2024. október 6. vasárnap
Ma Brúnó, Renáta, Renátó névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Közös dolgaink

„Az egész botrányhullám – mint gyakorlatilag minden az országban – Orbán Viktor személyes döntése nyomán alakult ki.“ Fazekas Csaba jegyzetéből (Galamus):

Nem tudhatja az ember, mit hozhat a jövő történelme, vagyis hogyan szemlélik majd utódaink önnön múltjukat – azaz a mi jelenünket. Jó eséllyel megelőlegezhető, hogy a magyarországi zsidóság történetében (ha úgy tetszik, a magyar-zsidó együttélés több évszázados múltjában) napjaink különleges helyet foglalnak majd el. A legnagyobb magyarországi izraelita szervezet, a Mazsihisz rendkívül kényes, számára bizonyára hálátlan szerepkörbe sodródott, akaratától függetlenül, a körülmények sajátos alakulása folytán. Arrogáns kormányzati döntések, az Orbán-kabinet mindent legázoló lendülete és önmagába vetett vallásos hite vezetett oda, hogy az izraelita közösség kénytelen volt kilátásba helyezni a bojkott lehetőségét a holokauszt 70. évfordulójához kötődő megemlékezéseken. Az Orbánnak szóló udvarias ajánlatok hamar ultimátummá lényegültek át: a kabinet udvari történetíróinak szánt Veritas intézet vezetője (Szakály Sándor) menesztését, a józsefvárosi Sorsok Háza koncepciójába való betekintés lehetőségét és az 1944-es német megszállás Szabadság-térre tervezett emlékművének leállítását kérték, a világra szóló botránynak számító bojkott lehetőségét csak végső eszköznek tekintve. Vasárnap – miután több kisebb zsidó szervezet már korábban bejelentette, hogy visszaadja az emlékévre pályázati úton elnyert, illetve kapott kormányzati támogatást – a Mazsihisz közgyűlése is a szembefordulás alternatíváját választotta az Orbán-kabinettel való alkudozás, látszat-kompromisszum stb. helyett. Udvarias és az együttműködési készséget hangoztató határozatot hoztak, de ettől még tény, hogy az elmérgesedő konfliktusban a labdát végképp a kormány térfelére pattintották. Most már azt kell eldönteni Orbánnak, hogy vállalja-e a korábbinál is méretesebb botrányt, nyilvánvalóvá téve, hogy a saját szája íze szerint, akár erőszakosan is át akarja íratni a történelmet. Vagy pedig olyasmit tesz, amit nem szokott: visszavonul. (Legfeljebb majd máskor, más módon áll bosszút az útjába kerülőkön, és valósítja meg azt, amitől most fogcsikorgatva meghátrálni kényszerült.)

Amióta ez az egész emlékezetpolitikai botránysorozat zajlik, egyre jobban kirajzolódik, hogy voltaképp miről is van szó. Először is arról, hogy azt a folyamatot, amely a nemzetközi sajtó figyelmét már megint sajnálatosan hazánkra irányítja, a kormányzat azon törekvése indította el, hogy saját történelmet csináljon magának, illetve nekünk. Várható volt, hogy előbb-utóbb az ilyesmiből baj lesz. Azután az is nyilvánvalóvá vált (már megint), hogy a kormány semmiféle észérvre, tiltakozásra nem hallgat, pökhendi módon fölényeskedik mindenkivel, aki nem ért vele egyet. Végül pedig február 6-án Lázár és a zsidó szervezetek egyeztetésekor kiderült, hogy az egész botrányhullám – mint gyakorlatilag minden az országban – Orbán Viktor személyes döntése nyomán alakult ki, a fejleményeket is az ő egyszemélyi álláspontja irányítja. Az izraelita vezetők nem véletlenül kommentálták csalódottan a Lázár „tájékozódási” szándékáról szóló semmitmondó mondatokat, hiszen nyilvánvalóan arról volt szó, hogy Lázár nem tudta még akkor, mi a saját véleménye, mert Orbán még bizonyára nem közölte vele. Mint cseppben a tenger, ebben a kis epizódban ott van a magyar állam egész működése: a kormányzati kommunikáció világosan mutatja, hogy ezekben a rendkívül fontos ügyekben csak legfelsőbb szinten születhet döntés, még a „politikai bizottság” olyan magas polcon ülő tagja sem rendelkezhet önálló állásponttal, mint Lázár. (Ha pedig a „főnök” nem mondja meg, mit akar, esetleg megzavarodik, akkor az egész magyar állam tehetetlenül toporog, legfeljebb egy dühkitörésre várva. Ilyen volt például, amikor Kövér László házelnök egyszerre nevetséges és ijesztő módon „baloldali”-nak minősítette a Mazsihiszt. (...)

