Ma Szeréna, Roxána névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Az olvasás a király
Hosszú távon valójában csak a könyvek számítanak. A filmek, podcastok és TikTok-videók képesek felkelteni a figyelmet és széles közönséghez eljutni, de az eszmék világában a hatókörük kisebb, mint amilyennek látszik. A gondolatok csak akkor válnak tartóssá, amikor leírják, kinyomtatják és egy könyv borítói között megőrzik őket. Ugyanakkor az emberi lényben ott van egy éhség, amelyet egyetlen videofelvétel sem tud kielégíteni. Az ellenállhatatlan és függőséget okozó szórakozás végtelen kínálatának közepette is sokan továbbra is olvasni akarnak. Ötezer évvel azután, hogy a sumérok elkezdték ékírással teleírni az agyagtáblákat, és hat évszázaddal azután, hogy Gutenberg elkezdte a tintával bevont betűblokkokat papírra nyomni, a szöveg továbbra is a király. És itt is marad. Köszönöm, hogy elolvasták! Alaksaj Kišjuhas (Danas):
Nyári program, vagyis: melyik könyvet viszi magával a kedves olvasó és még kedvesebb olvasónő a tengerre, illetve a strandra? Ha egyáltalán visz magával könyvet. Mert a The Atlantic magazin nemrég megjelent címlapsztorija szerint elérkeztünk „az olvasás végéhez” és a „poszt-írástudás” korszakához. Az adatok – bár az Egyesült Államokra vonatkoznak – éppoly megdöbbentőek, mint amennyire ijesztőek. Legalábbis azok számára, akik az írott szóval foglalkoznak. Nevezetesen: az amerikaiak fele 2022-ben egyetlen könyvet sem olvasott el.
A kedvtelésből történő olvasás is visszaszorul: 2004-ben még 28 százalék volt, 2023-ban már csak 16 százalék. Ez az egykor széles körben elterjedt hobbi mára egy nagyon szűk csoport tevékenységévé vált. És mindenki kevesebbet olvas – az olvasási szokások visszaesése még azok körében is megfigyelhető, akik mindig is a legtöbbet olvastak (nyugdíjasok, nők és felsőfokú végzettségűek). Ezzel összefüggésben maguk a könyvek is egyre egyszerűbbek és rövidebbek. A New York Times bestsellerlistáján szereplő mai könyvekben az átlagos mondathossz körülbelül egyharmaddal rövidebb, mint egy évszázaddal ezelőtt. Amerika 1958-as bestsellerregénye Borisz Paszternak Doktor Zsivágója volt, tavaly pedig egy újabb kisregény az ifjúsági Éhezők viadala-sorozatból. Ez persze nem jelenti azt, hogy a fiatalok többet olvasnának – éppen ellenkezőleg. 1984 és 2025 között azoknak a tizenhárom éveseknek az aránya, akik azt mondják, hogy „ritkán” vagy „soha” nem olvasnak kedvtelésből, 8-ról 29 százalékra nőtt.
És ami a mi Köztársaságunkat illeti: a Kulturális Fejlődés Kutatóintézetének 2015-ös adatai szerint Szerbia polgárainak mintegy kétharmada egyetlen könyvet sem olvas el egy év alatt. Nemrég terjedt az interneten egy európai országokat ábrázoló térkép, amely – állítólag – nemzetközi adatokon alapult, és amely szerint Szerbiában még rosszabb a helyzet: a lakosságnak mindössze mintegy 25 százaléka olvas el évente legalább egy könyvet. Az uniós átlag körülbelül 53 százalék, az élen Dánia áll 72 százalékkal, Románia pedig a lista végén kullog 29 százalékkal.
Természetesen ugyanez igaz a hírekre is. Az emberek ma sokkal kevésbé olvasással jutnak hozzá a hírekhez, mint korábban. Fél évszázaddal ezelőtt, 1975-ben, az emberek mintegy fele mondta azt, hogy naponta újságot olvas, ma viszont kevesebb mint 10 százalékuk teszi ezt. A többség a telefonján vagy számítógépén követi a híreket – papír helyett –, miközben 40 százalék azt mondja, hogy az online híreket inkább megnézi vagy meghallgatja, mintsem elolvassa. Egyébként észrevettük, hogy Aleksandar Vučić egyre ritkábban ír saját cikkeket az újságokba, viszont annál gyakrabban készít videókat az Instagramra? És hová lett az a könyve az „irányított forradalomról”?
Az emberi történelem nagy részében az olvasással kapcsolatos legnagyobb probléma az írástudatlanság volt. Az emberek egyszerűen nem tudtak olvasni. Ma azonban a legnagyobb probléma a „poszt-írástudás”: az emberek tudnak újságot és könyvet olvasni, csak már nem olvasnak.
Úgy tűnik, Vučić – hírhedt egyéb szerepei mellett – a poszt-írástudás korszakának első szerb elnöke. Miközben az olvasni nem tudó, illetve nem akaró társadalom sokkal többet veszít maguknál a könyveknél és szerzőiknél. Az emberek elveszítik a kritikus gondolkodás, a mély koncentráció és az élet különböző perspektívákból való szemlélésének képességét – erről bőségesen tanúskodnak a jelenlegi „poszt-írástudást” kutató tudósok és szakemberek.
