Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
A semmi
„Mindenképpen jó publicista vagyok, mert normális cipőt vehetek magamnak, és még enni is tudok a hónap végéig. Simán.” Para-Kovács Imre jegyzetéből (Amerikai Népszava):
Megnyugvással töltött el, amikor megjelent az első nemzedék, amelyik teljesen és derűsen leszart, úgy művészileg, mint emberileg. Az igazi megváltást viszont az hozta el, amikor a második hullámban megérkeztek azok, akiknek fogalmuk sem volt arról, hogy ki vagyok. A felelősség minimalizálódott, végre minden időmet a törpenyúl-tartásnak és a kortárs kannibalizmusnak szentelhettem, némi kitekintéssel a brazil ufó-gyilkosságokra. Minden középkorú újságíró ilyesmit kíván magának, csak kevesen merik bevállalni.
A publicisztika jellegéből adódóan arra vállalkozik, hogy befolyásolja az olvasót, megpróbálja megváltoztatni a gondolkodását valamely kérdésben, ötleteket ad, új szempontokat vet fel. (Kacaj.) Szerencsére ezen már akkor is tudtam röhögni, amikor még úgy nem sikerült megváltoztatni semmit, hogy viszonylag nagy olvasottság mellett próbálkoztam a dologgal, mert ellenkező esetben megkeseredetten és sértetten kóvályognék a politikai újságíró-celeb lét peremvidékén, és egyesével kérném számon az olvasókat, hogy miért nem változtattak azonnal életükön, amikor hangsúlyozottan erre hívtam fel a figyelmüket egy – egyébként nagyszerű – írásomban 2004 derekán (vagy 2005 telén, most nem emlékszem pontosan).
Ez a kép egyébként megvan? Konstans részeg művészértelmiségi meg nem értésre vadászik a pinceborozóban, néha szavalni kezd, néha sír. Pedig ha a világ időben hallgatott volna rá, akkor nem itt tartana.
2013-ban a publicisztika végleg a szórakoztató-ipar részévé vált, teljesen felesleges arra várni, hogy bármi is megváltozzon, de még csak értelmes hozzászólásokra sem, mert vagy a „büdös zsidó, téged is Gyurcsány pénzel?” – univerzum vidám forgataga terjeszkedik a szöveg alatt, vagy a „már megint egy nagyszerű írás, hogy maga milyen okos!” – szintén tökéletesen érdektelen és felesleges pixelhalmaz foglalja a helyet, a – szerencsére – nem papíralapú szemétdombon. (…)
Amikor tehát visszagondolok munkásságomra, és annak eredményére, ami konkrétan a semmi, akkor nem haragszom a világra, hanem őszinte derűvel és elégedettséggel tölt el, hogy ha ugyanennyi pénzt a Hejőcsabai Cementműben kellett volna megkeresnem, most joggal sajnálnám magamat. (…)
Egy publicisztikának ugyanis egyetlen értékmérője van, márpedig az, hogy milyen hirdetést sikerül elhelyezni mellette az oldalon és mennyiért. Azok a publicisztikák, amelyek mellett egy New York-i hentes hirdeti a hazai ízeket, alapból és természetesen rossz publicisztikák, míg azok, amelyek mellett a Coca-Cola és/vagy az Apple, nagyszerű és már-már korszakalkotó írások. És bár tudom, hogyan hangzik mindez, higgyék el, ebben egy csöppnyi cinizmus sincs, csak a tapasztalat.
Az írás mellett elhelyezett reklámok természetesen meghatározzák az írásért kapott pénzt is, ami egyébként a legerősebb visszajelzés, erősebb, mint az olvasottság, vagy a like-ok száma, tehát a drága publicisztika a jó publicisztika, az olcsó pedig rossz, teljesen függetlenül tartalmától és stílusától.
A napokban végleg feladta a bakancsom, amit a téli időszak kezdetével próbáltam reaktivizálni, azonban a hosszú pihenés alatt elengedte magát, és menthetetlenül szétnyílt. Körülnéztem, és vettem egy újat, mert megtehettem. Amikor tehát lerohadt a cipőm, azonnal pótolhattam, amivel messze sikeresebb és szabadabb vagyok, mint az ország lakosságának jelentős része, mert ők nem akkor vesznek cipőt, amikor szükségük van rá, hanem akkor, ha megtehetik. Tehát jó publicista vagyok – gondoltam magamról elégedetten. Nem nagyszerű, nem kiváló, mert akkor talán saját lakásom, esetleg házam is lenne, de mindenképpen jó, mert normális cipőt vehetek magamnak, és még enni is tudok a hónap végéig. Simán.
Miért is haragudnék a világra?
Következő cikk: Gyurcsány és akiknek nem kell
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >