Ma Szeréna, Roxána névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Amerika szocialistái előretörnek
A politikai környezet mindenesetre kedvez a progresszív baloldal további erősödésének: Trump elnök népszerűsége tartósan mélyponton van, az infláció súlyosbodik, az iráni háború egyre nagyobb politikai terhet jelent, miközben a Demokrata Párt vezetése továbbra sem találja az új politikai irányt a Trump utáni korszakra. Ha ez a helyzet tartós marad, a DSA előtt már nem az lesz a kérdés, hogy hallatja-e a hangját a Demokrata Párton belül, hanem az, hogy képes-e annak jövőbeli irányát döntően befolyásolni. Dobozi István (Népszava):
Amikor a magát büszkén „demokratikus szocialistának” valló Zohran Mamdani tavaly fölényes győzelmet aratott New York polgármester-választásán, sokan egyszeri, nagyvárosi politikai szenzációként könyvelték el a sikerét. De ma már egyre nehezebb ezt állítani.
Az Amerika Demokratikus Szocialistái (DSA) által támogatott jelöltek sorra érnek el váratlan sikereket a jelenleg zajló demokrata előválasztásokon, amelyek az állami törvényhozások és a kongresszus helyeiért folynak. A néhány éve még marginális mozgalomnak számító DSA mára az amerikai politika egyik legérdekesebb és legtöbbet vitatott szereplőjévé vált.
A demokratikus szocializmus továbbra sem tartozik az amerikai politika fősodrához, de már nem is csupán a legszélsőbb periféria jelensége. A DSA a progresszív baloldal legradikálisabb irányzatát képviseli, politikai súlya azonban messze meghaladja szervezeti méretét. Ebben meghatározó szerepe van annak, hogy
a progresszív politika három legismertebb arca – Bernie Sanders, Alexandria Ocasio-Cortez (AOC) és az új generációt megtestesítő Mamdani – rendkívüli vonzerőt gyakorol a fiatal, nagyvárosi választókra.
Sanders országos vitát nyitott a demokratikus szocializmusról, AOC mozgalmat épített belőle, Mamdani pedig azt üzeni: a demokratikus szocialisták már nemcsak figyelmet kelteni képesek, hanem jelentős választásokat is tudnak nyerni.
Bár a DSA önálló mozgalmi szervezet, tagjai túlnyomórészt a Demokrata Párt keretein belül politizálnak. Ennek nem ideológiai, hanem intézményi oka van. A történelmileg bebetonozódott kétpártrendszer gyakorlatilag elzárja az utat új országos pártok előtt. A DSA vezetői felismerték: Amerikában jóval könnyebb egy nagy pártot belülről átalakítani, mint kívülről újat építeni. Számukra a Demokrata Párt nem egyszerű politikai szövetséges, hanem az a szervezeti keret, amelyen keresztül országos befolyásra tehetnek szert.
Jóllehet a Demokrata Párt vezetőinek túlnyomó többsége nem demokratikus szocialista, a párt szavazóinak egyharmada rokonszenvezik a DSA alapvető célkitűzéseivel. Ugyanakkor a demokratikus szocializmus amerikai híveinek a többsége sem a klasszikus értelemben vett szocializmust tekinti követendő modellnek. Ahogy Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász-publicista találóan megjegyezte: „igazi szocialistából nagyon kevés van Amerikában”.
A DSA gazdaságpolitikai programja sok tekintetben közelebb áll a skandináv típusú szociáldemokráciához, mint az államszocializmushoz. Erősebb jóléti államot, általános egészségbiztosítást, ingyenes felsőoktatást és gyermekellátást, a jövedelmek jelentős újraelosztását szorgalmazza. Az oligarchikus rendszert a gazdaság „demokratikus ellenőrzése” váltaná fel.
A legtöbb államban a DSA nem állít önálló választási listát, jelöltjei demokrata színekben indulnak az előválasztásokon.
Ez az amerikai politikai rendszerben hatékony stratégia. A biztosan demokrata körzetekben ugyanis az előválasztás megnyerése sokszor egyet jelent az általános választás megnyerésével is.
Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy ez a stratégia működik. A DSA és a szélesebb progresszív baloldal az idei előválasztási ciklus eddigi egyértelmű nyertesének tűnik. A DSA mintegy százötven jelöltet támogat, akik közül már legalább harmincöten megnyerték az előválasztásukat – ez a szervezet történetének messze legsikeresebb választási szereplése.
A mozgalom valódi sikere azonban nem elsősorban a tagság gyors növekedésében mérhető (az elmúlt két évben megduplázódott), hanem abban, hogy egyre több saját politikusát juttatja be a Demokrata Párt intézményi vérkeringésébe. Ha ez a folyamat tartóssá válik, a mai közép-balközép irányultságú párt balra tolódhat anélkül, hogy a DSA önálló párttá alakulna.
A demokratikus szocialisták és más baloldali erők látványos előretörése azonban nem magyarázható pusztán a progresszív mozgalom magas fokú szervezettségével, aktivistáinak lelkesedésével és kiugróan magas választási részvételével. Legalább ennyire fontos a Demokrata Párt elhúzódó politikai gyengesége.
A Biden-korszak lezárulta után a párt továbbra is identitásválsággal küzd, egyszerre próbálja feldolgozni a múlt kudarcait (különösen Donald Trump visszatérését a Fehér Házba) és újradefiniálni önmagát. Az infláció és az elszabadult illegális bevándorlás kezelésével kapcsolatos elégedetlenség, valamint az exelnök életkorával és alkalmasságával kapcsolatos viták egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy a demokraták kormányzóképességébe vetett bizalom megrendüljön. A párt keresi azt a jövőképet, amely túlmutat Trump elutasításán.
A politika azonban ritkán tűri a hatalmi vákuumot. Amikor egy országos gyűjtőpárt meggyengül és elveszíti stratégiai önbizalmát, szinte törvényszerűen felértékelődnek a jól szervezett, kisebb ideológiai csoportok. Az amerikai politikában erre több történelmi példa is akad. Barry Goldwater konzervatív mozgalma az 1960-as években, majd évtizedekkel később a Tea Party sem azért tudta alapvetően átalakítani a Republikánus Pártot, mert kezdetben többséget képviselt. Sikerük kulcsa a szervezettség, az ideológiai következetesség, a hosszú távú stratégiai gondolkodás volt.
A DSA szemmel láthatóan hasonló logikát követ, nem hirtelen áttörésre törekszik, hanem fokozatos intézményi építkezésre. Lépésről lépésre igyekszik növelni befolyását a Demokrata Párt jelöltállításában, programalkotásában és vezetői utánpótlásában. Ha minden választási ciklusban csupán néhány újabb kongresszusi képviselőt, állami törvényhozót, kormányzót vagy nagyvárosi polgármestert sikerül a saját politikai táborából pozícióba juttatnia, egy évtized alatt érzékelhetően átalakíthatja a párt politikai súlypontját.
Ez a stratégia egyáltalán nem példátlan. A modern demokráciák története azt mutatja, hogy a nagy politikai fordulatokat ritkán a hirtelen választási földcsuszamlások idézik elő. Gyakrabban azok a kisebbségi mozgalmak bizonyulnak tartósan sikeresnek, amelyek türelmesen építkeznek, saját politikusi utánpótlást nevelnek, és fokozatosan szerzik meg a befolyást az intézmények fölött. A DSA ma pontosan ezt az utat járja.
A kérdés azonban továbbra is nyitott: elegendő-e ez ahhoz, hogy a DSA országos politikai erővé váljon? A demokratikus szocialisták eddigi legnagyobb sikerei szinte kizárólag a Demokrata Párt által hagyományosan dominált nagyvárosokhoz kötődnek. New York, Boston, Chicago vagy Seattle fiatalabb, magasan képzett és etnikailag sokszínű választói különösen fogékonyak a lakhatási válságra, a megélhetési költségek meredek emelkedésére és a növekvő társadalmi egyenlőtlenségekre alapozott progresszív üzenetekre.