Másfelől paradox módon valószínűleg több szót olvasunk, mint valaha – csak az változott meg, hogy mit és hogyan olvasunk. Az embereket ma elárasztják az e-mailek, a mobilüzenetek, az X-en megjelenő bejegyzések és az Instagram-posztok szövegei. A rövid szövegtöredékek robbanásszerű elszaporodása azonban a hosszabb, gazdag és összetett információkat közvetítő írások iránti tartós és koncentrált figyelem képességének rovására ment. És még nem is említettük a „mesterséges intelligenciát” és az olvasás másik, kulcsfontosságú oldalát – az írást. Mert az írás maga is gondolkodás, mi pedig ezt egyre gyakrabban kiszervezzük az úgynevezett nagy nyelvi modelleknek.
És akkor: valóban visszafordíthatatlan úton halad az általunk ismert civilizáció? A hiperkönnyen függőséget okozó digitális technológiák lerombolták a koncentrációs képességünket, és kioltották a szöveg iránti vonzalmunkat? Eltűnnek a könyvek a kultúránkból, és velük együtt az összetett, racionális gondolkodás képessége is? Egy poszt-írástudó társadalom felé rohanunk, amelyben a mítoszok, az intuíció és az érzelmek kiszorítják a logikát, a bizonyítékokat és a tudományt? Senkinek sem kell bombázással visszarepítenie bennünket a középkorba vagy a kőkorszakba, mert majd magunk megtesszük?
A „közösségi média” már régóta csak rossz televízió, amelyet a mobiltelefonunkon nézünk. De azért ne essünk még pánikba, és ne ismételgessük ugyanazt az unalmas, elcsépelt és vénemberes történetet a „mai fiatalokról”, akik már nem olvasnak.
Az olvasás ugyanis már több nagy technológiai támadást is sikeresen túlélt, ami azt mutatja, hogy talán vonzóbb, mint gondoltuk. A rádió, a mozi, a televízió, a betárcsázós és a Wi-Fi-internet, a TikTok – egyik sem tudta kioltani az emberi igényt arra, hogy a papíron lévő szavakon mozgassa a szemét.
A könyv pedig – akárcsak a szék, a grafitceruza vagy az a sárgászöld mosogatószivacs – szinte tökéletes technológia, éppen azért, mert nincs rajta túl sok fejlesztenivaló. Egyszerű papírlapok, rajtuk azokkal a firkákkal, amelyeket betűknek nevezünk, két kartonlap közé bújtatva, és ezt az egészet sok ember használhatja, ráadásul évszázadokon át! Valójában van itt még valami egészen rendkívüli, már-már csodálatos dolog. Az, hogy azok az emberek, akik a valaha feltalált leginkább függőséget okozó eszközökkel – a különféle alkalmazásokkal ellátott „okostelefonokkal” – rendelkeznek, egyáltalán képesek félretenni őket, és könyvet venni a kezükbe.
Mert az olvasás nem természetes. Az ember nem rendelkezik veleszületett kognitív mechanizmusokkal, amelyek arra szolgálnának, hogy a betűket – vagyis véletlenszerű firkákat – szavakká kapcsolja össze, majd ezeket a szavakat a valós világ dolgaival hozza kapcsolatba. Az olvasást meg kell tanulni. Ahhoz, hogy olvasni tudjon, az emberi állatnak át kell alakítania az agy bizonyos részeit, amelyek eredetileg a beszédre és a tárgyak felismerésére szolgáltak.
Ez a gyakorlat mindössze mintegy 6000 évvel ezelőtt jelent meg Mezopotámiában. És még évezredekkel később is a bolygó lakosságának többsége írástudatlan volt, egészen Gutenbergig és a nyomdagép 15. századi feltalálásáig.
Az írott szó azonban lényegében különbözik a beszédtől, mert elválasztja az üzenetet annak közvetítőjétől, és ezáltal lehetővé teszi az információk megfontoltabb és pártatlanabb terjesztését, mint a szóbeli társadalmakban. Mivel egy gondolat leírásához több idő kell, mint a kimondásához, az írás arra ösztönöz bennünket, hogy megálljunk, átgondoljuk és rendezzük az elképzeléseinket. Az írott nyelvet ezért általában összetettebb mondatok és gazdagabb szókincs jellemzi, mint a beszédet.
A kimondott szóval ellentétben – amely abban a pillanatban eltűnik, amikor elhangzik – a szöveg megmarad. Az olvasó visszatérhet hozzá, újraértelmezheti, és új jelentéseket fedezhet fel benne, akár az Odüsszeiában. Éppen azért, mert az írás megmarad, az elme felszabadul az alól a kényszer alól, hogy mindent megjegyezzen, és így új gondolatok, új felfedezések létrehozására összpontosíthat.
Végül pedig nem kell filozófiát végeznünk ahhoz, hogy tudjuk, mi a különbség az olcsó és a mély örömök között. Senki sem különösebben boldog attól, hogy órákon át bámulta az Instagramot vagy a YouTube-videókat, és senki sem dicsekszik azzal, hogy rekordot döntött a telefon képernyője előtt töltött időben.
Ezzel szemben egy kiváló regény vagy egy ismeretterjesztő könyv befejezése gyakran olyan érzés, mintha végre levettünk volna egy súlyt a mellkasunkról, vagy elutaztunk volna egy új és egzotikus országba. És az ilyen élményeknek nincs valódi helyettesítőjük.
A videós tartalmak szórakoztathatnak és felvillanyozhatnak bennünket, a podcastok információkkal láthatnak el, de csak egyetlen módja van annak, hogy megtapasztaljuk, ahogy kitágul a látókörünk, összetettebbé válik a gondolkodásunk, és gazdagabb lesz a belső világunk: ha a szemünkkel végigpásztázzuk az írott szöveget.
Minden komoly szellemi munka végső soron erre vezethető vissza, úgyhogy ne tegyünk úgy, mintha másképp lenne.
Nincs rövidebb út, ha az eszmék világának részesei akarunk lenni. Ha összetett gondolatokkal akarunk foglalkozni és azokat irányítani akarjuk, akkor olvasnunk és írnunk kell.
Hosszú távon valójában csak a könyvek számítanak. A filmek, podcastok és TikTok-videók képesek felkelteni a figyelmet és széles közönséghez eljutni, de az eszmék világában a hatókörük kisebb, mint amilyennek látszik. A gondolatok csak akkor válnak tartóssá, amikor leírják, kinyomtatják és egy könyv borítói között megőrzik őket.
Ugyanakkor az emberi lényben ott van egy éhség, amelyet egyetlen videofelvétel sem tud kielégíteni. Az ellenállhatatlan és függőséget okozó szórakozás végtelen kínálatának közepette is sokan továbbra is olvasni akarnak.
Ötezer évvel azután, hogy a sumérok elkezdték ékírással teleírni az agyagtáblákat, és hat évszázaddal azután, hogy Gutenberg elkezdte a tintával bevont betűblokkokat papírra nyomni, a szöveg továbbra is a király.
És itt is marad.
Köszönöm, hogy elolvasták!
Következő cikk: A feltételezett gengszter, aki fejfájást okoz Kushner albániai üzlete miatt
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A kezdet vége
Az október-novemberi drámai ütközés a költségvetés kapcsán meg fogja mutatni, hogy mekkora szükség lett volna a >
„Fogjátok meg a rektort” és a rossz diákokat a blokádban
Ez a „sanghaji” és neoliberális világnézet azonban tökéletesen megfelel az itteni uralkodó politikai osztály logikájának is. >
Szeptember 11. – a kivételes állapot, amely nem ért véget
Egy demokratikus állam nem attól különbözik a diktatúrától, hogy soha nem kerül veszélybe, és nem is >
Amikor az AI-ágensek összefognak – és kijátsszák az embert
Az elmúlt héten több olyan eset is napvilágra került, amelyben mesterségesintelligencia-ágensek nem egyszerűen végrehajtották a rájuk >
Útmutató a választóknak a választások túléléséhez/megnyeréséhez
Lényegtelen most Koszovó, Bosznia egyik entitása, az Európai Unió, a srebrenicai népirtás, a háborús bűnök és >
A (nem) kihirdetett gyász napjai
Mindezt annak mély tudatában tette, hogy valójában bűnözőről van szó, ám az epikus formula szerint a >
Alagút
Az ellenzék széttöredezett, tele viszályokkal, és meglehetősen kevés elképzeléssel arról, mit kellene tenni. 2000. szeptember 24. >
Választási manipuláció vagy a demokrácia ünnepe?
A voksolás igazi tétje ezért nem feltétlenül a választás éjszakáján dől el. Ha a kormányoldal győz, >
Guardian: Ratko Mladić, a „boszniai mészáros” hősnek kijáró temetést kapott Szerbiában
Az Európai Bizottság egyik szóvivője hétfőn megismételte a figyelmeztetést. „A háborús bűnösök dicsőítése, a népirtás tagadása >
Orbán-féle médiabefolyásolási recept Magyarország után a választások előtt Szerbiában is megjelenik
Orbán receptje immár leválasztható magáról Orbánról. Közvetítők révén exportálható, és hozzáférhetővé válik azoknak a kormányoknak, amelyeknek >
A világot gengszterek és diktátorok sodorják a szakadék szélére, de van út egy jobb jövő felé
Először is: a második világháború utáni világrend legfontosabb pillérei, bár súlyosan meggyengültek, egyelőre még nagyjából a >
„Bilincset az Orbán-rendszer haszonélvezőire”: Magyar Péter megkezdi az oligarchák kezébe került vagyon és pénz felkutatását
Magyar Péter azt ígérte a magyaroknak, hogy visszaszerzi a jogellenesen megszerzett vagyont az Orbán Viktor-korszakból. Most >