Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Külpolitika
Öreg Dezső
Ha igaz az a tétel, hogy a külpolitika a belpolitika függvénye, akkor Szerbiában igen nagy gondok vannak. Persze hogy nem kell ehhez felfedezni a lyukat a csövön, tudjuk, tapasztaljuk nap mint nap. Csak az nem világos, miért bizonyítják ezt újra és újra az itteni politikusok. Most, miután a haladás párt annyira megerősödött, hogy a romokban heverő ellenzék csak a pálya széléről kiabálhat be.
Mert mit várjunk attól a hatalomtól, amely még abban sem tud megállapodni, Keletre vagy Nyugatra fordítsuk-e a kocsirudat. Az ország elnöke a minap kitüntette az összes volt szovjet köztársaság vezetőjét. A balti államok kivételével, amelyek az Európai Unió tagjaként, már rég elfelejtik, hogy valamikor a nagy Szovjetunió részeként a szocializmust építették. Szerencsére eléggé gyatrán. Az észt, a lett és a litván elnöknek bizonyára azért nem jár ki a Szerb Köztársaság Zászlós Érdemrendje, mert országuk az unió tagjaként az orosz érdekekkel szemben áll. Nem biztos azonban, hogy Vlagyimir Putyint nagyon meghatotta, hogy Miheil Szaakasvili grúz elnökkel együtt kapta meg az érdemrendet. Aki, anno, 2008-ban egy picit háborúzott Oroszországgal a Koszovóhoz hasonlóan elszakadt 2 köztársaság, Dél-Oszétia és Abházia miatt. De ki az ördög figyel oda az ilyen apróságra. Pedig Putyinnak bizonyára az sem tetszik, hogy a tavalyi grúziai választások győztese, a milliárdos műgyűjtő Ivanisvili is bejelentette, országa folytatja a NATO-hoz való közeledést. Oda, ahova Szerbia a mostani hatalommal különösen nem akar menni. Merthogy pont Nikolić elnök az, aki a Koštunica-féle katonai semlegesség lelkes támogatója. De nem is ez a legfontosabb ezekkel a kitüntetésekkel kapcsolatban. Melyek java része azokba a kaukázusi országokba került, amelyek, hát enyhén szólva sem az európai és a keresztény értékek lelkes megtestesítői vagy támogatói. Amire egyébként Szerbiában esküsznek, immár huszonpár éve. Nem ez a legfontosabb, hanem az, hogy az itteni hatalom megoszlásáról tanúskodnak. Ami korántsem azt jelenti, hogy valami drámai fordulat következik be a hatalom gyakorlásában. Azt viszont igen, hogy a stratégia, az erőteljes látszatkeltési szándék ellenére, továbbra sincs világosan kijelölve. Hogy az ember nem tudja, kinek higgyen. Annak a Dačić kormányfőnek-e, aki eddig szófogadóan elvégezte a rábízott feladatokat. Szorgalmasan eljárogatott Brüsszelbe, ahol az unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének közvetítésével tárgyalt a koszovói kormányfővel. Igaz, hogy a napokban nagyon panaszkodott, nem azt teszi, amit ő jónak lát, mert ha rajta múlna, ő még mindig Koszovó felosztásáról egyeztetne. De nem engedik. Szóval, teszi azt, amit mondanak neki. Iparkodik. Vagy higgyen annak a Vučić első miniszterelnök helyettesnek, aki „főnökei”, az államelnök és a kormányfő nélkül, a maga válogatta csapattal utazik Berlinbe, hogy kieszközölje a nyakas protestáns kancellár beleegyezését a csatlakozási tárgyalások kezdetének kijelölésébe. Vagy inkább higgyen annak a Tomislav Nikolićnak, aki élve ceremoniális felhatalmazásával, vagy kötelességével kitüntetéseket osztogat az orosz érdekszférához tartozó országok vezetőinek. Miközben a külügyek hivatalos irányítója, Ivan Mrkić, akinek a nevét jószerével még az újságírók mindegyike sem jegyezte meg, valahol a Távol-Keleten bolyong. Mianmarban, Laoszban, Kambodzsában meg Vietnámban. Nyilván valamilyen megbízatással. Elvégre egy külügyminiszter miért ne utazna. Előde néhány hónap alatt bejárta a világot, hogy Koszovó ügyében agitáljon. Most ő teszi ugyanezt. Nehogy az ENSZ tagállamainak többsége elismerje Pristinát. Még ne.
Egyébként lehet, hogy az állam elnöke nagyon is tudja, miért adta ezeket a kitüntetéseket. Oroszország nem azért támogatja Szerbiát Koszovóval kérdésében, mert az igazság bajnoka. Hanem mert érdekei azt diktálják, hogy szembe menjen Amerika és Európa akaratával. Meg hogy Belgrád és Pristina ne tudjon kiegyezni. Mert akkor csökkenne a feszültség és az orosz befolyás. Erről kellene közös külpolitikai stratégiát kidolgozni. A belpolitika irányítóinak.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Tiltakozó hullám söpör végig Közép- és Kelet-Európán
Magyarországról és Szlovákiáról indul, áthalad Szerbián és más nyugat-balkáni államokon és elér egész Törökországig, illetve Grúziáig. >
A liberális nemzetközi rend után
Az Európai Külkapcsolati Tanács elnöke úgy látja, hogy vége a liberális nemzetközi rendnek, de a földrésznek >
A magyaroknak kell megszabadulniuk Orbántól, ha úgy látják jónak, ebbe nem szabad kívülről beavatkozni
Stephan Löwenstein, a Frankfurter Allgemeine Zeitung közép-európai tudósítója gondolja így és megállapítja, hogy a kormányfő folyton >
Európa jelenleg a szabadság szigete
Bármennyire is fura ez, de, ha alaposabban szemügyre vesszük a gondjait, akkor azok nem is annyira >
A szerb elnök mesterséges „népi mozgalommal” igyekszik elfojtani a diákok tiltakozását
Ehhez ösztönzést kap Dodiktól, illetve Orbántól. Utóbbi az EU-ra és a világ liberálisaira utalva azt üzente >
Trump súlyosan megsebesült, ez azonban még jól jöhet Európának és Nagy-Britanniának
Így véli Will Hutton, a Guardian vasárnapi számának volt főszerkesztője. Kiemeli: itt az idő kialakítani az >
A meggyőzhetetlenek
Máris minden tele van azzal a kormányzati reklámmal, amely a párt egyik brüsszeli képviselőjének két kiforgatható >
Te, jó ég, hol élek?
Ezt írja Fareed Zakaria a Washington Postban, aki szerint Trump ugyan befagyasztotta az új vámterhek jó >
Még messze nincs vége a Trump-féle kereskedelmi zűrzavarnak
Az elnök csupán időt kért, ám változatlanul valós a világgazdaságra leselkedő veszély. Ezzel együtt nem szabad >
Túl kockázatos az EU-békefenntartók számára, hogy letartóztassák a boszniai szerbek vezérét
Dodik ugyanis nem hajlandó bevonulni a börtönbe. Hiába kért segítséget a szarajevói kormány Brüsszeltől, túlságosan is >
Sajtószabadság ügyben az uniónak először a sorain belül kell rendet teremtenie
Nem kizárt, hogy a Brüsszel szerződésszegési eljárást kezdeményez, éppen Orbánt és Ficót használva fel elrettentő példaként. >
Senki sem nyer a vámháborúval, de Kína távolabbra tekint
A Guardian vezércikke ítéli így meg. Nagy viharra számít, ám úgy véli, hogy a viszályban az >