Ma örs, Stella, Kamil névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Miért van szükség a „Szerbia Vučić után” tervre?
Mivel Szerbia súlyos helyzetben van, és a hatalom egyre kevésbé képes eltitkolni kudarcait, sürgős és átfogó államújjáépítési tervre van szükség. Elsőként az intézmények helyreállítására. Ezért dolgoztuk ki a száznapos tervet: hogyan lehet lépésről lépésre, gyorsan lebontani azt a párturalmi rendszert, amelyet az SNS tett az állam működésének alapelvévé. Nincs ebben semmi titok és semmi varázslat. Az út világos és nyilvános: személyi változtatások, a kompromittálódott vezetők leváltása, majd olyan törvénymódosítások elfogadása, amelyek kiszabadítják az intézményeket a rezsim markából. Ha Szerbia a választásokon a hatalom leváltása mellett dönt, száz nap elegendő ahhoz, hogy felszámolják a haladó rezsim központját, amely foglyul ejtette az államot. Peđa Mitrović (Radar):
A Szerb Haladó Párt (SNS) és Aleksandar Vučić tizennégy éves kormányzása után Szerbiában az intézmények szinte teljesen szétzilálódtak, az állam pedig foglyul esett. A választási eredményekben a súlyos választási csalások miatt ma már szinte senki sem hisz, ezért mindenki retteg a választások éjszakájától. A bűnözők egyre gyakrabban robbantanak fel üzlethelyiségeket és embereket Szerbia-szerte. Az európai integráció haldoklik, amit egyértelműen bizonyított a 3-as klaszter megnyitásának elmaradása is, annak ellenére, hogy a rezsim minden erejével azt próbálta a látszatot kelteni, mintha reformok zajlanának az országban. Reformok azonban nincsenek. Csak a reformok színlelése folyik.
A rendszer tizennégy éves leépítése után az államigazgatás minden szinten a párt kényszerítő és zsaroló apparátusaként működik. Ezt jól szemlélteti egyetlen példa: az állami tisztségviselők jelentős részét a hatalom ideiglenes megbízotti (v.d.) státuszban tartja. Ez azt jelenti, hogy bármelyik pillanatban leválthatják őket, ha engedetlenek. Amíg ebben a státuszban vannak, arra kényszerülnek, hogy ne az államot, hanem a pártot szolgálják: szavazatokat gyűjtsenek, embereket szervezzenek a pártrendezvényekre, illetve feljelentsék ellenzéki kollégáikat. Ellenkező esetben elveszítik állásukat.
Amikor az állam érdekeit egy párt és egy vezető érdekei alá rendelik
A közszférában dolgozók nagy része szintén határozott idejű szerződéssel dolgozik, amelyet engedetlenség esetén bármikor felmondhatnak. Már ez a két mechanizmus – amelyet az Európai Bizottság is világosan megemlít a Szerbiáról szóló jelentéseiben – elegendő ahhoz, hogy az állami rendszert ne a társadalom és az ország, hanem a párt és annak vezetője érdekeinek rendeljék alá. És igen: Szerbia érdekei nem azonosak a Szerb Haladó Párt és Aleksandar Vučić érdekeivel. Az SNS nem az állam. Az SNS az állam bitorlója.
Ha már a foglyul ejtett államról és az intézményi összeomlásról beszélünk, mindenki jól tudja, hogyan működött a belügyminisztérium (MUP), a Legfelsőbb Ügyészség (VJT), a Biztonsági Információs Ügynökség (BIA), az Elektronikus Médiumokat Szabályozó Testület (REM), a Köztársasági Választási Bizottság (RIK), a közszolgálati RTS és valamennyi országos frekvenciával rendelkező televízió. Ezt nem kell külön magyarázni. Mindenki látja, hogy az egész állami apparátus elsősorban egy rezsim manipulációját és fennmaradását szolgálja, nem pedig az államot.
Ezek a lerombolt intézmények a megszűnés szélére sodorják Szerbiát, mert az ilyen mértékben működésképtelen politikai rendszerekkel rendelkező társadalmak hosszú távon nem maradhatnak fenn. Erre tanít a történelem – azok számára, akik olvasnak történelmet. Jó például erre Daron Acemoglu és James A. Robinson Miért buknak el nemzetek?, illetve Peter Turchin A nemzetek felemelkedése és hanyatlása című műve, amelyek segítenek megérteni azt a történelmi pillanatot és intézményi bénultságot, amelybe a haladók kormányzása sodorta Szerbiát, valamint ennek a kormányzásnak a katasztrofális következményeit.
Egy lépésre a stagnálástól és a gazdasági agóniától
Van egy másik zsákutca is, amelybe az SNS vezette Szerbia jutott: a gazdaság. A járvány utáni gazdasági fellendülést pénznyomtatással és eladósodással finanszírozták, ezért eleve fenntarthatatlan volt – erre a Szabadság és Igazságosság Pártja (SSP) folyamatosan figyelmeztetett. Ma Szerbia a stagnálás és a gazdasági vergődés küszöbén áll. Az elszabadult infláció felemésztette az életszínvonalat, miközben a rögzített árfolyam miatt a hazai gazdaság elveszítette versenyképességét.
