”

„Nincs fölmentésük. Mindent láttunk”, írja Tóth Ákos, a Népszabadság rovatvezetője Ferenczi könyvéhez.

Erre jön a Napi Gazdaság című újság, amelyet tavaly augusztusban vett meg a milliárdos kormányzati megrendelésekkel kitömött Századvég gazdaságkutató csoportja*, és előrángat egy majd tízéves ügyet. Kiadja egy bizonyos Zuschlag „emlékiratait”, aki hatéves börtönbüntetését követően – amelyet „társtettesként, folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében és annak kísérletében részben tettesként, bűnsegédként, illetve felbujtóként, továbbá magánokirat-hamisítás vétségében, valamint felbujtóként elkövetett bűnpártolás vétségében mondott ki bűnösnek a bíróság” – 2013 szeptemberében szabadult. Hetvenkét millió forint közpénz „szabálytalan felhasználása” miatt ült.

Barcza György, a Századvég csoporthoz tartozó gazdaságkutató vezető elemzője, aki a megvásárolt Napi Gazdaság főszerkesztője is lett, és a Századvég stratégiai igazgatója, G. Fodor Gábor, aki ráadásul korábban a Fidesznek is adott közvetlenül tanácsokat több millió forintért, gyorsan interjút is csinált  Zuschlaggal, mintegy beharangozásként. Mert Zuschlag, akit az MSZP lemondatott a képviselőségről, amikor 2004-ben a Terror Házánál a holokauszt áldozatain viccelődött (épp akkoriban akart bekerülni az MSZP elnökségébe) most vagy bosszúból, vagy jó pénzért, vagy későbbi lehetőségekért cserébe boldogan eláztat boldog-boldogtalant az akkori szocialista pártból. Lendvai Ildikót**, akit, hát tényleg, arról ismerünk, hogy ötvenmilliós nejlonszatyrokkal szokott rohangálni, hogy kussoltassa a párt korruptjait. Gyurcsány Ferencet, aki Zuschlag szerint „mindenről tudott, mindenbe beleszólt, mindent ő írt alá”, mindig azt mondta, hogy „rendben van” (mármint a csalás). Kár, hogy egy lehallgatott telefonbeszélgetés szerint, amelyet annak idején lejátszottak a bírósági tárgyaláson – s amelyet akkoriban, Gyurcsány sportminisztersége idején (2003. május–2004. szeptember) nem ám a Századvég Fidesz-propagandistáival folytatott Zuschlag, kifejezetten azzal a céllal, hogy a kampányban újabb ugródeszkát biztosítsanak a Fidesz összes politikusának, képviselőjelöltjének és szóvivőjének – Zuschlag ennek épp az ellenkezőjére panaszkodott. (...)

Igen, Tóbiás Józsefnek igaza van. A Zuschlag-féle 72 millió forintra tényleg az MSZP kormányzása idején derült fény. Igaza van abban is, hogy az ügy lezárása, Zuschlag elítélése azért sikerülhetett, mert akkoriban még lehetett ellenőrizni a hatalmat, ami viszont a mostani kormányra nem igaz. Abban is igaza van, hogy mind a Simon-, mind a Zuschlag-ügyben az érintettek vállalták a felelősséget, elhagyták a pártot, lemondtak a tisztségeikről és álltak a vizsgálat elé.

Az viszont kár, hogy a szocialista pártot az elmúlt négy évben csak konszolidálni sikerült, látványosan megújítani, egyben látványosan eltépni a korrupt múlthoz fűződő kötelékeket nem. Mert akkor Zuschlag meg a Századvég, meg a Fidesz most akár a feje tetejére is állhatna, kiröhögné őket a közvélemény, ha tíz évvel ezelőtti ügyekkel hozakodnak elő. Az a közvélemény, amelyet, sajnos, igen kevéssé érdekel az is, mi a különbség a között, hogy egy párt vagy a tagjai időnként nem törvényes módon jutnak pénzhez, meg a között, hogy a választói felhatalmazással totálisan visszaélve egy kormányzó párt és az egész udvartartása iparszerűvé teszi az állam le- és a magántulajdonok elrablását. És bizonyos szempontból érthető is, ha az istenadta nép egyenlőségjelet tesz a sunyi és a szemérmetlen lenyúlás vagy a 72 millió meg a sok-sok milliárd közé. Az ő szempontjából a logika ugyanaz.

Bár lehet, hogy arról van szó, hogy ha az ember ebben az országban korrupcióra adja a fejét, érdemes gátlástalanul csinálni. A szemünk láttára gazdagodnak fideszes politikusok, nagyvállalkozók és gázszerelők, és a legkevésbé sem érdekli őket, ha ennek megannyi nyomát és bizonyítékát nap mint nap elénk tárja a sajtó. Nem védekeznek, nem magyarázkodnak, nem veszik fel a kesztyűt, nem zárják ki a pártból – nem dobják oda áldozatként – a korrupciógyanúba keveredett politikusaikat. Teszik a dolgukat. És a magyar közvélemény nagy része láthatóan úgy gondolja, hogy ez így van jól. Mert minden szentnek maga felé hajlik a keze, mert a hatalom mindig is így működött, mert ugyan ki ne tenné ugyanezt a helyükben, ha lehetősége volna rá stb. Mert az a lényeg, hogy ezek közben a hazára is figyelnek, lám, visszaszerezték a függetlenségét, és lám, a népre is gondolnak, adtak neki is rezsiforintokat. Szemben a szocialistákkal, akik még azt is visszavették, amit adtak. Legalábbis az istenadta így tudja, így hiszi. Elhiszi.

Nem sokkal ezelőtt a Simon-ügyről szólt, ma a Zuschlag-ügyről szól a nyilvánosság (köztük egy kis Őszöddel). És maradnak észrevétlenek, legalábbis minden következmény nélküliek a sajtóban szétszórva közreadott, de akár könyvekben is összegyűjtött, jól szervezett Fidesz-gazemberségek. A Fidesz szavazótábora nem csökken, az MSZP által dominált kormányváltó szövetségé nem nő, növekszik viszont az egyetlen „tiszta” párté, a „két korrupttal” (meg a cigányokkal, plusz a zsidókkal meg Európával) leszámolást ígérő Jobbiké.

Jézusom, micsoda ország ez! Népet, sajtót, pártokat beleértve.

Mindenkinek igaza van, aki elmenekül innen.

Küldje tovább ezt a cikket.

Tárgy:	Zuschlag
Címzett:
Feladó:
Üzenet:

Ez a kis program automatikusan elküldi emailben a cikk URL-jét (internetes címét), önnek csak a címzett emailjét, illetve saját mailcímét kell megadnia. Pár soros megjegyzést is mellékelhet az üzenethez az "Üzenet" mezőben.

Kommentek

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Nehogy tragikus hős legyen

Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >

Politikai válság Horvátországban

Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >

Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?

Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >

A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat

Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >

Orbán illúziói a nagyságról

Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >

Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia

A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >

A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről

Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >

Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?

Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >

A világ a háború szélén áll

Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >

A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar

Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >

Az ember, aki kihívja Orbán Viktort

A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >

Mi történik, ha Ukrajna veszít?

Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >