Ma György, Fidél, Debóra névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Újabb esély
„Az RMDSZ – visszatérve a román kormányba – kilép a Fidesz által megszabott szerepkőrből, s maga dönti el, milyen politikai célokat követ.” Ara-Kovács Attila diplomáciai jegyzete (Magyar Narancs):
A romániai politikai színteret nem töltik ki teljes egészében a kormány, illetve az ellenzék pártjai. Az államfőnek különleges jogosítványai maradtak az országos politika befolyásolására, annak ellenére, hogy a 2012-es választásokat követően az úgynevezett Szociálliberális Uniónak (USL) – azaz a szociáldemokrata párt (PSD) és a liberálisok (PNL) koalíciójának – kétharmados többsége alakult ki a parlamentben. Igaz, közvetlenül a választásokat követően még úgy tűnt, épp mert a baloldal túlnyerte magát, Traian Băsescu befolyása a minimálisra csökken, ám mára az államfő ismét teljes értékű „játékos”, s e helyzettel nem csak él, de szokása szerint ahol tud, vissza is él.
Múlt héten a kormánykoalíció felbomlott. Ebben nyilvánvalóan a hatalmi befolyását visszaszerző államfőnek van némi szerepe, de ez nem nevezhető döntőnek. A következő kabinet megalakítását viszont akadályozhatja. Máris kijelentette: soha többé nem hajlandó Victor Ponta jelenlegi miniszterelnöknek újabb megbízást adni, amire jogilag ugyan nincs lehetősége, de egy új kormány megalakítását ezzel mégis alaposan megnehezítheti, ami összekuszálhatja a politikai viszonyokat, elvégre idén európai parlamenti választások lesznek a szomszédos államban, sőt új államfőt is választanak.
A szociáldemokraták és a liberálisok kapcsolata sohasem volt ideálisnak nevezhető; nem ideológiai, hanem nagyon praktikus, s olykor személyes okai voltak a feszültségeknek. Paktumuk alkalmi szilárdságát az idei államelnöki választás adta, azaz az a közös érdek, hogy a már második ciklusát kitöltő Băsescu helyett saját jelöltjüket állítsák e fontos pozícióra. A 2012-es választásokat követően volt egyfajta konszenzus, hogy a liberálisok vezetője, Crin Antonescu tölti majd be ezt a pozíciót, ám a politikus fokozatosan bebizonyította, hogy nem csak súlytalan figura, de ostoba és felszínes is. Sorozatosan követett el olyan hibákat, amelyek nem csak inkompetenciáját bizonyították, de gátlástalanságát is.
Ráadásul a mögötte lévő párt, mely évszázados, tiszteletre méltó múltra tekint vissza, óhajának megfelelően átalakult, s egy korrupt, szélsőségektől sem mentes, ideológiailag máról holnapra élő gyülekezetté vált, amelyből a már többször bizonyított személyiségeket sorra eltávolították. A 2004 és 2008 között kiváló kormányzati teljesítményt nyújtó egykor miniszterelnök, Călin Popescu Tăriceanu épp a múlt héten távozott a pártból. A liberálisok minisztereiről pedig egymás után kiderült, hogy teljesítményük kétes, és egyáltalán nem mentesek a korrupciótól, a hatalmi visszaélésektől sem.
A szociáldemokraták megelégelték a bizonytalanságot, s közölték: nem támogatják Antonescu elnöki jelölését. Ez a liberális pártnak elég is volt ahhoz, hogy bejelentse: távozik a koalícióból.
A kialakult új helyzetben a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek esélye van rá, hogy visszatérjen a kormánykoalícióba, amelyből 2012-ben, tizennégy év után kiszorult. A pártnak jó oka van arra, hogy elfogadja a szociáldemokraták ajánlatát, de egy ilyen döntés nyilvánvalóan nem mentes a kockázatoktól sem.
Miért lenne érdemes elfogadni a felkínált lehetőséget?
A magyar párt számára tanulságos volt az elmúlt, kormányon kívül töltött másfél év; ezalatt megtapasztalhatta ismét, hogy az a politikai tényező, amelyik Romániában kikerül az országot vezető koalícióból, nem egyszerűen a döntésektől kerül távol, de bizonyos értelemben páriává válik. Hangsúlyosan vonatkozik mindez az olyan pártokra, amelyek nem egyszerűen egy ideológiai elkötelezettséget jelenítenek meg, hanem egy kisebbségi közösség érdekeit is. Az RMDSZ-nek egyszerre kellett szembenéznie a belső, többségi nacionalizmussal, az Orbán-kormány ellene irányuló külső fenyegető fellépéseivel, s azokkal a – főként székelyföldi – szélsőségesekkel, akiket a magyarországi jobboldal tüzel ellene.
2012-őt követően a párt minden kormányzati adminisztrációs pozícióját elveszítette, néhány vezető személyisége ellen perek indultak – sőt letöltendő börtönbüntetések születtek ezekben a gyakran koncepciózus ügyekben –, ugyanakkor elesett azoktól a gazdasági lehetőségektől is, amelyek egy romániai kormánypártnak automatikusak kijárnak. Azzal, hogy most visszatérhet a hatalomba, mentesülhet ezektől a negatív következményektől, fékezheti a szociáldemokraták és társutasaik alkalmi nacionalizmusát, s egyben ismét függetlenítheti magát a Romániában is csak a bajt kereső Orbán-kormánytól.
Milyen kockázatokkal jár, ha az RMDSZ belép a koalícióba?
A romániai baloldal eddigi kormányzati teljesítménye rendkívül gyenge. Azáltal, hogy felbomlott szövetsége a liberálisokkal, elvesztette kétharmados többségét a törvényhozásban, így mozgástere alaposan megcsappan a jövőben, hisz az RMDSZ-szel kiegészülve csak törékeny – a korábbi 70 százalékossal szemben mindössze 55 százalékos – többségre számíthat. Markó Béla volt pártelnök még össze tudta tartani a pártot, s hasonló helyzetekben sikert biztosíthatott neki, de az őt követő vezetés már korántsem nevezhető ennyire sikeresnek. Az egyes területi csoportok a maguk feje után mennek, így az RMDSZ székelyföldi szervezete versenyt fut a Fidesz és a Jobbik által közösen támogatott nacionalista és idegengyűlölő szélsőségesekkel. Orbán Viktor pedig – ne legyenek kétségeink – fel is fogja ezeket használni a központi vezetés ellen, hisz számára nincs nagyobb kihívás annál, ha az RMDSZ – visszatérve a román kormányba – kilép a Fidesz által megszabott szerepkőrből, s maga dönti el, milyen politikai célokat követ.
Szintúgy komoly kockázatokkal bír csatlakozni a román baloldalhoz, amely nagyon sokat veszített népszerűségéből, s amely az elmúlt másfél év alatt vajmi keveset valósított meg választási ígéreteiből, s rendszeresen kudarcot vallott a szükséges reformok megvalósításakor. Ráadásul a miniszterelnököt gyakran éri az a nem is annyira alaptalan vád, hogy – bár sokkal óvatosabban, mint magyar kollégája – Orbánhoz hasonlatos ábrándokat kerget, s gyakorta penget populista húrokat. Bizony meglehet, hogy 2016-ig, az újabb parlamenti választásokig a baloldal feléli összes tartalékát, az RMDSZ pedig végül osztozni kényszerül vele az akkori bukásban.
Victor Ponta kormányfő a hírek szerint egy miniszterelnök-helyettesi pozíciót és a kulturális, valamint a környezetvédelmi tárcát ajánlotta fel az RMDSZ-nek, és nyilvánvalóan több más államtitkári hely is szóba jöhet; úgy tudni, szám szerint tizennégy. Sorsdöntő lenne a párt számára, ha élne ezzel a lehetőséggel, még akkor is, ha akadnak kétségek. Markó Béla a párt Szövetségi Képviselőinek Tanácsán vasárnap így fogalmazott: „Hiba lenne rossz feltételek mellett vállalni a kormányzást, és bűn lenne jó feltételek mellett nem vállalni azt.”. Ugyanakkor nem volt kétséges, hogy a jelenlévők közül igazából senki sem lát a koalíciós vállalással szemben reális, vállalható alternatívát.
Következő cikk: Kirúgták a Klubrádió főszerkesztőjét
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >