Ma Tivadar névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Mi vár a győztesre?
Több nemzetközi kutatószervezet is foglalkozott azokkal a problémákkal, amelyekkel az új magyar kormány az Orbán-rendszer örökségének felszámolásakor szembesül. Az elemzések jól mutatják, mennyire nehéz lebontani egy hosszú éveken át épített autokratikus rendszert. Az orbánizmus tizenhat évig uralta Magyarországot. A szerbiai új hatalom még súlyosabb formában találkozik majd hasonló kihívásokkal. Vučić ugyanis hatékonyabban építkezett. A kutatások azt mutatják, hogy valóságos rémálom megváltoztatni egy olyan hatalmi rendszert, amely az egész társadalom ellenőrzésére épül: az igazságszolgáltatástól a szabályozó testületeken és az állami vállalatokon át egészen azoknak a szervezeteknek a hálózatáig, amelyek a közvagyont kezelik, ám nem állnak közvetlen kormányzati ellenőrzés alatt. Ne feledjük: a vučićizmus már a nyilvános illemhelyek ellenőrzéséig is eljutott. Nedim Sejdinović (Vreme):
A haladópárti városrombolás egyik következménye, hogy drámaian megfogyatkozott a verebek száma Szerbia városaiban. Köztudott, hogy elhagyják azokat a környezeteket, ahol felszámolták a városi ökoszisztémát, ahol tervszerűtlenül és rablógazdálkodás módjára építkeznek (szerezd meg a pénzt, aztán menekülj!), ahol eltűnnek a zöldterületek, miközben növekszik a légszennyezés, a fényszennyezés és a zaj. De ha megkérdeznénk a még megmaradt verebeket, ők is tudnák a választ: pokolian nehéz volt letaszítani a trónjáról Aleksandar Vučić baljós, kleptokrata és sok tekintetben civilizációellenes rendszerét, de még nehezebb lesz tizennégy évnyi csőcselékuralom után rendbe tenni az államot és a társadalmat. Megtettük az első lépést az ezer mérföldes úton. Bár talán nem is egyszerű lépésről van szó, hanem egy olyan hosszútávfutásról, amelyben világrekordot állítottunk fel. De hogy még egy közhellyel éljünk: mindannyiunk előtt kimerítő maraton áll, amelyhez rengeteg bölcsességre, erőre és türelemre lesz szükségünk.
Ez az írás kedden készül, két rendkívül érzelmes nap és legalább két átvirrasztott éjszaka után. A többség ünnepelt: visszatért a mosoly az emberek arcára. Voltak, akik gyászoltak, és a jogszerűség kardjától rettegve reszkettek – ők maguk tudják a legjobban, milyen sötét ügyletekben vettek részt. Egy harmadik csoport – szerencsére ők vannak a legkevesebben – forradalmi módszerekkel próbálta kifejezni jogos dühét. A negyedik csoport tagjai pedig, akik eddig DJ Vučić és DJ Vučićević fejében éltek, még mindig nem fogták fel, mi is történt valójában.
Most van itt az ideje, hogy azok, akik – enyhén szólva – egyenlőtlen küzdelemben győztek, egy kicsit fékezzenek. Jusson eszükbe a legendás Mehmed Meša Baždarević, aki úgy tudta a lábán tartani a labdát, miközben körülötte mindenki eszeveszetten rohangált. Fel kell mérni a pályán kialakult helyzetet, és lassan elindulni az ellenfél kapuja felé. Szerencsére a diákok, akik a menet élén álltak, már számtalanszor tanújelét adták megfontoltságuknak. Joggal bízhatunk kollektív intelligenciájukban, amely eddig egyetlen komoly hibát sem követett el.
A HALADÓPÁRTI VÁR MAGÁTÓL IS ÖSSZEOMLIK, DE…
A haladópárti kártyavár lassan magától is összeomlik: egyes tisztségviselők – mint a Vajdasági Rádió és Televízió (RTV) esetében – már benyújtották lemondásukat, és ez a következő napokban, hetekben valószínűleg folytatódik. Mindenekelőtt az alkalmazottak nyomására. A rezsim rendszerint szakmailag alkalmatlan, engedelmes kiszolgálókat, arrogáns és gátlástalan opportunistákat nevezett ki vezető pozíciókba, akiket sok dolgozó évek óta ki nem állhat. Jó lenne, ha ez tömeges jelenséggé válna, de úgy tűnik, a dolgok nem mennek majd ilyen könnyen és egyszerűen.
Lesznek, akik kihasználják az alkalmat, hogy az átmeneti időszakban vezető pozícióhoz jussanak. De ez benne van a pakliban. Addig, amíg a dolgok normalizálódnak, megalakul az új parlament és létrejön az új kormány. Akkor pedig – legalábbis ezt várjuk, hiszen ezt ígérték nekünk – a közintézményeket és az állami szervezeteket hozzáértő, tisztességes emberek fogják irányítani. Lesz, ahol ez gyorsabban, máshol lassabban történik majd, attól függően, milyen jogi eljárások szabályozzák a leváltásokat és a kinevezéseket. Egyes helyeken ezek kifejezetten bonyolultak. Természetesen azt várjuk, hogy hozzáértő és tisztességes emberek kerüljenek a miniszterelnöki, miniszteri és parlamenti elnöki tisztségekbe is, majd lefelé haladva az állami hierarchia minden szintjén, ameddig csak ellátunk.
Az új kormány megalakulásáig vezető út sem lesz sétagalopp. Ebben az átmeneti helyzetben kell eligazodni, amikor az előző hatalom pánikszerűen szétesik, de még nincs olyan intézményi tekintély, amely megakadályozhatná az anarchia bizonyos formáit. Az anarchia pedig végső soron a választások győztesének ártana a leginkább.
Meg kell várni a választások végleges eredményét. Ezután a parlament elnökének, Brnabićnak abba kellene hagynia az utcán tiltakozó polgárokkal való veszekedést, és össze kellene hívnia az új parlament alakuló ülését, amelyet az eredmények kihirdetésétől számított legfeljebb harminc napon belül meg kell tartani. Ezt követően neki – Vučić ügyvezető helyetteseként – konzultációk után javaslatot kell tennie az új miniszterelnök személyére. A kormányt a parlament megalakulásától számított kilencven napon belül meg kell választani, ellenkező esetben feloszlik a parlament, és új választásokat írnak ki.
Vagyis az új végrehajtó hatalom megalakulásáig bőven van lehetőség az akadályozásra. Nehéz azonban elképzelni, hogy a veszekedős parlamenti elnöknek lenne bátorsága annyira elhúzni a folyamatot, hogy ezzel kivívja a polgárok haragját.
SEMMI SEM UGYANAZ, MINT RÉGEN
Jó dolog, hogy ebben a csaknem másfél évtizede tartó történetben a polgárok politikailag jelentős mértékben megértek, és talán már tisztában vannak azzal, hogy sok minden nem változhat meg egyik napról a másikra. Hiszen ez mégsem forradalom, hanem választások útján történő kormányváltás – akárhogyan zajlottak is ezek a választások, és akármekkora felelősség terheli is az előző hatalmat.
Remélhetőleg nem fogják papagájként ismételgetni azt a közhellyé vált mondatot sem, amelyet az október 5-i fordulat után nem sokkal kezdtek hangoztatni (nem mintha teljesen alaptalan lett volna, de sokkal inkább a politikai tájékozatlanságot tükrözte): minden ugyanaz, csak ő nincs többé! Semmi sem volt ugyanaz, és soha semmi nem marad ugyanaz.
Az sem ugyanaz, ami Magyarországon történt és történik, mint ami Szerbiában történt, illetve ami még ezután következik. Magyarország mégiscsak az Európai Unió tagja, és Orbán sem pusztított el mindent olyan alapossággal, amihez politikai-üzleti cimborája, Vučić Szerbiában folyamodott. Ráadásul Magyar Péter mozgalma kétharmados parlamenti többséggel rendelkezik, ami óriási mozgásteret biztosít számára.
Vannak azonban hasonlóságok is, és jó, hogy lehetőségünk nyílik majd tanulni egymástól a destruktív rendszerek bukása utáni államépítés folyamatában. Az is kedvező körülmény, hogy Magyarország és Szerbia új kormányainak jó együttműködése segítséget nyújthat számos határokon átnyúló, khm, gyanús ügylet kivizsgálásában.
Van azonban egy őrült paradoxon, amellyel a magyaroknak is szembe kell nézniük, és nekünk is rengeteg gondunk lesz vele. Mindkét korábbi parlamenti többség olyan törvényeket fogadott el, amelyek jelentős részben megfelelnek az európai normáknak, és amelyek egyik célja éppen az, hogy korlátozzák a végrehajtó és a törvényhozó hatalom önkényét, illetve megakadályozzák azok visszaéléseit.
Az Orbán-rendszer, és különösen a Vučić-rezsim azonban két százalékra sem méltatta ezeket a törvényeket, miközben éppen ez a joganyag jelent komoly akadályt az általuk kiépített hatalmi rendszerek lebontásában.
Ha az új hatalom betartja a jogállamiság követelményeit – márpedig ezt joggal várjuk el tőle –, akkor nem érvénytelenítheti olyan egyszerűen az előző rendszer döntéseit, nem dobhatja sutba az általa vállalt külső és belső kötelezettségeket, és nem bocsáthatja el minden nehézség nélkül a rezsim embereit. És így tovább.
Arról már nem is beszélve, mennyire bonyolultak azok a bírósági eljárások, amelyekben bizonyítani kell az előző hatalom bűnös tevékenységének kiterjedtségét, méghozzá az igazságszolgáltatás katasztrofális állapotában, az Alkotmánybírósággal az élen. A bíróságokon ugyanis olyan emberek ülnek, akiket normális országokban még egy társasházi közös képviselőnek sem választanának meg. A szerbiai Alkotmánybíróság – amely Magyarországon is komoly akadályt jelent a reformok előtt – tizenöt bíróból áll, akiknek a megbízatása egyenként akár kilenc évre szól. Tessék csak belegondolni! Az ügyészek és bírák leváltásának, illetve kinevezésének eljárása valamivel egyszerűbb, de korántsem problémamentes.
Természetesen sokan közülük majd felajánlják szolgálataikat az új hatalomnak. De hát nem ezért harcoltunk. Jó hír viszont, hogy kiderült: nem is kevesen vannak olyan ügyészek és bírák, akik nyilvánosan és bátran szembeszálltak Vučić hatalmával. És mint látjuk, az élet más területein is akadnak ilyen emberek. Nem mindenki egyforma. Van kire számítanunk.
EGY BONYODALOM SZEMLÉLTETÉSE
Ha már az igazságszolgáltatásnál tartunk, említsünk meg egyet azok közül az aknák közül, amelyeket a volt elnök hagyott az új hatalomra. A hírhedt, negyvenkilenc személynek adott kegyelemről van szó. Köztük – úgy tűnik – több olyan nagyágyú is akad, akiket súlyos bűncselekményekkel vádolnak. Talán még a hírhedt montenegrói bűnözői klánok magas rangú tagjai, illetve a hozzájuk kötődő személyek is vannak közöttük, legalábbis erre lehet következtetni a lehallgatott Sky-kommunikációból, amelyben egy titokzatos Oskart emlegetnek (a vezetéknevét is ismerjük). Mindezt csupán példaként hozzuk fel arra, milyen igazságszolgáltatási bonyodalmakkal kell majd szembenéznie az új hatalomnak.
Nos, ezeket a kegyelmi döntéseket jogilag meg lehetne támadni, amennyiben bebizonyosodik, hogy törvényellenesen születtek. Nem világos azonban, hogy érvénytelenítésüket közigazgatási perben vagy az Alkotmánybíróság előtt lehet-e kezdeményezni, hiszen ilyen esetekben nincs kialakult bírói gyakorlat.
Ha felmerül a gyanú, hogy a kegyelmek hivatali visszaélés vagy más bűncselekmény eredményeként születtek, az illetékes ügyészség vizsgálhatná a volt elnök büntetőjogi felelősségét. Ám még egy esetleges elmarasztaló ítélet sem érvénytelenítené automatikusan a kegyelmi döntéseket.
Az illetékes intézményeknek ráadásul még azelőtt kellene lépniük, hogy a bíróságok jogerős ítéletben elutasítanák a vádakat a kegyelemre hivatkozva. Talán éppen ezért titkolják a kegyelemben részesített személyek teljes névsorát.
Más szóval: ki tudja, kiket hagy még szabadlábon Vučić, és hányan lesznek majd, akik éppen azért vádolják az új hatalmat, mert nem akadályozta meg ezt.
MIT MUTATNAK A MAGYAR TAPASZTALATOKRÓL SZÓLÓ KUTATÁSOK?
Több nemzetközi kutatószervezet is foglalkozott azokkal a problémákkal, amelyekkel az új magyar kormány az Orbán-rendszer örökségének felszámolásakor szembesül. Az elemzések jól mutatják, mennyire nehéz lebontani egy hosszú éveken át épített autokratikus rendszert. Az orbánizmus tizenhat évig uralta Magyarországot. A szerbiai új hatalom még súlyosabb formában találkozik majd hasonló kihívásokkal. Vučić ugyanis hatékonyabban építkezett.
A kutatások azt mutatják, hogy valóságos rémálom megváltoztatni egy olyan hatalmi rendszert, amely az egész társadalom ellenőrzésére épül: az igazságszolgáltatástól a szabályozó testületeken és az állami vállalatokon át egészen azoknak a szervezeteknek a hálózatáig, amelyek a közvagyont kezelik, ám nem állnak közvetlen kormányzati ellenőrzés alatt. Ne feledjük: a vučićizmus már a nyilvános illemhelyek ellenőrzéséig is eljutott.
Beszéltünk már az igazságszolgáltatásról és a korrupcióról, de nézzük meg, milyen nehézségekkel szembesül Magyar Péter kormánya. Nem volt elegendő pusztán feltárni a gyanús szerződéseket, a közvagyon kifosztását, a manipulált közbeszerzéseket és a politikusok, illetve a hozzájuk közel álló üzletemberek közötti kapcsolatokat. Mindezt a bíróságon is bizonyítani kell, olyan bírák és ügyészek előtt, akik talán éveken át maguk is ugyanannak a rendszernek a részei voltak, vagy annak befolyása alatt építették karrierjüket.
Ez pedig nagyon-nagyon lassan halad. Még bonyolultabb visszaszerezni a törvénytelenül szerzett vagyont, különösen, ha azt ügyesen elrejtették. Magyarországon és nálunk is akadnak szép számmal olyan szakemberek, akik az ilyen ügyletek lebonyolításához értenek. Talán ugyanazok a nevek is felbukkannak közöttük.
TÖRVÉNYESÍTETT RABLÁS
Van egy külön probléma is, amelyet legalizált korrupciónak nevezhetnénk. Arról van szó, amikor lapáttal hordják el a közvagyont, de mindezt a törvény betűjének megfelelően teszik. A törvényeket ugyanis gyakran eleve úgy fogalmazzák meg, hogy lehetővé tegyék a kiváltságosok számára a közvagyon megszerzését.
Később megváltoztathatjuk ugyan a törvényt, de hiába: a korábban hatályos jogszabályok alapján megkötött szerződéseket nem lehet automatikusan semmissé tenni.
Szerbiában erre a legjobb példa az építésügyi és területrendezési törvény vitatott módosítása, amely korlátlan lehetőséget teremtett az állami vagyon kifosztására. A hatalomhoz közel álló számos magánszemély és vállalat e törvény alapján ingyenesen változtathatta tulajdonjoggá az építési telkek használati jogát. Egyes esetekben ezeknek a földterületeknek az értéke több tízmillió eurót tett ki.
Külön fejezetet érdemelnek a médiumok. Szerbia bonyolult jogszabályi keretrendszert fogadott el, amelynek az európai normákkal összhangban kellene védenie a véleménynyilvánítás szabadságát és a médiapluralizmust. A hatalom azonban a gyakorlatban mindebből egy pöcegödröt csinált.
Mit kezdjünk azokkal a médiumokkal, amelyek éveken át a gonosz gépezet részei voltak, dezinformációkat terjesztettek, politikai ellenfeleket vettek célba, és részt vettek a médián keresztüli erőszakos kampányokban?
Ha az új hatalom nem akarja megszállni a rezsim mérgező szerkesztőségeit – márpedig nem akarja –, akkor a médiarendszer komoly reformjához vezető út sem lesz egyszerű. Igaz, könnyebb lesz, ha megszüntetik az állami pénzek ezekhez a médiumokhoz történő áramoltatását. Sokuk magától is megszűnik majd, hiszen eddig mi magunk fizettük a saját megmérgezésünket.
A KORRUPCIÓ ELLENI KÜZDELEMNEK ÁRA VAN
A gazdaság területén még bonyolultabbá válik a helyzet. Vučić alatt a korrupció olyan rendszerré vált, amelyre szinte az egész gazdaság épül, különösen a nagy infrastrukturális beruházások, a gyanús közbeszerzések és az üzleti-lakóingatlanok építésében részt vevő kiváltságos befektetők esetében.
Ezek közül egyes üzletek sok embernek adnak munkát, és jelentős bevételeket biztosítanak a költségvetésnek. A korrupció elleni harcot a polgárok is nagyon megérezhetik. Természetesen csak átmenetileg, de ezt el kell majd nekik magyarázni.
Vegyük például a szerbiai ingatlanpiacot. Ha a Diáklista progresszív adózást vezetne be a több lakással rendelkező tulajdonosok esetében, az hasznos intézkedés lehetne. Egyes kutatások szerint Szerbiában mintegy nyolcvanezer olyan lakás van, amely már felépült, de még nem talált gazdára.
Egy ilyen adóztatás valóban a négyzetméterárak csökkenéséhez vezethetne, hiszen a „ćaciják” megszabadulnának fölösleges ingatlanjaiktól, miközben valamelyest visszaszorulna az építőiparban zajló hatalmas pénzmosás is. Csakhogy az építőipar a költségvetés bevételeinek jelentős részét biztosítja. Máris itt a probléma.
Végül talán a legfontosabb kérdés: hogyan lehet megőrizni a széles társadalmi támogatást a nehéz, lassú és olykor fájdalmas reformok végrehajtása közben? A változásokra szavazók elvárásai nem feltétlenül azonosak. Mindenki úgy fogja érezni, hogy éppen az ő követelését kellene elsőként teljesíteni. Ezt tapasztalták Magyarországon, és minden jel szerint nálunk is hasonló lesz a helyzet.
Szerbiának várhatóan néhány további problémával is meg kell küzdenie. Magyarországgal ellentétben, amely az Európai Unió tagja, Szerbiának a külpolitikai dilemmák egész sorát is rendeznie kell. Az Európai Unióhoz, Oroszországhoz és Kínához fűződő viszonytól kezdve a rendezetlen koszovói kérdésen át egészen a regionális politikáig, amelyet évek óta szétzilálnak a nacionalista feszültségek, a politikai provokációk és a kölcsönös bizalmatlanság. A Kínával kötött titkos szerződésekről most ne is beszéljünk, ezekről majd könyvek születnek.
VÉGÜL, DE NEM UTOLSÓSORBAN
Nem azért írtuk ezt a cikket, hogy bárkit megijesszünk, hanem azért, hogy emlékeztessünk: milyen nehéz út áll mindannyiunk előtt. Sokan már tisztában vannak ezzel, és az is jó dolog, hogy reményeink szerint ebben az egész folyamatban mindenki részt vesz majd, aki ebben az országban értékes és tisztességes – beleértve azokat is, akik külföldre menekültek.
A rezsim megdöntéséhez szinte az egész társadalmat mozgósítani kellett, kivéve azokat, akiket a propaganda hipnotizált, vagy akiket a pénz vakított el. Számos szervezet jött létre, új kommunikációs csatornák épültek ki, megszületett a szolidaritás és az egymás iránti bizalom.
Rendkívül fontos, hogy ez az infrastruktúra továbbra is működőképes maradjon, hogy ellenőrizni tudja az új hatalmat, ugyanakkor támogatást is nyújtson neki, amikor arra szükség van. Nem szabad megismétlődnie annak, ami október 5. után történt, amikor hagytuk, hogy az újonnan megválasztott politikusok egyedül küzdjenek a múlt sárkányaival, miközben kedvük szerint azt is megtehették, amit csak akartak.
Emlékeztessünk még egy hatalmas problémára, amelyről eddig nem beszéltünk, pedig súlya az örökkévalóságéval vetekszik. A haladók továbbra is hatalmon vannak a városokban és az ország szinte valamennyi községében, miközben oligarcháik és a hozzájuk kötődő bűnözői csoportok óriási pénzekkel és befolyással rendelkeznek.
Ezek nem aprópénzek, és az általuk biztosított hatalmat sem szabad alábecsülni. Ellenkezőleg: komoly akadályról és potenciális veszélyről van szó.
Elég csak 2003-ra gondolni.
Soha többé nem engedhetjük meg, hogy valami hasonló történjen.
Következő cikk: „Árulók minden családban”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Szerbia szabad!” - Vajon a nemzeti tanácsok továbbra is foglyok maradnak?
A nemzeti tanácsok nem lehetnek sem az előző hatalom politikai zsákmányai, sem az új hatalom befolyásmegosztásának >
Diákgalaxis
Ezzel kapcsolatban az 1996–1997-es diáktüntetések egyik legfontosabb jelszava így hangzott: „Belgrád a világ.” A szankciók, az >
Bíróság elé kerül-e Vučić?
„Úgy látom, elegendő bizonyíték áll rendelkezésre legalább az újvidéki vasútállomás előtetőjének összeomlása ügyében. Vučić ugyanis sürgette >
Szerbia elűzte Belgrádból a szörnyeket – ez valóban csodálatos forradalom volt, és ma is az
Ez a lendület azonban néhány olyan kérdés háttérbe szorulásával járt, amelyek korábban különösen fontosak voltak számunkra. >
Vučićeva imperiumának széthullása
A dokumentumok és a nyomok megsemmisítése a korrupcióba és bűnözésbe süllyedt valamennyi autoriter hatalom bevett gyakorlata. >
Boszniából két név, Vajdaságból több mint 250 adat, Belgrádból hét
A szerdán megnyitott magyar kommunista titkosrendőrségi adatbázisban a szarajevói N1 szerkesztősége Bosznia-Hercegovina és az egykori Jugoszlávia >
Politikai halandóság
Ma este Trump kénytelen volt szembenézni saját politikai halandóságával. Arra kérte a választókat, hogy a félidős >
Mennyire lehet újrakezdés az Újrakezdés?
Rengetegen kérdezitek tőlem. A válaszom egyszerű: ha valami hosszú ideje nem működik, akkor változtatni kell. A >
„Árulók minden családban”
1945 és 1989 között az állambiztonság több tízezer besúgóra támaszkodott, hogy elfojtsa az ellenállást. A társadalmi >
Mi vár a győztesre?
Több nemzetközi kutatószervezet is foglalkozott azokkal a problémákkal, amelyekkel az új magyar kormány az Orbán-rendszer örökségének >
Egyedül lenni
„Két lehetőség létezik: vagy egyedül vagyunk az univerzumban, vagy nem. Mindkettő egyformán rémisztő”. (Arthur C. Clarke) >
Hogyan tükrözte Vučić bukása Orbán Viktor hatalomból való távozását?
A 63 éves Orbánnak és az 56 éves Vučićnak most egyaránt szembe kell néznie a korrupcióval >

