Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Az Orbánizmus megsemmisíti Európa lényegét
„Magyarországon Európa jobboldali forradalma zajlik, és csak egy kisebbség figyel oda, amelyet éppen emiatt üldöznek.” Galamus/168 Óra:
Tíz év múlva aztán a politikusok és a sajtó emberei között még az alvajárók is rémülten észlelik majd, hogy már nem létezik az Európa-modell, mint a totalitárius globálkapitalizmus egyetlen demokratikus és jóléti alternatívája, és hogy a széthullás kezdete éppen egybeesett Orbán magyarországi hatalommegragadásával, amelyet Brüsszel soha nem fékezett meg- írja a news.ch című svájci hírportálon Regula Stämpfli a Hol terül el Magyarország című elemzésében.
Cinikusan ítélve az európai közömbösség azt mutatja, hogy a brüsszeli mechanika már rég túlteszi magát a demokrácián a hatalom megtartása céljából. Ráadásul a brüsszeli eurokraták alighanem úgy gondolják, hogy éppen Orbán a legjobb garantálója az út egyengetésének a Kínával és az Egyesült Államokkal megkötendő új, a jólét és demokrácia tekintetében minden eddigi uniós szerződést sértő szabadkereskedelmi megállapodások előtt. De a demokrácia szempontjából valóban obszcén politika legkészségesebb végrehajtói Európa médiacsinálói.
Az Európai Unió különféle szerződésműveken áll, amelyek világos szabályozásokat tartalmaznak a demokráciára, az emberi és kisebbségi jogokra, és ezen belül a különféle politikai intézmények közötti feltétlen hatalommegosztásra nézve. Orbán Viktor az uniós tagállam Magyarország miniszterelnöke, aki negligálja e szabályozások mindegyikét. Vitatkoznak erről az európai nyilvánosságban? A svájci lapok zúgnak-e kéthetente az esszéktől, kommentároktól és releváns cikkektől arról, hogy milyen hasonlóság áll fenn Orbán jobboldali populista magatartása és a Svájci Néppárt között? A szocialista Franciaország idegesen reagál, amiért Orbán médiamodellje, Orbán külföldiekkel kapcsolatos politikája, Orbán „földreformja” és Orbán oktatáspolitikája egész Európában, és mindenekelőtt Cameron Nagy-Britanniájában kezd iskolát csinálni?
Természetesen nem.
Brüsszel a keleti bővítés óta minden úgynevezett „új” tagállamnak milliárdos nagyságrendű regionális támogatásokat garantál, és ezeket többnyire a fenntarthatóságra, a gazdasági növekedésre és a demokrácia erősítésére történő utalásokkal adja el. Ez Brüsszelnek nemcsak ajánlott, hanem kötelező is a Koppenhágai Kritériumok, továbbá az 1992-ben létrejött maastrichti szerződés óta keletkezett minden további szerződés alapján. Ezek a regionális támogatások jogi szempontból csak akkor lehetségesek, ha olyan országba folynak be, amely megfelel a Koppenhágai Kritériumoknak. Brüsszelben azonban évek óta a vállvonogatás és a saját jogállami folyamatok pusztító figyelmen kívül hagyása van. Magyarország ebben különösen előkelő helyet foglal el, de igencsak elöl áll a Koppenhágai Kritériumok nem teljesítésében Bulgária és Románia is, és ezért évente eurómilliárdokkal jutalmazzák őket. Az európai sajtó kommentálja ezt? Természetesen nem, mert nyilvánvalóan fontosabb egy volt Forma 1-es pilóta síbalesete, egy idős kancellárasszony mankóval járása, vagy az akárki Syvie válásával kapcsolatos felmérés, mint Magyarország mindenki szeme láttára folyó európátlanítása.
Orbán Viktor minden tekintetben nemzeti hódítóként viselkedik, és az „ő országát” szabályos egypárti állammá hangszereli át, amelynek már semmi köze sincsen az európai jogi alapokhoz. Aki Brüsszelben merészeli megemlíteni a Magyarországon grasszáló antiszemitizmust, az csak az ismert vállvonogatást kapja, mintha azt akarnák neki mondani: „Jaj, hagyd már ezt a régi giccset.” És a magyar munkatársak mesélnek az embernek valami hülyeséget a „túlzásról”, meg arról, hogy ez „Európa számára nem érthető”, meg hogy a „a magyarok most végre megint valakik, és nem kell megjátszani magatokat”, vagy hogy „Orbánt Brüsszelben senki nem veszi komolyan.” Túrót.
Magyarországon Európa jobboldali forradalma zajlik, és csak egy kisebbség figyel oda, amelyet éppen emiatt üldöznek. Orbán alig néhány év alatt elérte, hogy pártemberekkel töltse fel a politikát, a médiát, a művészetet és az igazságszolgáltatást. A magángazdaságot is nemzeti megújítási programnak vetik alá. A nemzetközi konszernek ellen folytatott harc érthető módon örömmel tölti el a nacionalista magyarok minden rétegét – a jobboldaltól a baloldalig. Ez egyébként Svájcban sem lenne másként, vagy tekintettel az Ecopop-kezdeményezésre, talán azt kellene mondanom, hogy ez Svájcban ugyanígy van? Egy új földtörvénnyel azt akarják elérni, hogy „magyar” földet ne lehessen külföldi tulajdonban megművelni, bérbe adni és tartani. Nagyobb földeket csak Magyarországon élő magyarok vásárolhatnak. A földtulajdon, amelyet még külföldiek bérelnek, az állam tulajdonába kerül, amely aztán párttagoknak kótyavetyéli el őket, akiknek nem kell a földből származó bevételek, bérleti díjak után adót fizetni. Ez nem lenne megfelelő modell a svájci mezőgazdaságnak?
A magyar miniszterelnök mindezt „unortodox” igazságszolgáltatási reformoknak nevezi, és ezt megússza Brüsszelben, amely ezzel megsérti az összes szerződéses alkotmányos szabályozásait. Az „unortodox” reformok teljesen abszurd intézkedéseket is tartalmaznak: a hagyományos magyar kutyafajták tartóinak nem kell adót fizetni. Magyarországon nem lehetséges a felvilágosítás, a tájékoztatás és az ellenzékiség, mert Orbán minden bírálatot Magyarország-ellenes magatartásként interpretál, és állandóan ismételgeti, hogy a „haza” nem lehet ellenzékben.
A legtöbb újságíró visszavonul egy atomizált világba, ahelyett, hogy az európai nyilvánosságnak Brüsszel és Budapest ellen tájékoztatást, felvilágosítást és ellenzéket szervezne azzal, hogy felmutatja, Európa orbanizálódása igenis iskolát csinál, megsemmisíti Európa lényegét, és hogy ráadásul az első világháború századik évfordulója alkalmából világosnak kellene lenni, hogy Európát nem a középpontjában lobbantják lángra, hanem a végeken lobogó lángok csapnak át az egész kontinensre. Ehhez jól illik, hogy (a sajtó) mostanában értékes sorokat és hírperceket pazarol olyan teljesen abszurd témákra, mint a svájci parlamentből hiányzó képviselők listái.
Őszintén? Annak a feljegyzése, hogy hiányoznak az ülésről a választott képviselők, óvodára emlékeztet, ahol az uborkát is akkurátusan és egyformára kell szeletelni. Mindezek a példák bizonyítják, hogy Magyarország már nem csupán magyar problémát jelent, illetve hogy nem lehet körülhatárolni a térképen, hanem Magyarország egy nagy európai és médiapolitikai jogtalanság-rezsim, amely sérti a demokráciát és az európai felvilágosodást.
Hogy Vlagyimir Putyin Oroszországban azt tesz, amit akar, az ugyan nem elfogadható, de geostratégiai hatalmára való tekintettel politikai szemszögből érthető, különösen mivel az európai sajtó Putyint erősen bírálva tudósít, és így ebben a vonatkozásban feltétlenül tájékozott közönségről lehet beszélni. Az azonban nemcsak meglepő, hanem mindenképpen van benne rendszer, hogy Orbán Viktor Európa kellős közepén az európai adófizetők milliárdjait teszi zsebre, ugyanakkor a szélről rombolja le Európát, anélkül, hogy az európai sajtó naponta tudósítana erről.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >