2022. június 30. csütörtök
Ma Pál névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Cáfolatok

Cáfolatok
(Shakermakerr illusztrációja)

Bódis Gábor mellett Surányi Zoltán is reagált Bodzsoni István A média elvesztegetett hatalma c. könyvének a Magyar Szóban megjelent részletére. Az alábbiakban a producer válaszát is közöljük javítások nélkül:

Kezdjük az elején. Legalább is annak a fejezetnek az elején, amely az Újvidéki, később Vajdasági Televízió Magyar Szekesztőségéről szól.

„Az Újvidéki Televízió megalakulása után, majd a hetvenes és a nyolcvanas években, a Híradó szerkesztősége volt a vajdasági magyar újságíró arisztokrácia központja.” Mi akik a Tájékoztatási Szerkesztőségben dolgoztunk – (ilyen soha nem volt, hogy Híradó szerkesztősége) nem így látjuk a dolgot. A napi tájékoztatási poltikai műsorok készítése kemény kubikos munka volt. Naponta két híradót, délután fél ötkor, és este fél nyolckor kellet elkészíteni, emellet még más hetente, havonta egyszer jelentkező, úgynevezett lassú járatú műsorokat, Világunk, Fókusz, Barázda, Vajdasági tükör, Körkép, Bástya, Országok, népek események, Glóbusz, stb. Lehet, hogy az akkori szerkesztőknek a tudásuk, munkájuk és befolyásuk alapján olyan tekintélye volt, ami a jugoszláv televíziózás (JRT) elitjébe emelte őket, de bizony kemény szellemi és fizikai munka folyt ott, nem arisztokrata lazsálás. Amíg a Művelődési műsorok, vagy a Dokumentum és Oktatóműsorok Szerkesztőségében havonta egy-két félórás műsort készített egy szerkesztő, itt hét napon át minden nap folyamatosan egy szerkesztő szerkesztete a Híradókat, a hónap három-négy másik hetében pedig riportozott, vagy más műsorokat szerkesztett. Ez nem egy arisztokrata laza élet volt, hanem kemény kubikos munka. Minden nap mindenkinek kellet hozni valamilyen (legalább egy talicska) anyagot. A napi tájékoztató műsorokban pillanatok alatt kell reagálni, és a hírt legyártani, ha aktuálisak akarunk lenni. Akkor ugyan több ember készítette a műsorokat, de a technológia bonyolultsága, és lassúsága miatt több időt, energiát vett igénybe egy műsorperc elkészítése, mint ma. A híradókészítés taposómalom, nem arisztokrata szórakozás.

„A TV más részlegeiben is dolgoztak jeles magyar alkotók, kitűnő drámaírók, szerkesztők, rendezők és operatőrök, de a Híradóban összegyűlt társaság számított a hírközlés krémjének, amely egy fajta önjáró hatalommal rendelkezett…” Ezt nem értem, mi az, hogy „önjáró hatalom” – aki ismeri Bodzsoni István nyelvezetét, az tudja, hogy szereti az ilyen szóvirágokat, amelyek jól hangzanak, de semmit sem jelentenek.

Azt sem értem, hogy mit jelent az, hogy „a jugoszláv stúdiók együttműködési szabályai szerint, Újvidék átvehette a kijelölt stúdió, … szerb-horvát nyelven feldolgozott anyagait, amelyet Újvidéken és Belgrádon kívül még Zágrábban, Szarajevóban, Titográdban … Pristinában is műveltek.”

„Bár az egész rendszer egy végtelenül kemény diktatórikus hatalom szüleménye volt,” írja Bodzsoni István a titói időkben létrejött Újvidéki Televízióról. Én úgy emlékszem, hogy az önigazgatású szocializmus, jugoszláv, titói, kardelji modelljét, a történészek, politikológusok, szociológusok a puha diktatúra jelzővel illették. (Vagy nem egy országban éltünk, vagy nem ugyanazon rendszerről beszélünk, vagy a történészek nem értenek hozzá?)

