Ma István, Bernát névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Etnikai tisztogatás 2.0
Végül éppen ez az undorító politika – a rendszeres erőszak és üldöztetés – vezetett oda, hogy 1999 után rengeteg ártatlan szerb menekült el Koszovóból a megtorlástól való félelmében. Ugyanilyen elfogadhatatlanok a jelenlegi koszovói hatóságok nyomásgyakorlásai is a megmaradt koszovói szerbekkel szemben, amelyek szintén az etnikai tisztogatás irányába mutatnak. Ezért egyszer s mindenkorra véget kell vetni annak az álomnak, hogy az etnikailag homogén Szerbia jelentené a koszovói kérdés „végső megoldását”. Ugyanez vonatkozik a Balkán minden más, „etnikailag tiszta” államáról szőtt ábrándra is. Mert ellenkező esetben ezen a vidéken soha nem lesz béke. Aleksej Kišjuhas (Danas):
Megtörtént az is: a jelenlegi közigazgatási és önkormányzati miniszter, Snežana Paunović minden különösebb gátlás nélkül kijelentette:
„Ha én lettem volna Slobodan Milošević, 1998-ban etnikailag megtisztítottam volna Koszovót.”
Amikor aztán elszabadult a botrány, még ügyetlenebbül próbálta magyarázni magát: azt állította, hogy „etnikai tisztogatás” helyett inkább „deportálást” kellett volna mondania. Nem azért, mert tévedett volna, vagy mert megváltozott volna a véleménye, hanem hogy ne „feszítsék keresztre”.
Pedig a deportálás valóban pontosabb jogi fogalom, ugyanakkor az emberiesség elleni bűncselekménynek minősül mind a nemzetközi jog, mind a szerb Büntető Törvénykönyv (371. cikk) szerint, és súlyos börtönbüntetéssel sújtható. Ráadásul a miniszter azt sem érti, hogy a koszovói albánoknak nincs másik „anyaországuk”, ahová vissza lehetne őket „telepíteni” a saját szülőföldjükről. Ahogyan a vajdasági magyaroknak vagy szlovákoknak sincs, bármennyire is szeretik egyes radikálisok a „szendvicsekkel felszerelt buszokat” emlegetni.
A helyzetet még hátborzongatóbbá tette Jovana Jeremić televíziós műsorvezető, aki július 17-én a Pink TV Novo jutro című műsorában ezt mondta:
„Ez a nő csak elmondta a saját álláspontját. Valójában a Szerbiában élő emberek kilencven százalékának véleményét mondta ki. Most azért ítélik el, mert hangosan kimondta azt, amit sokan gondolnak, csak nem merik nyilvánosan elmondani. Ne legyünk már képmutatók!”
És akkor ki beszél itt folyton „népirtó népről”, száz etnikai pogromot neki?
A nosztalgikus siránkozáson túl, amely a koszovói albánok etnikai megtisztítását hiányolja, Paunović kijelentésének legnagyobb történelmi és logikai problémája a következő.
Azt állította, hogy „a mi hibáink és ostobaságunk miatt” Slobodan Milošević nem hajtotta végre Koszovó etnikai megtisztítását.
Csakhogy Milošević és a bűnözői pontosan ezt próbálták megtenni.
Ezért hullottak ránk a NATO bombái.
Ezért ítélték el – óriási mennyiségű bizonyíték alapján – a korszak állami és katonai vezetőinek szinte teljes csúcsvezetését.
Nem jártak sikerrel – de nem azért, mert nem próbálkoztak.
Éppen ez a kollektív amnézia teszi lehetővé, hogy ma egy miniszter ilyen kijelentést tehessen.
Milyen pontos megfogalmazása ez annak, amiről az emberi jogi aktivisták és a nagyszerb nacionalizmus bírálói régóta beszélnek:
„Milošević nem azért bűnös, mert háborúkat indított, hanem azért, mert elveszítette őket.”
A miniszter szavai tehát nem egyszerű elszólások voltak, hanem ügyetlen vallomásai egy évtizedek óta fenntartott hallgatásnak.
A logika, hogy „ha nincsenek albánok, nincs koszovói probléma sem”, ma is él.
Valójában nyíltan kimondta azt a politikát, amelyet Belgrád hivatalosan is követett egy teljes évtized jelentős részében.
És azoknak, akik felejtenek – vagy felejteni szeretnének –, érdemes felidézni:
ez nem 1998-ban kezdődött.
Maga az „etnikai tisztogatás” kifejezés is innen, a volt Jugoszlávia térségéből származik.
A kilencvenes évek elején jelent meg az első jugoszláv háborúk idején, majd bekerült a nemzetközi politikai és jogi szóhasználatba.
Gyökerei a Jugoszláv Néphadsereg katonai terminológiájában keresendők („a terep megtisztítása az ellenséges erőktől”), de már a nyolcvanas években is felbukkant, amikor a nacionalista propaganda azt állította, hogy a koszovói albánok a szerb lakosság elűzésével etnikailag homogén területet hoznak létre.
A horvátországi és boszniai háborúk során a kifejezés már politikai eufemizmusként szolgált a más nemzetiségű lakosság tervszerű meggyilkolására vagy elűzésére.
Hiszen maga a „megtisztítás” szó is azt sugallja, hogy a többnemzetiségű együttélés valami szennyes vagy tisztátalan dolog.
A média és a politikusok szótárából így került át az ENSZ és az emberi jogi szervezetek hivatalos nyelvezetébe, ahol már háborús bűncselekményt jelöl.
Bár maga a gyakorlat egyidős a civilizációval, maga a szó innen származik – akárcsak a „sljivovica” vagy a „vámpír”.
Ne feledjük azt sem, hogy a szerb nacionalizmus informális ideológusa, Dobrica Ćosić a kilencvenes években aktívan propagálta a „humánus áttelepítés” gondolatát.
1991 júliusában a Politikának adott interjújában ezt mondta:
„Lehetséges a tervszerű áttelepítés és lakosságcsere. Ez a legfájdalmasabb megoldás, de még mindig jobb, mint a gyűlöletben élni és egymást öldösni.”
Ugyanezt képviselte Franjo Tuđmannal folytatott 1992-es genfi tárgyalásain is, ahol a tervet már „humánus áttelepítésnek” nevezték.
Vagyis olyan „önkéntes” lakosságcserének, amelynek során mindenki oda költözne, ahol saját nemzete van többségben – lényegében ugyanaz az elképzelés, amelyet ma a miniszter is felvetett.
A „humánus” jelző azonban csupán cinikus eufemizmus volt.
Minden tömeges kitelepítés embertelen, és emberiesség elleni bűncselekmény.
Azt is tudjuk, hogyan nézett ki mindez a gyakorlatban.
Vojislav Šešelj, akkori miniszterelnök-helyettes 1999. február 27-én nyíltan kijelentette:
„Ha a NATO bombázni kezd, ha amerikai agresszió következik, mi szerbek sokat fogunk szenvedni, de Koszovóban nem maradnak albánok.”
Mit csinált volna tehát másképp Milošević, Ćosić vagy Šešelj helyett a mai miniszter?
Hiszen a tervet nemcsak megfogalmazták, hanem végre is hajtották.
Albán családokat gyűjtöttek össze otthonaikból, erőszakkal vagy fenyegetéssel a határ felé terelték őket.
Kirabolták őket, elvették személyi okmányaikat és rendszámtábláikat, hogy megakadályozzák visszatérésüket.
A Koszovó-szerte elkövetett háborús bűncselekmények célja az egész lakosság megfélemlítése és menekülésre kényszerítése volt.
Albán falvak ezreit részben vagy teljesen lerombolták, felégették vagy tüzérséggel szétlőtték.
A bűncselekményeket úgy próbálták eltüntetni, hogy a holttesteket Szerbiába szállították, tömegsírokba temették vagy tavakba süllyesztették.
Az eredmény:
több mint 800 000 elűzött koszovói albán,
és több mint 10 000 meggyilkolt ember, akiket a hadsereg, a rendőrség és a félkatonai alakulatok öltek meg.
Kevés volt?
Nem volt elég?
Nem fejeződött be?
A Human Rights Watch Under Orders: War Crimes in Kosovo című jelentése, valamint a Hágai Törvényszék számos ítélete (Ojdanić, Pavković, Lukić, Šainović, Đorđević, Lazarević) szerint összehangolt erőszakos műveletek zajlottak az albán lakosság ellen azzal a céllal, hogy elűzzék őket Koszovóból, és így Belgrád fenntarthassa ellenőrzését a tartomány felett.
A miniszter csupán kimondott egy „baráti körben őrzött titkot”:
a deportálási program létezett, és aktívan végrehajtották – még a Jugoszláv Vasutak szerelvényeivel is.
Fényképek vannak róla.
Tanúvallomások vannak.
Ott vannak a batajnicai tömegsírok.
Minden bizonyíték rendelkezésre áll.
Ideje lenne végre abbahagyni a színlelést.
Miközben Belgrádban, Újvidéken vagy Nišben légiriadó alatt pincékben és óvóhelyeken ültünk, tudtuk – vagy legalábbis sejtettük –, hogy a háború köde alatt valami sokkal szörnyűbb történik a koszovói albánokkal.
Volt, aki ettől megrémült.
Volt, aki drukkolt neki.
De mindenki tudta.
Igaz, mindez a koszovói albánok Koszovói Felszabadítási Hadserege (UCK) által szervezett fegyveres felkelésére adott állami reakcióként indult 1998-ban.
Ám a civilek elleni számtalan bűncselekmény és végül egy egész népcsoport deportálásának programja sem a terrorizmus elleni harccal, sem a joggal, sem az erkölccsel nem igazolható.
Még rémisztőbb pedig utólag nosztalgiával vagy bölcselkedve újrajátszani ezt a történetet.
A közvélemény egy része ezért joggal követelte a miniszter lemondását, és szinte szavakat sem talált a szerb kormány egyik tagjának szörnyű kijelentésére, amely egy hipotetikus „humánus áttelepítésről”, vagyis egy „etnikai tisztogatás 2.0-ról” szólt.
Csakhogy ugyanaz a közvélemény továbbra is hallgat az „etnikai tisztogatás 1.0-ról”.
Pedig az megtörtént.
Nem lett volna szabad megtörténnie.
És rossz volt.
Végül éppen ez az undorító politika – a rendszeres erőszak és üldöztetés – vezetett oda, hogy 1999 után rengeteg ártatlan szerb menekült el Koszovóból a megtorlástól való félelmében.
Ugyanilyen elfogadhatatlanok a jelenlegi koszovói hatóságok nyomásgyakorlásai is a megmaradt koszovói szerbekkel szemben, amelyek szintén az etnikai tisztogatás irányába mutatnak.
Ezért egyszer s mindenkorra véget kell vetni annak az álomnak, hogy az etnikailag homogén Szerbia jelentené a koszovói kérdés „végső megoldását”.
Ugyanez vonatkozik a Balkán minden más, „etnikailag tiszta” államáról szőtt ábrándra is.
Mert ellenkező esetben ezen a vidéken soha nem lesz béke.
Következő cikk: Másodszorra sikerül?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az újságírás keserves nyüszítése
Mostantól a rezsimnek – hacsak nem történik valami csoda – négy országos frekvenciával rendelkező televíziója lesz, >
Amerika szocialistái előretörnek
A politikai környezet mindenesetre kedvez a progresszív baloldal további erősödésének: Trump elnök népszerűsége tartósan mélyponton van, >
A plénumtól a választásokig
Ha a mozgalom nem épít hidat a politikai cselekvés e két formája között, fájdalmas felnőtté válást >
„Hol ég?”, azt nem kérdezte Vučić
Szerbia elnöke tehát nem ment el meglátogatni a tűz által sújtott lakosságot, a tűzoltókat, az önkénteseket, >
Mi értelme a nemzetállamnak, ha nem lehet benne elnyomni a kisebbségeket?
Nem nehéz sem elképzelni, sem megtudni, hogyan érzik magukat a kisebbségek ezekben a mi országainkban. A >
Szerb trójai faló
De ha a képzeletbeli néző maga az EU, akkor mi van? Az üzenet valami ilyesmi lehetne: >
„Vučić barátja, mint egy egyszerű szerb paraszt”: Orbán Viktor látogatása a gučai trombitásfesztiválon
Ez azért fontos, mert Magyarországon korrupciós, bűnügyi és politikai korrupcióval kapcsolatos vádemelések várhatók, és nagyon rossz >
Pásztor Bálint ára
Felszólítjuk Pásztor Bálintot, hogy hagyjon fel az olcsó politikai üzletelés nagy szavak mögé rejtésével, és végre >
A feltételezett gengszter, aki fejfájást okoz Kushner albániai üzlete miatt
A falusiak azt állítják, hogy figyelmeztették Trump vejét: tengerparti földjüket Artur Shehu lopta el, aki ellen >
Az olvasás a király
Hosszú távon valójában csak a könyvek számítanak. A filmek, podcastok és TikTok-videók képesek felkelteni a figyelmet >
Mi köze a közelgő szerbiai választásoknak Zelenszkij látogatásához?
A fegyverkereskedelem, vagyis az Ukrajnának történő fegyvereladás Volodimir Zelenszkij ukrán elnök szerbiai látogatásának legfontosabb aspektusa – >
Vučić „Olujája”
A szerbiai nép nem tudja leváltani a horvátországi hatalmat, amely az Oluját ünnepli, és nem tudja >