Ma Szeréna, Roxána névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
A rossznál mindig van rosszabb
Mostanra már bizonyos, hogy Vučić még a választás napja előtt meg fogja ölni a United Mediát. Dühítenek az önelégült tudatlanok, akik azt hajtogatják, hogy majd a hálózatokon megosztjuk az információkat. Az interneten bármelyik idióta leírhat bármit, és minden beépített, jól álcázott rezsimügynök megszerezheti az emberek bizalmát, hogy aztán a döntő pillanatban zavart keltsen. A média és a közösségi hálózatok között az a különbség, hogy az újságírás szakma, amelynek szabályai vannak: az újságíró nem közöl ellenőrizetlen és pontatlan információt, tudja, hogyan kell ellenőrizni és megfogalmazni. Most majd gyűlölni fogjuk az N1 újságíróit is? Ők tehetnek arról, hogy Vučić egy portugál proxy közvetítésével üzletet kötött egy brit befektetési alappal? Mi nem akarjuk megcsonkítani a saját kényelmünket, álnéven írunk, de nekik fegyvertelenül kellene a bunkerek ellen rohanniuk a mi érdekünkben? Biljana Lukić:
Irigylem azokat az embereket, akik minden dilemmára a „A diákok győznek” jelszóban látják a megoldást, és azt hiszik, hogy csak ki kell várni a választásokat, és máris kisüt a nap.
A jelszó szuper, motiváló, könnyen terjed, és azokhoz is eljut, akiknek nincs hozzáférésük információkhoz, akik nem akarnak mélyebbre ásni, akik kevéssé értik a politikát.
Hiszek abban, hogy a Diáklista mágikus gyógyír erre a társadalomra, amely többségében hajlamos ahhoz a legnagyobb csoporthoz csatlakozni, amely győztesnek látszik. És ebben a „párharcban” a szép, okos, energiával és optimizmussal teli emberek egy fizikailag és lelkileg kimerült, fáradt, egyre gyakrabban részeg és egyre dekoncentráltabb svindlerrel találják szemben magukat, ugyanazokkal az elcsépelt trükkökkel.
A politikai versenynek világos szabályai vannak. Tekintettel arra, hogy ebben a játékban Vučić egyszerre játékos, bíró, a pálya és a torna tulajdonosa, egyetlen ellenzéki pártnak sem volt semmi esélye. Vučić lehúzza őket a saját szintjére, bemocskolja, eltapossa, „levágja a fejüket”, majd várja, hogy mikor bukkan fel a következő. A diákokkal ezt nem tudja megtenni: ők nem ismerik a politikai szabályokat, és nem is érdekli őket. Vučićnak kell egy fej, amelyik kilóg – de nincs ilyen. Próbálkozásai, hogy bemocskolják ezt vagy azt a diákot, nem jártak sikerrel, nehéz gyűlölni a jó gyerekeket. És még ha sikerrel is járt volna, az illető csak egy a több ezer közül, nem veszélyeztetheti a Szerbiában terjedő eszmét.
Taktikailag kiváló a diákok koncepciója, hogy elhatárolódnak mind a hatalomtól, mind az ellenzéktől – ez a fáradtaknak, a csalódottaknak, a propaganda mérgével szemben fogékonyaknak szól, annak a cikk elején említett többségnek, amely nem akar túl sokat gondolkodni a politikáról.
A számos más tekintélyes embertől való elhatárolódás viszont mélyen téves, és meg vagyok győződve róla, hogy a tapasztalatlanság, a tudatlanság és a hiúság – mindenekelőtt pedig a szolgálat fúrásának – eredménye. De a kiöntött tej miatt nincs értelme siránkozni. Megrémített Bojana Maljević levelének az a része is, amelyből kiderül, hogy azt tervezik: a jelöltjeik, képzett, karriert befutott emberek, olyan „vérből való, ötlet nélküli bábok” legyenek, akik a plénumtól kapják majd az utasításokat arra, hogyan gondolkodjanak és hogyan szavazzanak. De ez már egy másik történet.
