Ma Szeréna, Roxána névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Az ő előadásának közönsége
„Van egy populista vezető, aki közvetlenül kommunikál politikai törzsével, miközben a társadalom többi része a folyamatos reagálásával tovább erősíti a jelzését.”
Mert a populista vezető és követői közötti kapcsolat elsősorban nem a tényeken, hanem egy megkonstruált identitáson alapul. Az identitást pedig nem lehet tényellenőrzéssel legyőzni. A vezető ugyanis nem csupán azt mondja: „Higgyetek nekem!” Hanem ezt: „Én ti vagyok, és amikor engem támadnak, benneteket támadnak.” És itt érkezünk el valamihez, ami első pillantásra paradoxonnak tűnik: Vučić ellenfelei maguk is részt vesznek az ő kommunikációs stratégiájában. Nem azért, mert ezt akarják – éppen ellenkezőleg. Dinko Gruhonjić (Autonomija):
Annak egyik biztos jele, hogy Szerbiában az emberek hozzászoktak az abnormális állapotokhoz, az, hogy nap mint nap újra és újra elcsodálkoznak azon, amit Aleksandar Vučić mond. Ez természetesen a rezsim ellenfeleire vonatkozik.
A rituálé többé-kevésbé mindig ugyanaz: megjelenik a kamerák előtt, ami, valljuk be, nem különösebben nehéz számára, hiszen szinte folyamatosan kamerák előtt van. Mond valamit – valójában állandóan mond valamit, mert a csend a legrosszabb politikai ellenfele. Néha olyan adatot közöl, amelynek semmi köze a valósághoz. Néha megvádolja a politikai ellenfeleit, a diákokat, a professzorokat, az újságírókat, a civil szervezeteket, külföldi hatalmakat vagy éppen valaki mást, aki aznap sorra kerül. Néha bejelent valamit, amit már többször is bejelentett. Néha éppen az ellenkezőjét mondja annak, amit néhány hónappal vagy évvel korábban állított. Néha robotokkal táncol, noha a tánc, finoman szólva, nem az erőssége. Néha repülő autókat ígér. Néha tűzgolyókról beszél, miközben az erdőtüzek által felégetett természetet már előkészíti komái és azok beruházásai számára.
És ekkor kezdődik a rituálé második része.
„Amíg én itt vagyok, maguknak jobb lesz”
Az újságírók ellenőrzik a tényeket. A közgazdászok elmagyarázzák, hogy a számok nem stimmelnek. A jogászok figyelmeztetnek, hogy az elnök ismét olyasmit tesz, amire az alkotmány szerint nincs felhatalmazása. Az ellenzéki politikusok válaszolnak. Az elemzők elemeznek. A közösségi médiában az emberek diadalittasan előásnak egy öt évvel korábbi felvételt, amelyen Vučić homlokegyenest az ellenkezőjét mondja annak, amit most állít.
„Itt a bizonyíték, hogy hazudik!”, „Lebukott!”, „Nézzék meg, mit mondott 2019-ben!”
És valószínűleg mindenkinek tökéletesen igaza van. Csakhogy elvétették a lényeget.
Ugyanis abból indulnak ki, hogy Aleksandar Vučić éppen egy olyan állítást tett, amelyet racionálisan elemezni, ellenőrizni és esetleg megcáfolni kell. Pedig nem erről van szó. Ő soha nem azokhoz beszél, akiket nem tud becsapni és a maga oldalára állítani. Mint minden jobboldali populista, ő is a saját választóihoz szól.
Amikor egy populista vezető azt mondja, hogy az átlagfizetés ennyi vagy annyi lesz, a tény ellenőrizhető. De az üzenete valójában ez: „Amíg én itt vagyok, maguknak jobb lesz.”
Amikor azt mondja, hogy hibrid háború folyik Szerbia ellen, a kritikusok napokon át bizonygathatják, hogy erre nincs bizonyíték. De az üzenet így hangzik: „Veszélyben vagyunk, én pedig megvédelek benneteket.”
Amikor azt mondja, hogy a diákokat valaki kívülről irányítja, bizonyíthatjuk, hogy ez ostobaság. De a saját választójának szóló üzenet ez: „Ők nem közülünk valók.”
Az állítás lehet hamis, de az üzenet eljutott oda, ahová kellett: az üzenet címzettje egyáltalán nem Vučić politikai ellenfele. Az üzenet a követőinek szól.
Ezt az, úgynevezett rezsimellenes közvélemény jelentős része Szerbiában már évek óta makacsul nem hajlandó megérteni.
Tehát Aleksandar Vučić radikális jobboldali populista. Politikai kommunikációja elsősorban nem arra szolgál, hogy megnyerje magának az őt megvető egyetemi professzort, egy független médium újságíróját vagy azt az állampolgárt, aki már tizenöt éve ellene szavaz. Neki nem őket kell meggyőznie, hanem saját választótáborát kell mozgósított, egységes és érzelmileg hozzá kötődő állapotban tartania.
„Mi” és „ők”
Ezért politikai történetének egyszerűnek kell lennie: létezünk „mi”, és léteznek „ők”. „Mi” jók, dolgosak, veszélyeztetettek és hazafiak vagyunk. „Ők” veszélyesek, kiváltságosak, külföldi ügynökök, blokádolók, árulók vagy egyszerűen Szerbia ellenségei. És közöttünk és közöttük ott áll Ő. A Vezető.
Az ember, aki „nem alszik”, aki „napi húsz órát dolgozik”, aki ismeri minden autópálya-kilométer, minden tojás és minden kiló párizsi felvágott árát, aki Trumppal, Putyinnal, Macronnal, Hszi Csin-pinggel és a surdulicai nyugdíjassal is beszél, és aki – íme – valami csoda folytán az egyetlen, aki képes megmenteni bennünket.
Egy ilyen kommunikációban azonban az ellentmondás nem különösebben nagy probléma. Vučić ma ezt mondja, holnap az ellenkezőjét, holnapután pedig azt állítja, hogy soha nem mondta sem ezt, sem azt.
„Aha!” – kiáltanak fel ekkor a rezsimellenes polgárok –, „megvan!”
Aztán előásnak egy régi felvételt az archívumból, és közzéteszik a közösségi médiában, ahol a saját buborékjaikban élnek. Mintha valahol létezne a politikai vita nagy, semleges bírája, aki megnézi mindkét felvételt, az asztalra csap a kalapácsával, és kihirdeti:
„Aleksandar Vučićot ellentmondáson kapták. Ezzel politikai karrierje véget ért.”
Persze, hogy nem így lesz.
Mert a populista vezető és követői közötti kapcsolat elsősorban nem a tényeken, hanem egy megkonstruált identitáson alapul. Az identitást pedig nem lehet tényellenőrzéssel legyőzni. A vezető ugyanis nem csupán azt mondja: „Higgyetek nekem!” Hanem ezt: „Én ti vagyok, és amikor engem támadnak, benneteket támadnak.”
És itt érkezünk el valamihez, ami első pillantásra paradoxonnak tűnik: Vučić ellenfelei maguk is részt vesznek az ő kommunikációs stratégiájában. Nem azért, mert ezt akarják – éppen ellenkezőleg.
Nézzük meg, hogyan néz ki egy átlagos politikai nap Szerbiában.
Vučić délelőtt tízkor mond valamit. Tizenegyig a kijelentése már ott van a hírportálokon. Délre megérkeznek az ellenzék első reakciói. Délután kettőkor az elemzők elmagyarázzák, mit is akart valójában mondani Vučić. Négykor a közösségi médiában régi kijelentéseit osztogatják. Hatkor a belgrádi független médiumok – amelyekből hamarosan nem marad egy sem – televíziós műsoraiban megvitatják, amit mondott. Nyolckor az ellenzéki politikusok válaszolnak az elnöknek.
És másnap?
Másnap Vučić mond valami újat.
És az egész karaván ismét elindul utána.
Egyetlen ember így nem csupán annak az országnak a politikáját határozza meg, amelyet kormányoz. Ellenfelei témáit, ritmusát és szókincsét is ő határozza meg.
Ő választja ki, miről beszéljenek ma – ők válaszolnak.
Holnap témát vált – ők válaszolnak.
Holnapután új válságot idéz elő – ők ismét válaszolnak.
Ez a politikai dominancia egyik legkülönösebb formája: a hatalom még azok napirendjét is képes meghatározni, akik ellenzik őt.
És ez újabb aspektusa annak, ahogyan normalizálódik az abnormális állapot.
Nem csupán az abnormális, hogy egy – papíron – parlamentáris köztársaság elnöke gyakorlatilag mindennap mindenről beszél, a geopolitikától az élelmiszerárakig, a futballtól egészen addig, hogy kit fognak letartóztatni.
Az is mélyen abnormális, hogy valójában wannabe uralkodóként viselkedik.
Következő cikk: „Sok autoriter vezető mondott már ilyet, aztán leléptek” – Vučić kijelentéséről, miszerint neki minden szerbiai börtön szebb, mint bárhol máshol a világon a napsütés
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A kezdet vége
Az október-novemberi drámai ütközés a költségvetés kapcsán meg fogja mutatni, hogy mekkora szükség lett volna a >
„Fogjátok meg a rektort” és a rossz diákokat a blokádban
Ez a „sanghaji” és neoliberális világnézet azonban tökéletesen megfelel az itteni uralkodó politikai osztály logikájának is. >
Szeptember 11. – a kivételes állapot, amely nem ért véget
Egy demokratikus állam nem attól különbözik a diktatúrától, hogy soha nem kerül veszélybe, és nem is >
Amikor az AI-ágensek összefognak – és kijátsszák az embert
Az elmúlt héten több olyan eset is napvilágra került, amelyben mesterségesintelligencia-ágensek nem egyszerűen végrehajtották a rájuk >
Útmutató a választóknak a választások túléléséhez/megnyeréséhez
Lényegtelen most Koszovó, Bosznia egyik entitása, az Európai Unió, a srebrenicai népirtás, a háborús bűnök és >
A (nem) kihirdetett gyász napjai
Mindezt annak mély tudatában tette, hogy valójában bűnözőről van szó, ám az epikus formula szerint a >
Alagút
Az ellenzék széttöredezett, tele viszályokkal, és meglehetősen kevés elképzeléssel arról, mit kellene tenni. 2000. szeptember 24. >
Választási manipuláció vagy a demokrácia ünnepe?
A voksolás igazi tétje ezért nem feltétlenül a választás éjszakáján dől el. Ha a kormányoldal győz, >
Guardian: Ratko Mladić, a „boszniai mészáros” hősnek kijáró temetést kapott Szerbiában
Az Európai Bizottság egyik szóvivője hétfőn megismételte a figyelmeztetést. „A háborús bűnösök dicsőítése, a népirtás tagadása >
Orbán-féle médiabefolyásolási recept Magyarország után a választások előtt Szerbiában is megjelenik
Orbán receptje immár leválasztható magáról Orbánról. Közvetítők révén exportálható, és hozzáférhetővé válik azoknak a kormányoknak, amelyeknek >
A világot gengszterek és diktátorok sodorják a szakadék szélére, de van út egy jobb jövő felé
Először is: a második világháború utáni világrend legfontosabb pillérei, bár súlyosan meggyengültek, egyelőre még nagyjából a >
„Bilincset az Orbán-rendszer haszonélvezőire”: Magyar Péter megkezdi az oligarchák kezébe került vagyon és pénz felkutatását
Magyar Péter azt ígérte a magyaroknak, hogy visszaszerzi a jogellenesen megszerzett vagyont az Orbán Viktor-korszakból. Most >