Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Az autoriter rendszernek folyamatosan szüksége van egy Ellenségre, aki állítólag alapjaiban fenyegeti közösségünk egészét. Egy ilyen helyzetben természetesen már nem marad hely az olyan „jelentéktelen” kérdéseknek, mint a korrupció, az igazságtalanság vagy a társadalmi egyenlőtlenség. Ennek a klisének a végletekig vitt alkalmazása azonban óhatatlanul oda vezet, hogy az ellenség állandó kijelölése elveszíti hatékonyságát: az ellenség lényege végül a lényeg ellenségévé válik. Vagyis a folyamatos gyűlöletkeltés egyre kisebb reakciót vált ki, és végül maga a gyűlölet fordul vissza azokra, akik azt politikai eszközként használták. És ez számukra valóban nagyon nehéz lehet.

„A gyűlölet gyűlölet, függetlenül attól, ki mondja ki és ki ellen irányul. Csak az a társadalom képes olyan jövőt építeni, amelyben a Drina partján az öröm dalai szólnak, nem pedig a kilencvenes éveket idéző üzenetek.”

 

Hiszem, hogy Szerbiában az állampolgárok többségének – legalábbis annak a többségnek, amely az autoriter gyakorlatokkal szembeni ellenállásban ismer magára – elege van a gyűlöletből. Nem osztom azokat az elméleteket és véleményeket, amelyek szerint a polgárok 90 százaléka erkölcsileg és értékrendjében torzult el a több mint három évtizeden át következetesen táplált sovinizmus, idegengyűlölet, agresszív nacionalizmus és rasszista szemlélet következtében.

 

Csak akkor leszünk azonban képesek felmérni azokat a károkat és azt a társadalmi pusztulást, amelyet az utolsó szerbiai autokratikus rezsim maga után hagyott, amikor a jelenlegi politikai agónia végleg a múlté lesz. Akkor válik világossá számunkra annak az ideológiai hadjáratnak minden következménye és dimenziója, amelyet olyan jelszavak fémjeleztek, mint az „évszázadok óta veszélyeztetett szerbek”, a „minden szerb egy államban”, a „szerb világ”, az „egységes Szerbia”, az örök ellenségek és a belső árulók.

 

A jó hír tehát az, hogy az indoktrinált emberek aránya minden bizonnyal jóval kisebb. A rossz hír viszont az, hogy a rezsim a legutolsó pillanatig sem hagy fel az ősi recept megszállott alkalmazásával: „oszd meg és uralkodj”. Csak az elmúlt néhány hétben is több emblematikus projekt született ugyanazzal az előjellel: gyűlölök, tehát fennmaradok.

 

A szerb kormány egyik minisztere először azt nyilatkozta, hogy 1998-ban etnikailag megtisztította volna Koszovót, majd a közfelháborodás után „pontosított”, mondván, csupán szerencsétlen kifejezést használt, valójában „csak” deportálásra gondolt.

 

Miodrag Milićević, az Aktiv civil szervezet képviselője rámutatott: nyilvánvaló, hogy az ilyen emberek „a kilencvenes években és mindazokban a traumatikus időszakokban rekedtek, amelyeken a jugoszláv állam felbomlása után társadalomként keresztülmentünk”. A Szabad Európa Rádiónak nyilatkozva kijelentette, hogy Paunović miniszter kijelentése kétségtelenül „szítja az etnikai feszültségeket”, és különösen veszélyes, mert a koszovói szerb közösséget még kiszolgáltatottabb helyzetbe hozza.

 

A Szabad Európa Rádió beszámolója szerint Anita Hipper, az Európai Unió szóvivője is elítélte a nyilatkozatot, hangsúlyozva, hogy az „ellentétes az emberi méltóság, a megbékélés, a felelősségvállalás és a jószomszédi kapcsolatok azon értékeivel, amelyekre az Európai Unió épül”.

 

A Drinai Regatta elnevezésű rendezvény pedig orgiaszerű jelenetekbe torkollott: résztvevői a „Nem szeretlek, Alija, mert balija vagy” kezdetű uszító dalt énekelték, miközben Ratko Mladić arcképét viselő pólókat hordtak.

 

Talán Alen Muhić adta a legtalálóbb értelmezését ennek a nyomasztó eseménynek. Muhić annak az 1992-es fočai háborús nemi erőszaknak a gyermeke, amelyről „Én vagyok Alen” című könyvében írt. A közösségi médiában ezt írta:

 

„Azok, akik ebben a gyűlöletünnepben részt vettek, szomjazzák és kívánják a gyűlöletet. Az olyan sértő dalok éneklése, mint a Nem szeretlek, Alija, mert balija vagy, sem hagyomány, sem szórakozás. Ez olyan beszéd, amely sért, megaláz és felidézi múltunk legsötétebb időszakának fájdalmas emlékeit. Különösen fájdalmas, amikor ilyen üzenetek ott hangzanak el, ahol ma is visszatérők élnek – olyan emberek, akik minden elszenvedett borzalom után erőt találtak ahhoz, hogy hazatérjenek és új életet kezdjenek. Ideje végre abbahagyni a gyűlölet mentegetését azzal, hogy az csak dal, tréfa vagy hagyomány. A gyűlölet gyűlölet, függetlenül attól, ki mondja ki és ki ellen irányul. Csak az a társadalom építhet olyan jövőt, amelyben a Drina partján az öröm dalai szólnak, nem pedig a kilencvenes éveket idéző üzenetek.”

 

Július 22-ről 23-ra virradó éjszaka Újvidék homlokzatain, újságosbódéin és kerítésein különös graffitik jelentek meg: az áthúzott +384 telefonszám-előhívó.