Ennek az írásnak azonban az a lényege, hogy tökéletesen tisztában vagyok vele, mennyire értékes számunkra a diákság mozgalma, és hogy nélküle minden bizonnyal a kis Putyin uralkodna életfogytig.
De hol vagyunk ebben mi, akik nem vagyunk diákok, viszont szeretnénk véget vetni a gonosz korszaknak? Mi, akik tudjuk, hogy a gyűlések nagyszerű ötletet jelentenek arra, hogy egy Viber-csoporton keresztül összegyűljünk egy kereszteződésben, de azt is, hogy a gyűlések hatékonysága nagyjából itt véget is ér. A legtöbb házban még a lakóközösségnek is nehéz megegyeznie egy villanykörte kicserélésében, a gyűlés pedig egy „óriási toronyház” lakóközössége.
Ahhoz, hogy egy gyűlés működőképes legyen, feladatmegosztásra, valamiféle hierarchiára és megfogalmazott elképzelésekre van szükség. Magyarán, ha szabad így mondanom, egy politikai pártra. Csakhogy pfuj, pfuj, a politikai pártokat utáljuk, Vučić megmagyarázta nekünk, hogy a politika fuj, és hogy minden politikus – rajta kívül – tolvaj és töketlen.
A népszerű jelszó most az, hogy „csak hagyjuk a gyerekeket, hadd hibázzanak is, mi majd azt tesszük, amit mondanak”. Régi szerb képmutatás. A diákok már régen kimondták: „általános sztrájk”. Ha azt tettük volna, amit mondanak, ez az agónia mostanra véget ért volna. De nem tettük. Nem akarjuk kockára tenni a pozíciónkat, a fizetésünket, a kényelmünket. Amilyen, olyan, még mindig jobb, mint kirúgatni magunkat.
A választások minden egyes nappal történő halogatásával Vučić egyre erősebbé tette az erődjét. Hamarosan két éve lesz a pályaudvari előtető leomlásának, a diákok nagy része, akik a hógolyót lavinává változtatták, elvégezte az egyetemet, sokan elfáradtak és visszavonultak, helyükre pedig „új kölykök” érkeznek. Köztük ki tudja, hányan vannak a szolgálat (= Vučić) utánpótlásából, akiknek az a feladatuk, hogy fúrjanak, mérgezzenek, vétókat kezdeményezzenek, megosztottságot szítsanak a diákok és a karok között. Naivitás lenne azt gondolni, hogy mindez nem történik meg. Ilyen kígyózó módszerekkel rombolt már szét pártokat, csoportokat és intézményeket. Még nagyobb naivitás lenne azt hinni, hogy a diákok immunisak azokra a vírusokra, amelyek ugyanazt a betegséget terjesztik, amióta világ a világ.
Mostanra már bizonyos, hogy Vučić még a választás napja előtt meg fogja ölni a United Mediát. Dühítenek az önelégült tudatlanok, akik azt hajtogatják, hogy majd a hálózatokon megosztjuk az információkat. Az interneten bármelyik idióta leírhat bármit, és minden beépített, jól álcázott rezsimügynök megszerezheti az emberek bizalmát, hogy aztán a döntő pillanatban zavart keltsen. A média és a közösségi hálózatok között az a különbség, hogy az újságírás szakma, amelynek szabályai vannak: az újságíró nem közöl ellenőrizetlen és pontatlan információt, tudja, hogyan kell ellenőrizni és megfogalmazni.
Most majd gyűlölni fogjuk az N1 újságíróit is? Ők tehetnek arról, hogy Vučić egy portugál proxy közvetítésével üzletet kötött egy brit befektetési alappal? Mi nem akarjuk megcsonkítani a saját kényelmünket, álnéven írunk, de nekik fegyvertelenül kellene a bunkerek ellen rohanniuk a mi érdekünkben?
Ha nem lesz elegendő választási ellenőr, kit fogunk hibáztatni? Ha Peri Perićnek, a választási ellenőrnek a szavazás előtti éjszakán bűnözők törnek be a házába, megfenyegetik, megverik a feleségét vagy a gyerekeit, felgyújtják az autóját, meg fogjuk érteni, hogy kénytelen volt elhagyni a szavazóhelyiséget?
Tisztában vagyunk vele, hogy az előtető leomlása óta teljesen megtisztította a rendőrséget a gerinccel rendelkező emberektől? Hogy a hivatalokban ülő emberszerű alakokból teljesen hiányzik a szakmai kódex és a lelkiismeret? Hogy úgy fognak üldözni bennünket, mint a vaddisznó a nyulat?
És ami a legfontosabb: tisztában vagyunk vele, hogy a Főnök még akkor sem veszítheti el a hatalmat, ha akarná? Egy nemzetközi bűnözői klánok közötti háború egyik oldalának szolgálatába állt, egy olyan drogüzletben, amelynek nagyságrendje több tízmilliárd. Filmeket és sorozatokat nézünk, tudjuk, hogy ott nincs megbocsátás és felejtés, és nincs menedék sem „a másnapra”. Nem is beszélve ezekről a körözött patriótákról, akik lábbal rúgják be az ajtaját, akik nem az SNS nyálkái, és rendszeresen a tudtára adják, hogy ő nem a főnökük.
El tudja-e képzelni bárki, hogy elismeri a választás eredményét, és például azt mondja: „találkozunk egy másik filmben”?
Én sem tudom.
Nem lesz még csak a civilizált választások látszata sem. Szerbia, a Szerb Köztársaság és Koszovó és Metóhia bűnözői „munkaerőpiacán” egyetlen munkanélküli sincs: mindenki az ő szolgálatában áll, mindenkit mozgósítani fognak a választásokra. Ha lehet szép szóval, akkor a megfélemlítésnél megállnak; ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy neki megfelel, minden álarc lehull.
Nem azért írom ezt, hogy defetizmust terjesszek, éppen ellenkezőleg. Azért írom, hogy tisztában legyünk azzal, mi vár ránk. Azok miatt az „ellenőrök” miatt is írom, akik bármelyik oldalhoz tartozzanak, jelszavakkal és a lövészárokban velük egy oldalon harcoló társaik iránti undorral felmentik saját magukat.
Legitim politikai küzdelem a Diáklista azon törekvése, hogy megszerezze a pártok szavazóit. Legitim politikai küzdelem a pártok azon törekvése, hogy megszerezzék a diákok szavazóit.
Elemi ostobaság – vagy rosszindulat – részünkről, akik nem vagyunk ennek vagy annak a csoportnak a „tagjai”, ha egymást marjuk, és minden másképp gondolkodót Vučić zsákjába gyömöszölünk.
Mindannyiunkra szükség lesz!
Nem ér semmit a létszámunk, ha a választás napján csak beugrunk a szavazóhelyiségbe, és „letudjuk állampolgári kötelességünket”. Nem ér semmit a létszámunk, ha este leülünk a tévé elé, hogy meghallgassuk az eredményeket, amelyeket majd Vučić olvas fel. Aztán amikor meghalljuk őket, írunk egy dühös vagy csalódott kommentárt.
Ha megint az lesz: „én már voltam néhányszor, nem tudok minden nap menni, van ennek a tüntetésnek értelme, elfáradtam, ő az erősebb…”
Már most tudjuk, hogy vagy a győzelmét fogják felolvasni, vagy egy „szoros eredményt”, amely lehetővé teszi számára, hogy Kurtiként hat hónapra ideiglenes kormányokat hozzon létre a saját alattvalóiból, majd ezt a végtelenségig ismételje.
Sikerülni fog neki, ha úgy ver át bennünket, mint oly sokszor eddig.
Az EU akkor majd lenyel még egy választási csalást. Miért érdekelné őket jobban a sorsunk, mint bennünket? Putyin dörzsölni fogja a kezét, Hszi Csin-ping elégedett lesz, Trump pedig azt fogja tervezni, mit tud még lenyúlni Szerbiától.
A mi agóniánk pedig új szakaszba lép. A szerb apartheidet nem lehet megszüntetni, amíg ő trónon van, a látszatdemokrácia pedig nem tarthat örökké. Át kell lépnie a következő szintre: tömegesen kell letartóztatnia és elítélnie embereket, az egyetemekből SNS-akadémiákat kell csinálnia, és Belarusszá kell változtatnia bennünket.
Ez nem sötét jóslat, hanem a valóság.
„Mégis mi vagyunk többen” – mondta Oliver Ivanović.
Abszolút senkinek nincs mentsége: a választás napján semmi sem ér véget, éppen ellenkezőleg, akkor kezdődik minden.
Az egész „legyőzhetetlen” Vučić-féle erőd, az összes politikus és bűnöző, minden erő és félelem kártyavárként omlik össze, ha minden Vučić-ellenes ember úgy tekint a választás napjára, mint a „D napra”.
„Amilyenek holnap leszünk, olyanok leszünk mindörökké!”
Ljubomir Simović, azaz Miloš Obilić
Következő cikk: Az egyetem a listákon
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A kezdet vége
Az október-novemberi drámai ütközés a költségvetés kapcsán meg fogja mutatni, hogy mekkora szükség lett volna a >
„Fogjátok meg a rektort” és a rossz diákokat a blokádban
Ez a „sanghaji” és neoliberális világnézet azonban tökéletesen megfelel az itteni uralkodó politikai osztály logikájának is. >
Szeptember 11. – a kivételes állapot, amely nem ért véget
Egy demokratikus állam nem attól különbözik a diktatúrától, hogy soha nem kerül veszélybe, és nem is >
Amikor az AI-ágensek összefognak – és kijátsszák az embert
Az elmúlt héten több olyan eset is napvilágra került, amelyben mesterségesintelligencia-ágensek nem egyszerűen végrehajtották a rájuk >
Útmutató a választóknak a választások túléléséhez/megnyeréséhez
Lényegtelen most Koszovó, Bosznia egyik entitása, az Európai Unió, a srebrenicai népirtás, a háborús bűnök és >
A (nem) kihirdetett gyász napjai
Mindezt annak mély tudatában tette, hogy valójában bűnözőről van szó, ám az epikus formula szerint a >
Alagút
Az ellenzék széttöredezett, tele viszályokkal, és meglehetősen kevés elképzeléssel arról, mit kellene tenni. 2000. szeptember 24. >
Választási manipuláció vagy a demokrácia ünnepe?
A voksolás igazi tétje ezért nem feltétlenül a választás éjszakáján dől el. Ha a kormányoldal győz, >
Guardian: Ratko Mladić, a „boszniai mészáros” hősnek kijáró temetést kapott Szerbiában
Az Európai Bizottság egyik szóvivője hétfőn megismételte a figyelmeztetést. „A háborús bűnösök dicsőítése, a népirtás tagadása >
Orbán-féle médiabefolyásolási recept Magyarország után a választások előtt Szerbiában is megjelenik
Orbán receptje immár leválasztható magáról Orbánról. Közvetítők révén exportálható, és hozzáférhetővé válik azoknak a kormányoknak, amelyeknek >
A világot gengszterek és diktátorok sodorják a szakadék szélére, de van út egy jobb jövő felé
Először is: a második világháború utáni világrend legfontosabb pillérei, bár súlyosan meggyengültek, egyelőre még nagyjából a >
„Bilincset az Orbán-rendszer haszonélvezőire”: Magyar Péter megkezdi az oligarchák kezébe került vagyon és pénz felkutatását
Magyar Péter azt ígérte a magyaroknak, hogy visszaszerzi a jogellenesen megszerzett vagyont az Orbán Viktor-korszakból. Most >