A most kialakult helyzetet nem a Mazsihisz idézte elő, azt pláne nem, hogy lényegében egyedül maradjon a bojkott-felhívásával. Igazán elgondolkoztató tény, hogy hasonló súllyal rendelkező nem zsidó szervezetek miért nem léptek fel, pláne ilyen határozottsággal. Pedig mondhatták volna katolikus magyarok is, hogy ez a német megszállási emlékmű merénylet a magyar történelemszemlélet ellen, súlyos hiba. Mondhatták volna reformátusok is. Mondhatta volna a Magyar Tudományos Akadémia vagy annak valamelyik szervezete, de nem emelte fel a tiltakozó szavát semmilyen valódi súllyal rendelkező más egyház vagy szervezet. (Utóbbi, vagyis a tiltakozás tényleges súlya fontos körülmény, hiszen az Orbán-kormánnyal szemben a józan ész érvei önmagukban mit sem érnek.) A jóérzésű magánszemélyeken, történészeken kívül csak a Mazsihisz tiltakozott, sőt jelezte, hogy a nyilatkozatok kiadásán túl hajlandó elmenni arra a pontra, ahonnan esetleg a nagy hatalmú miniszterelnöknek is – fogcsikorgatva bár – vissza kell fordulnia.

De még nem késő. Még lehet a Mazsihisz bojkottjához csatlakozni azoknak, akiknek fontos az emlékmű-üggyel felkavart közélet megnyugtatása, a történelmi múlttal való szembenézés. Még csak kőbe-bronzba sem kellene faragni, önmagában méltó emléke lenne Magyarország második világháborús történetének, ha például a keresztény egyházak (és mások) nem hagynák megint magukra az izraelita honfitársaikat az emlékmű-bojkottban. (...)

2014. február 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Ezrek tüntettek Budapesten a sajtószabadságért

Az ok:  Magyarországon a közmédia az jobboldali-nacionalista Orbán-kormány szócsövének számít. Az MTVA-székház előtt tartott demonstráción Magyar Péter >

Tovább

Orbán harca a „szuverenitásért” nem egyéb üres máznál

Erre mutat rá Gerald Schubert a Der Standard külpolitikai szerkesztője, miután ezúttal a szuverenitásvédelmi törvény kerül >

Tovább

Ruszkik, ide

Miniszterelnökünk világszerte párját ritkító politikai karrierjét illetően persze mutogathatnánk erre is, arra is, de jobb, ha >

Tovább

Putyin könnyű célpontnak tartja Trumpot

Trump volt nemzetbiztonsági tanácsadója azt gondolja, hogy Putyin könnyű célpontnak tartja a volt elnököt. John Bolton, >

Tovább

Ritkán volt ennyire kedvező a pillanat, hogy bevigyék a döntő ütést Iránnak

Erre mutat rá Jacques Schuster, a konzervatív Die Welt szerkesztő bizottsági tagja, főkommentátor. Úgy értékeli: Izraelnek >

Tovább

Hszi álmatlan éjszakái

Megriadt Hszi Csin-ping, mert pártja hiába van immár hosszabb ideje, 75 éve hatalmon, mint egykor a >

Tovább

Az osztrák választás eredménye újabb ébresztő Európának

Ezt hangsúlyozza a Guardian szerkesztőségi véleménye. A szélsőjobb újabb diadalt aratott Európában. Vezetője kinyilvánította, hogy új >

Tovább

Hogy Irán kilőtte a rakétákat, az újabb stratégiai hiba volt a részéről

Ahelyett, hogy elrettentené Izraelt, elképzelhető, hogy lehetőséghez juttatja. De Teherán már a tavasszal alaposan melléfogott a >

Tovább

A jobbkéz esete a múltátírással

Orbán politikai igazgatója még világosabban azt mondta ki, hogy a putyini orosz despotizmus a mai magyar >

Tovább

SS-hűségdal: Az FPÖ kitárulkozása

Paul Lendvai meg van rendülve, mert a részvevők egy hírhedt SS-dalt énekeltek Ausztriában egy helyi, szabadságpárti >

Tovább

Naszrallah halála módosítja az erőviszonyokat mind Libanonban, mint a térségben

A lefejezett Hezbollah még nem volt ennyire ingatag helyzetben. Egyelőre kár mérlegelni, miként állhat bosszút, mert >

Tovább

Ausztriában Kickl, a jövendő Orbán nyerte a választást

Európának viszont a szeme nem rebben. Pedig a politikus ellenzi a bevándorlást és nem titkolja, hogy >

Tovább