 

Ez a szám jelenleg egyetlen országhoz sincs hozzárendelve, bár időről időre félrevezető hírek jelennek meg arról, hogy állítólag Vajdaság számára tartják fenn. A Nemzetközi Távközlési Unió hivatalos terveiben azonban ilyen szándék nem szerepel.

 

Ez a legfrissebb példája annak az állandó propagandának, amely azt sugallja, hogy Vajdaságban erős szeparatista mozgalom működik – noha sem a korábbi választások, sem a közvélemény-kutatások nem mutattak ki jelentős szeparatista politikai támogatottságot.

 

A Szabad Polgárok Mozgalma közleményében – amelyet a MOJNOVISAD.com portál idéz – úgy fogalmazott:

 

„Ez a szervezett akció nem az állam védelméről szól, hanem újabb politikai színjáték a rezsim részéről. Az állítólagos vajdasági szeparatizmus témája szinte kizárólag az SNS propagandájában létezik, amely évek óta ott gyárt ellenségeket, ahol nincsenek, hogy az emberek ne a korrupcióról, az intézmények leépüléséről és az életminőség folyamatos romlásáról beszéljenek. (...) A rezsim politikai fantazmákat termel.”

 

Több mint nyilvánvaló tehát, hogy a gyűlöletgyártás hulláma egyre erősebb lesz, ahogy közelednek a szerbiai választások.

 

Ez természetesen nem meglepő, hiszen az autoriter rendszerek képtelenek arra, hogy a társadalmi és politikai konfliktusokat racionálisan kezeljék. Ehelyett a jól ismert barát–ellenség sémához nyúlnak, és a politikai életet az állam állítólagos külső és belső ellenségekkel szembeni állandó „védelmére” redukálják.

 

Ezzel tulajdonképpen a rendkívüli állapotot teszik normává, miközben saját antidemokratikus lépéseiket azzal igazolják, hogy folyamatosan védekezni kell. Az ilyen „interpasszív” politikai gondolkodás alapvetően védekező és rendkívül hatástalan: a rezsim nem azért cselekszik, hogy valami bekövetkezzen, hanem azért, hogy megakadályozza valaminek a bekövetkeztét.

 

Ehhez pedig folyamatosan szüksége van egy Ellenségre, aki állítólag alapjaiban fenyegeti közösségünk egészét. Egy ilyen helyzetben természetesen már nem marad hely az olyan „jelentéktelen” kérdéseknek, mint a korrupció, az igazságtalanság vagy a társadalmi egyenlőtlenség.

 

Ennek a klisének a végletekig vitt alkalmazása azonban óhatatlanul oda vezet, hogy az ellenség állandó kijelölése elveszíti hatékonyságát: az ellenség lényege végül a lényeg ellenségévé válik. Vagyis a folyamatos gyűlöletkeltés egyre kisebb reakciót vált ki, és végül maga a gyűlölet fordul vissza azokra, akik azt politikai eszközként használták.

 

És ez számukra valóban nagyon nehéz lehet.

 

Antena M

 

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az újságírás keserves nyüszítése

Mostantól a rezsimnek – hacsak nem történik valami csoda – négy országos frekvenciával rendelkező televíziója lesz, >

Amerika szocialistái előretörnek

A politikai környezet mindenesetre kedvez a progresszív baloldal további erősödésének: Trump elnök népszerűsége tartósan mélyponton van, >

A plénumtól a választásokig

Ha a mozgalom nem épít hidat a politikai cselekvés e két formája között, fájdalmas felnőtté válást >

„Hol ég?”, azt nem kérdezte Vučić

Szerbia elnöke tehát nem ment el meglátogatni a tűz által sújtott lakosságot, a tűzoltókat, az önkénteseket, >

Mi értelme a nemzetállamnak, ha nem lehet benne elnyomni a kisebbségeket?

Nem nehéz sem elképzelni, sem megtudni, hogyan érzik magukat a kisebbségek ezekben a mi országainkban. A >

Szerb trójai faló

De ha a képzeletbeli néző maga az EU, akkor mi van? Az üzenet valami ilyesmi lehetne: >

„Vučić barátja, mint egy egyszerű szerb paraszt”: Orbán Viktor látogatása a gučai trombitásfesztiválon

Ez azért fontos, mert Magyarországon korrupciós, bűnügyi és politikai korrupcióval kapcsolatos vádemelések várhatók, és nagyon rossz >

Pásztor Bálint ára

Felszólítjuk Pásztor Bálintot, hogy hagyjon fel az olcsó politikai üzletelés nagy szavak mögé rejtésével, és végre >

A feltételezett gengszter, aki fejfájást okoz Kushner albániai üzlete miatt

A falusiak azt állítják, hogy figyelmeztették Trump vejét: tengerparti földjüket Artur Shehu lopta el, aki ellen >

Az olvasás a király

Hosszú távon valójában csak a könyvek számítanak. A filmek, podcastok és TikTok-videók képesek felkelteni a figyelmet >

Mi köze a közelgő szerbiai választásoknak Zelenszkij látogatásához?

A fegyverkereskedelem, vagyis az Ukrajnának történő fegyvereladás Volodimir Zelenszkij ukrán elnök szerbiai látogatásának legfontosabb aspektusa – >

Vučić „Olujája”

A szerbiai nép nem tudja leváltani a horvátországi hatalmat, amely az Oluját ünnepli, és nem tudja >

1990-2009 © Napló. | Impresszum | Tartalomjegyzék | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Kapcsolat |