Bodzsoni azt írja, hogy  „A miloševići rohamosztagok, az összes vezetővel egyetemben leváltották Kovács Lászlót, a TV műsorigazgatóját és Bódis Gábort a Híradó főszerkesztőjét és meghirdették a szerb nemzeti megújulás mozgalmát…” Csak azt felejti el megírni, hogy ugyanezek a rohamosztagok ültették őt, Bodzsoni Istvánt, Kovács Lászó székébe, amikor az még ki sem hűlt. Történelmi tévedés a nemzeti megújhódás emlegetése is. Milošević soha nem beszélt nemzeti megújulásról, kínosan kerülte legalábbis ebben a kezdeti fázisban annak az árnyékát is, hogy valamilyen nemzeti, nacionalista eszmékkel összekössék. A Szerb Komunista Szövetség VIII. értekezletén elindított akcióját antibürokratikus forradalomnak nevezték (itt Vajdaságban köznyelven csak joghurtforradalomnak). Ennek a joghurtforradalomnak a hullámai emelték hatalomra Bodzsoni Istvánt. A nemzeti megújhódásról elöször a Mirko Jović és a Vuk Drašković által Ó-Páván (Stara Pazova) 1990 január 6-án alapított Szerb Népi Megújhodás (Srpska Narodna Obnova) pártban beszéltek.

„1990-től az Újvidéki TV magyar szerkesztőségét egymás után hagyták el a legjobb újságírók. Az idősebbek nyugdíjba vonultak…” a Magyar Szerkesztőségből senki se ment nyugdíjba 1990 – 1991-ben az úszítások kezdete és a háború kitörésekor. Tárgyi tévedés.

Bodzsoni István könyvéből fröcsög a rosszindulatú ferdítés. Azt írja: „Az ellenfelek táborába tartozott még Surányi Zoltán gyártásvezető, aki már többször megpályázta, sikertelenül, a főszerkesztői posztot, Horváth Mihály, a kameramanból avanzsált adásrendező és Ádám Mirko producens, akiket Budához a Halló TV című szórakoztató magazin készítése által szerzett előjogok kötötték.” Minden sorban legalább egy hazugság, tévedés, rosszindulatú csúsztatás, vagy pontatlanság van. Én Surányi Zoltán 1987 óta producer, és nem gyártásvezető vagyok a Magyar Szerkesztőségben (valamikor az egyetlen diplomás, ma pedig az egyetlen producer – rajtam kívül már tizenkét éve nincs más produrere a szerkesztőségnek). Soha nem pályáztam meg, sem sikeresen, sem sikertelenül a főszerkesztői állást. Amikor 2005-ben Rencsár Tivadar nyugdíjba vonult, a szerkesztőség egyhangúan engem jelölt felelős szerkesztőnek, miután ismertettem a tizenkét pontos munkaprogramomat, de az akkori vezérigazgató Petar Jovanović semmibe vette a szerkesztőség és a Magyar Nemzeti Tanács véleményét, - ezt a másodikat ki kellett volna kérnie a törvény szerint. A Nemzeti Tanács Tájékoztatási Bizottsága egy július közepén megtartott ülésén támogatta a jelölésemet és a munkaprogramomat, amelyet Nyári Antal akkori felelős szerkesztő helyettes juttatott el a Tanácshoz. (Utoljára 1990-ben Fekete Elvírát válsztották meg pályázaton, azóta a Televízió főszerkesztőjének, és igazgatójának diszkréciós joga a jelölés, és a kinevezés. A szokásjog szerint illik kikérni a szerkesztőség véleményét is, de ezt a sajtótörvény nem írja elő. Utoljára Petar Jovanović kérte ki a szerkesztőség véleményét Rencsár Tivadar nyugdíjbavonulásakor.) Horvát Mihály a munkahelyi besorolás (Szisztematizáció) szerint rendező volt, akkor már szintén egyedüli rendezője a Magyar Szerkesztőségnek (azóta nyugdíjba vonult). Adam Mirko, és nem Ádám Mirko, nem producens, hanem már évek óta osztályvezető, a munkahelyi besorolás szerint. A producens pedig az Online Idegen Szavak Szótára, és az Idegen Szavak és Kifejezések Szótára (Akadémiai kiadó 1973. 684. oldal) szerint termelő, a film vagy tv műsor gyártásvezetője pedig: producer (lásd ugyanott). Nem, elírás, nem nyomdahiba, mi akik Bodzsonit ismerjük, tudjuk, hogy ezt a kifejezést következetesen így, rosszul használja. De Bodzsoni István ezt hiányos magyar nyelvismerete miatt nem tudhatja. Amíg az Újvidéki Televízióban dolgozott mindig csak szerbhorvát nyelvű műsorokat készített (akkor még úgy hívták azt a nyelvet). Azt pedig végképp nem értem miféle „szerzett előjogok kötik Budához” Adam Mirkot és Horváth Mihályt. Bodzsoni mint (szerinte) a Kárpát medence legnagyobb magyar médiaszakértője az Újvidék Televízió történetét írja meg A média elvesztegetett hatalma című könyvében, vagy pletykákat? A Halló TV alcímében az áll, hogy CSALÁDI MAGAZIN, nem szórakoztató magazin.

„Nem kellett sokat várni és megjelent az első kiáltvány is, amelyben (szerb nyelven) a legdurvább szavakkal illették Zitát és engem is…” idézem tovább a cikket. Aki figyelmesen elolvassa a Kiálltványt, nem talál benne egyetlen egy durva szót sem. (Vö. Magyar Szó)

Az első kiáltvány – nem első volt, mint ahogy Bodzsoni is megcáfolja magát, három bekezdésel később. „......Immár három hónap múlt azóta, hogy a Tájékoztatási Műsorok Magyar Szerkesztősége Önökhöz fordult a kéréssel…” Tehát volt előzménye az idézett Kiáltványnak, amelyet nem szerbül írtunk meg, hanem magyarul, és lefordítottuk szerb nyelvre, hogy Dina Vranešević Kurbatvinsky (akit Bodzsoni csak Dina-ként emleget) a vezérigazgatónő is megértse. A magyar nyelvű szöveget eljuttattuk a magyar sajtószerveknek: a Magyar Nemzeti Tanácsnak, és a Tartományi Végrehajtó Tanács magyar tagjainak, valamint a Tartományi Képviselőház akkori magyar alelnökének (aki később elnök lett).

Nem igaz, hogy a legnagyobb botrányt kiváltó kijelentése akkor és úgy hangzott el, ahogy most az élét tompítva próbálja beállítani. „egy hétfői értekezletet követően, bementem a hírszerkesztői szobába és tréfásan azt találtam mondani, hogy aki nem dolgozik rendesen, azt „lelövöm”. Meggondolatlan viccelődés volt ez olyan környezetben, amelyben a lövöldözés fogalma még elevenen élt az emberek emlékezetében.” A kijelentés 2008 január 20-án az szerbiai elökválasztások első fordulójának éjszakáján hangzott el, a választási különműsor után, és így hangzott: „Vigyétek ki innen ezt a fogast a szerkesztőségből, és ide egy fehér lepedőt fogunk kifeszíteni, itt fogom agyon lőni a szófogadatlan újságírókat, hogy szétloccsanjon az agyuk a fehér lepedőn, már akinek van!” Hogy a dolog nem volt üres fenyegetés, azt az is bizonyítja, hogy a választási különműsor rendezőjének fizetéséből Bodzsoni javaslatára levontak, egy olyan hibáért, amely nem is a rendező Horváth Mihály számlájára volt írható, mint ahogy azt később a műsorbizottság meg is állapította, és visszaadta neki a levont összeget. (Horváth Mihály nem a barátom, és nem köt sem hozzá sem Buda Hajnalkához, sem Adam Mirkohoz semmilyen szerzett előjog. Amit írtam, csak a tények tisztázása érdekében írtam.)

Sajnálnám, ha az utókornak a Televízió történetéből csak ezek a csúsztatások, féligazságok, pontatlanságok és szerecsenmosdatás maradna meg, és aki száz év múlva böngészi a Magyar Szót, azt hinné, hogy az Újvidéki Televízió, majd Vajdasági Televízió Magyar Szerkesztőségében tudatlan, maradi változásokra képtelen bratyizó arisztoktaták dolgoztak, akiket Bodzsoni István és Simon  Erzsébet-Zita meg akartak menteni, ki akartak oktatni, de azok nem hajlottak az „óvatos”, „válogatot fogalmakat használó” jó szóra. (Idézet Bodzsonitól.)

Ez nem az első eset, hogy Bodzsoni István kígyót békát kiabál egykori kollégáira, és saját magát mint áldozatot, mint meg nem értett zsenit próbálja feltüntetni. Az a levél amit a Duna Televízióból való távozása után küldött szét számtalan címre, még több gyalázkodást, és durva kifejezést tartalmaz.

Bodzsoni Istvánt és az irományát nem minősítem, minősíti azt ő maga. Azt hiszem a kedves olvasónak ennyi is elég ahhoz, hogy eldöntse kinek higgyen, nem lesz szükség a szennyes további teregetésére.

 

Surányi Zoltán
a Vajdasági Televízió
Magyar Szerkesztőségének producere

2012. augusztus 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Porosenko: Fegyver, fegyver és még egyszer fegyver kell

A volt ukrán elnök, aki annak idején tető alá hozta Putyinnal a Minszki megállapodást, kizártnak nevezte, >

Tovább

Az összeomlás forgatókönyvei

Most még az első szakaszban vagyunk, amikor úgy tűnik, hogy az Orbán-rezsim bukdácsol ugyan, de fennmarad, >

Tovább

Ki kellene terjeszteni a háborút Oroszországra is

De hogy van az, hogy Oroszország nap mint nap bombázhatja saját területéről Harkivot, de Ukrajna nem >

Tovább

Snyder-Habermas vita a német szerepvállalásról

Ha Putyin azt látja, hogy nem képes elérni célját, simán bejelenti, hogy győzött és valami új >

Tovább

420 forint/eurós árfolyam sem kizárt

Az apanázsra azért is szükség van, hogy megdobja a gazdaságot, amelynek növekedési üteme előreláthatólag lassul a >

Tovább

Riadókészültségben a magyarországi média

Létezik ugyan még egy maroknyi független orgánum, de ahhoz, hogy elérjék a közönséget, vagy a közönségnek >

Tovább

„Szélsőjobb: tánc a vulkánon”

Trump, Brexit, Magyarország, Lengyelország, Brazília és most még a Marine Le Pen-féle párt is 89 képviselőt >

Tovább

Homo orbanicus

A nemzeti nem-közösségnek nincs összetartó ereje. A nemzet elveszítette veszélytudatát. Egyenként mindenki érzi, hogy baj van, >

Tovább

Az orosz fenyegetések üresebbek, mint ahogy azt gondolnánk

Ezt bizonyítja – írja a Times -, hogy Vlagyimir Putyin idáig mindig abbahagyta a kardcsörtetést, amikor >

Tovább

Még sok a „ha” Ukrajna uniós útján

Timothy Garton Ash úgy ítéli meg, hogy Ukrajna uniós tagsága stratégiai döntés volna egész Európa számára, >

Tovább

Még sok a „ha” Ukrajna uniós útján

Timothy Garton Ash úgy ítéli meg, hogy Ukrajna uniós tagsága stratégiai döntés volna egész Európa számára, >

Tovább

A látványos uniós ajánlat csak kamu

A Die Welt német konzervatív lap úgy értékeli, hogy az Ukrajnának és Moldovának tett látványos ajánlat >

Tovább