Ma István, Bernát névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Hang a sírból
És térjünk vissza még egyszer a metaforákhoz: mindez azt mutatja, hogy Vučić tudatában van annak, hogy politikailag már halott. Ez egyszerre jó és rossz hír. A választásokat nem tudja megnyerni, bármit is tesz: a szavazatok összeszámlálása után az ellenzéknek, illetve a fellázadt szerb társadalomnak több szavazata lesz, mint neki. De mint politikai halott, semmitől sem fog visszariadni. Még attól sem, hogy egyáltalán ne legyenek választások. Ezért hazugság a kijelentésének jövő ideje is. Ő már most nevet rajtunk – a (politikai) sírból. És ezt a fenyegetést a lehető legkomolyabban kell venni. Dejan Ilić (Peščanik):
„A sírból fogok nevetni rajtuk, dacosan” – mondja Vučić, majd hozzáteszi: természetesen képletesen érti. A metaforák szerelmese valahogy mindig úgy alkotja meg a hasonlatait, hogy azok a halált idézik meg. A pszichoanalízis ezt tudná magyarázni. Sőt, a magyarázatot ki is terjesztené az egész közösségre: mi történik akkor, ha egy közösség olyan embert választ, vagy eltűri, hogy az élére kerüljön, aki teljesen alávetette magát a halálösztönnek. Ez a halálösztön a rombolásra és az önpusztításra való hajlamban nyilvánul meg. Pontosan ezt éljük másfél évtizede.
Csakhogy Vučić hazudik. Nem mintha a pszichoanalízis ne tudna mit kezdeni a hazugokkal: hiszen nem csupán az számít, hogy mi igaz, hanem az is, hogyan hazudik valaki, milyen mintázat szerint építi fel a hazugságait. Ez a mintázat árulja el az igazságot magáról a hazugról. De ki fog itt még pszichoanalízissel foglalkozni? Késő is már erre; ott tartunk, ahol tartunk. Ahelyett, hogy minden különösebb ok nélkül pszichológiai profilt rajzolnánk egy hazugról, és lelepleznénk a saját magára és mindannyiunkra veszélyes tulajdonságait, inkább húzzunk egy vonalat, és nézzük meg, mit tudunk biztosan.
És, valljuk be őszintén, kezdettől fogva tudtuk, kivel állunk szemben. Aki lerombolt egy tisztességes államot – a szövetségi Jugoszláviát –, majd egy másikat is – Szerbia és Montenegró Jugoszláviáját –, az egészen biztosan nem áll meg itt: lerombolja a harmadikat és a negyediket is, ha alkalmat kap rá. Mi pedig, mint közösség, szemmel láthatóan nem tagadjuk meg tőle ezeket a lehetőségeket; ellenkezőleg, két kézzel adjuk neki őket. Még nevetségesebb volt azt várni, hogy egy ilyen ember majd tisztességes államot akar építeni.
Aligha lesz rombolóból építő. Csakhogy mi nem is építőt kerestünk. Menekülni akartunk a kilencvenes évek szégyene elől, és végül... nem, nem azt akartam mondani, hogy az ördög karjaiban kötöttünk ki... ennél szomorúbb és félelmetesebb a helyzet... a saját magunk ölelésében találtuk magunkat. Mert Vučić mi magunk vagyunk: a tükörképünk, vagy Dorian Gray portréja, ha mi vagyunk Dorian Gray. De ezt Stojadinović sokkal jobban el tudja magyarázni nálam.
Én csak annyit mondok: Vučić minden hibánkat és gyengeségünket megtestesíti. Nem az a lényeg, hogy leváltsuk őt a hatalomból. Az a lényeg, hogy közösségként jobbá váljunk – akkor pedig ő úgy hullik majd le a hatalomról (vagy rólunk, ha már így fogalmazunk), mint a begyógyult seb varja. Vagyis nem azt kell kérdeznünk, hogy milyen esélyeink vannak a választásokon, hanem azt: milyen esélyeink vannak arra, hogy jobb emberekké váljunk. És itt valahol véget is érnek a metaforák. Térjünk vissza a választások „banalitásaihoz”.