Ezekben a városokban a DSA programja sokak számára nem radikális alternatívának, hanem a mindennapi problémákra adott kézzelfogható válasznak tűnik. Az országos választások logikája azonban egészen más. Az elnökválasztások és a kongresszusi többség sorsa rendszerint nem Manhattanben vagy Brooklynban, hanem általában Pennsylvania, Michigan, Wisconsin, Arizona és Georgia „billegő” választói körzeteiben dől el. Az itteni többnyire középosztálybeli, mérsékelt választóknak a politikai prioritásai gyakran jelentősen eltérnek a nagyvárosi progresszív báziséitól.
Éppen ezért a DSA és a tágabb progresszív mozgalom következő nagy próbatétele már nem a Demokrata Párton belüli befolyás további növelése lesz, hanem annak bizonyítása, hogy politikai üzenete túlmutat a nagyvárosi baloldali szubkultúrán.
Hogy ez reális cél-e, arra a közelgő november 3-i általános választások adják majd meg az első komoly visszajelzést.
A politikai környezet mindenesetre kedvez a progresszív baloldal további erősödésének: Trump elnök népszerűsége tartósan mélyponton van, az infláció súlyosbodik, az iráni háború egyre nagyobb politikai terhet jelent, miközben a Demokrata Párt vezetése továbbra sem találja az új politikai irányt a Trump utáni korszakra.
Ha ez a helyzet tartós marad, a DSA előtt már nem az lesz a kérdés, hogy hallatja-e a hangját a Demokrata Párton belül, hanem az, hogy képes-e annak jövőbeli irányát döntően befolyásolni.
A szerző a Világbank volt vezető közgazdásza
Következő cikk: Ješić nyílt levélben Magyar Péterhez: Akadályozza meg, hogy Orbán bűnös mechanizmusai elfojtsák a szerbiai médiát
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A kezdet vége
Az október-novemberi drámai ütközés a költségvetés kapcsán meg fogja mutatni, hogy mekkora szükség lett volna a >
„Fogjátok meg a rektort” és a rossz diákokat a blokádban
Ez a „sanghaji” és neoliberális világnézet azonban tökéletesen megfelel az itteni uralkodó politikai osztály logikájának is. >
Szeptember 11. – a kivételes állapot, amely nem ért véget
Egy demokratikus állam nem attól különbözik a diktatúrától, hogy soha nem kerül veszélybe, és nem is >
Amikor az AI-ágensek összefognak – és kijátsszák az embert
Az elmúlt héten több olyan eset is napvilágra került, amelyben mesterségesintelligencia-ágensek nem egyszerűen végrehajtották a rájuk >
Útmutató a választóknak a választások túléléséhez/megnyeréséhez
Lényegtelen most Koszovó, Bosznia egyik entitása, az Európai Unió, a srebrenicai népirtás, a háborús bűnök és >
A (nem) kihirdetett gyász napjai
Mindezt annak mély tudatában tette, hogy valójában bűnözőről van szó, ám az epikus formula szerint a >
Alagút
Az ellenzék széttöredezett, tele viszályokkal, és meglehetősen kevés elképzeléssel arról, mit kellene tenni. 2000. szeptember 24. >
Választási manipuláció vagy a demokrácia ünnepe?
A voksolás igazi tétje ezért nem feltétlenül a választás éjszakáján dől el. Ha a kormányoldal győz, >
Guardian: Ratko Mladić, a „boszniai mészáros” hősnek kijáró temetést kapott Szerbiában
Az Európai Bizottság egyik szóvivője hétfőn megismételte a figyelmeztetést. „A háborús bűnösök dicsőítése, a népirtás tagadása >
Orbán-féle médiabefolyásolási recept Magyarország után a választások előtt Szerbiában is megjelenik
Orbán receptje immár leválasztható magáról Orbánról. Közvetítők révén exportálható, és hozzáférhetővé válik azoknak a kormányoknak, amelyeknek >
A világot gengszterek és diktátorok sodorják a szakadék szélére, de van út egy jobb jövő felé
Először is: a második világháború utáni világrend legfontosabb pillérei, bár súlyosan meggyengültek, egyelőre még nagyjából a >
„Bilincset az Orbán-rendszer haszonélvezőire”: Magyar Péter megkezdi az oligarchák kezébe került vagyon és pénz felkutatását
Magyar Péter azt ígérte a magyaroknak, hogy visszaszerzi a jogellenesen megszerzett vagyont az Orbán Viktor-korszakból. Most >