Amikor Vučić azt mondja: „a sírból fogok nevetni rajtuk”, akkor azokra gondol, akik megnyerik a választásokat – vagyis arra az esetre, ha ő elveszítené őket. Számára a választási vereség egyenlő a halállal, vagyis azzal, hogy sírba fekszik. Itt van egy hazugság és egy igazság. Az igazság az, hogy a lehetséges választási vereségre úgy tekint, mint a saját halálára – nem képletesen, hanem szó szerint. Szépen felépíti a fokozatokat: előzetes letartóztatás, börtön, halál. Azt mondja: nevetni fogok az előzetesből, a börtönből, a sírból. Tudja ő jól: számára a választási vereség egyet jelent az előzetes letartóztatással, a börtönnel és a halállal.
Ebben az értelemben igazat mondott. De hazudott, amikor azt állította, hogy elismeri majd a választási eredményt. Mintha azt mondaná: ők nyernek, én pedig nevetek rajtuk. Nem a parlamenti ellenzéki padsorokból, hanem az előzetesből, a börtönből vagy a sírból. Most pedig hadd kérdezzem meg az olvasót: ki az, aki mosolyogva, nyugodtan indul előzetes letartóztatásba, börtönbe vagy a sírba? És még inkább: ki fogadja ezt mosolyogva, ha elkerülheti? Márpedig Vučić – efelől ne legyen kétségünk – meg van győződve arról, hogy elkerülheti.
Most azt mondani neki: ugyan, ember, miféle sír? Senki sem akar holtan látni, pláne nem megölni, és az előzetes vagy a börtön sem reális lehetőség, bármit is beszélnek most... mindez hiábavaló. Mert ő a saját fejében él, és csak ott. Abban a fejben pedig a képlet így néz ki: győzelem = élet; vereség = halál. Végül is nem valami hasonló áll azon a zászlón is, amelyet a radikálisok általában, Vučić pedig különösen kedvel: győzelem vagy halál?
Vonjuk le tehát a következtetést: Vučić nem fogja elismerni a választási eredményt, ha veszít. Erre elsőként kell számítani. Másodsorban arra, hogy csalni fog a választásokon. Ez az a rész, amikor ismét nevet. Mintha azt mondaná: miért csodálkoztok a biztos szavazók listáin és a call centereken? Ez teljesen normális, akárcsak a házról házra járó kampány. Hiszen most már ti is ezt csináljátok, nem igaz? És ebben igaza van. Mindez valóban normális – csak máshol, nem nálunk.
Remélni kell, hogy a diákoknak és az ellenzéknek is lesznek saját vagy közös call centereik és biztos szavazói listáik. Hogy a választás napján felkeresik a támogatóikat, ellenőrzik, elmentek-e szavazni, és segítenek nekik eljutni a szavazóhelyiségbe. Ez mind normális. Csakhogy Vučićnak és embereinek egészen más listáik vannak, és amikor a választás napján telefonálnak, nem szavazatot kérnek, hanem fenyegetnek. És amikor felépítik az ehhez szükséges infrastruktúrát, azt sem a saját pénzükből teszik, hanem a miénkből.
Ez azt jelenti, hogy Szerbiában ellenzékinek lenni annyi, mint kétszer megfizetni a választások árát. A saját pénzedből építed fel a saját infrastruktúrádat, miközben ugyanebből a pénzből a hatalom is felépíti a sajátját. Ez nem normális. Ahogy az sem normális, ahogyan a hatalom összeállítja a listáit. Az ellenzék házról házra jár, vagy kitelepül egy standdal, és megkérdezi az embereket: szavaznának-e rájuk? Vučić ezzel szemben fogja a közigazgatásban dolgozók, az állami vállalatok alkalmazottainak, az állammal üzletelő magáncégek dolgozóinak, a szociális juttatások kedvezményezettjeinek, az egészségügyi intézmények betegeinek listáit... és kijelenti: ezek a mi biztos szavazóink. Természetes.
Pedig egyedül az természetes, ha ezt választási csalásnak nevezzük. És ezzel a csalással számolni kell. Ugyanúgy, ahogy nem szabad számítani sem a rendőrségre, sem a bíróságokra a választás napján és másnapján, amikor Vučić nem fogadja el az eredményt, vagy amikor az ellopott eredményt hirdeti ki véglegesnek. Az, hogy „az előzetesből és a börtönből”, valójában azt jelenti: ha elveszítem a választásokat, elveszítem a bíróságokat és a rendőrséget is, és akkor valóban jöhet az előzetes meg a börtön. Így működik az ő fejében. De ha azt mondom, hogy én győztem, akkor minden továbbra is az enyém marad.
És térjünk vissza még egyszer a metaforákhoz: mindez azt mutatja, hogy Vučić tudatában van annak, hogy politikailag már halott. Ez egyszerre jó és rossz hír. A választásokat nem tudja megnyerni, bármit is tesz: a szavazatok összeszámlálása után az ellenzéknek, illetve a fellázadt szerb társadalomnak több szavazata lesz, mint neki. De mint politikai halott, semmitől sem fog visszariadni. Még attól sem, hogy egyáltalán ne legyenek választások. Ezért hazugság a kijelentésének jövő ideje is. Ő már most nevet rajtunk – a (politikai) sírból. És ezt a fenyegetést a lehető legkomolyabban kell venni.
Következő cikk: A VMSZ és a 22-es csapdája
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az újságírás keserves nyüszítése
Mostantól a rezsimnek – hacsak nem történik valami csoda – négy országos frekvenciával rendelkező televíziója lesz, >
Amerika szocialistái előretörnek
A politikai környezet mindenesetre kedvez a progresszív baloldal további erősödésének: Trump elnök népszerűsége tartósan mélyponton van, >
A plénumtól a választásokig
Ha a mozgalom nem épít hidat a politikai cselekvés e két formája között, fájdalmas felnőtté válást >
„Hol ég?”, azt nem kérdezte Vučić
Szerbia elnöke tehát nem ment el meglátogatni a tűz által sújtott lakosságot, a tűzoltókat, az önkénteseket, >
Mi értelme a nemzetállamnak, ha nem lehet benne elnyomni a kisebbségeket?
Nem nehéz sem elképzelni, sem megtudni, hogyan érzik magukat a kisebbségek ezekben a mi országainkban. A >
Szerb trójai faló
De ha a képzeletbeli néző maga az EU, akkor mi van? Az üzenet valami ilyesmi lehetne: >
„Vučić barátja, mint egy egyszerű szerb paraszt”: Orbán Viktor látogatása a gučai trombitásfesztiválon
Ez azért fontos, mert Magyarországon korrupciós, bűnügyi és politikai korrupcióval kapcsolatos vádemelések várhatók, és nagyon rossz >
Pásztor Bálint ára
Felszólítjuk Pásztor Bálintot, hogy hagyjon fel az olcsó politikai üzletelés nagy szavak mögé rejtésével, és végre >
A feltételezett gengszter, aki fejfájást okoz Kushner albániai üzlete miatt
A falusiak azt állítják, hogy figyelmeztették Trump vejét: tengerparti földjüket Artur Shehu lopta el, aki ellen >
Az olvasás a király
Hosszú távon valójában csak a könyvek számítanak. A filmek, podcastok és TikTok-videók képesek felkelteni a figyelmet >
Mi köze a közelgő szerbiai választásoknak Zelenszkij látogatásához?
A fegyverkereskedelem, vagyis az Ukrajnának történő fegyvereladás Volodimir Zelenszkij ukrán elnök szerbiai látogatásának legfontosabb aspektusa – >
Vučić „Olujája”
A szerbiai nép nem tudja leváltani a horvátországi hatalmat, amely az Oluját ünnepli, és nem tudja >