Mivel a termelékenység nem nőtt, a szerb termékek az euróban számított áraik miatt túl drágává váltak a nemzetközi piacon. Dinárban emelkedtek az árak, miközben az euró árfolyama változatlan maradt. Ez közvetlenül ahhoz vezetett, hogy a szerb termékek euróban számítva megdrágultak, így versenyképtelenné váltak a külföldi termékekkel szemben.
Még súlyosabb, hogy a bérek ugyan nominálisan emelkedtek, de reálértékük jelentős részét elvitte az infláció. Ezt követően a rögzített árfolyam a nemzetközi beruházási versenyben tovább rontotta a helyzetet. A szerb munkavállalók az állam elhibázott politikája miatt egyre kevésbé vonzóak a külföldi befektetők számára.
Ezzel párhuzamosan a közbeszerzési rendszert különleges törvények (lex specialisok) révén gyakorlatilag felfüggesztették, és az állam hatalmas pénzösszegei egy szűk, a haladókhoz kötődő oligarchikus elit zsebébe vándoroltak, amely túlárazott építőipari beruházásokat kapott. Így születtek meg azok az új „pénzbajnokok”, akik öt évvel ezelőtt még nem is léteztek, ma pedig milliomosok és milliárdosok.
A vagyon ilyen mértékű koncentrációja egy szűk elit kezében közvetlen veszélyt jelent Szerbia szabadságára és demokráciájára. Ez a rendszer a korrupció legfőbb táptalaja, amely az országban egyre súlyosabb méreteket ölt.
Ráadásul a kínaiakkal kötött korrupt megállapodások révén maga az állam is leépül, miközben a városok mérgezetté válnak. Szendrő (Smederevo), Nagybecskerek (Zrenjanin) és Bor annak jelképei, hogy az emberek és a környezet feláldozható némi rövid távú gazdasági haszonért. Ez az eltorzult gazdasági modell Szerbia másik zsákutcája.
Terv az első száz napra
Mivel Szerbia súlyos helyzetben van, és a hatalom egyre kevésbé képes eltitkolni kudarcait, sürgős és átfogó államújjáépítési tervre van szükség.
Elsőként az intézmények helyreállítására. Ezért dolgoztuk ki a száznapos tervet: hogyan lehet lépésről lépésre, gyorsan lebontani azt a párturalmi rendszert, amelyet az SNS tett az állam működésének alapelvévé. Nincs ebben semmi titok és semmi varázslat. Az út világos és nyilvános: személyi változtatások, a kompromittálódott vezetők leváltása, majd olyan törvénymódosítások elfogadása, amelyek kiszabadítják az intézményeket a rezsim markából. Ha Szerbia a választásokon a hatalom leváltása mellett dönt, száz nap elegendő ahhoz, hogy felszámolják a haladó rezsim központját, amely foglyul ejtette az államot.
Ezzel párhuzamosan létre kell hozni a magas szintű korrupció elleni különleges ügyészséget, és radikális átláthatóságot kell bevezetni az állami rendszerben. Ez korlátozná annak az elitnek a pénzügyi hatalmát, amely az elmúlt tizennégy évben a szerb nép rovására gazdagodott meg. Ez az elit ma már nyilvánvalóan kapcsolatban áll a szervezett bűnözéssel is. Ha nem vonják felelősségre, minden jövőbeli szerb kormány számára állandó politikai fenyegetést jelent majd.
Ezt követően a gazdaság újjáélesztésének és a közszféra méltóságának helyreállításának kell következnie. A „Szerbia Vučić után” terv alapja egy kulcsfontosságú gazdasági felismerés: magas gazdasági növekedés nem létezhet a teljes tényezőtermelékenység növekedése nélkül. A terv valamennyi gazdasági intézkedése közvetlenül a szerbiai termelékenység problémáját célozza. Ez a közgazdaságtan aranyszabálya. Nem az utak. Nem önmagukban a gyárak. Hanem a munka termelékenysége.
Ezért el kell távolítani minden akadályt, amely gátolja a növekedést: a korrupciót, az értelmetlen bürokráciát, a zsarolást, valamint a túlzott és indokolatlan parafiskális terheket. Csak így kaphat esélyt a fejlődésre a hazai gazdaság, amelyet a haladók egy évtizeden át háttérbe szorítottak.
Ahelyett, hogy kábelkötegelő üzemeket és gumiabroncsgyárakat támogatnánk, a támogatási rendszert olyan külföldi vállalatok felé kell irányítani, amelyek új technológiát és tudást hoznak az országba. Az ilyen gyárak – amelyeket Vučić alatt még jelképes számban sem láttunk – nem telepednek meg olyan országokban, amelyek nyakig korruptak, ahol a bíróságok csigalassúsággal működnek, és ahol a párturalom átszövi a közigazgatás minden szegmensét. Ők a hatékonyságot, a tudást és a rendezett intézményi környezetet keresik.
Ez egyúttal jó oktatást és jó egészségügyet is jelent. Nem pedig azt a gátlástalan populizmust, amellyel a rezsim nap mint nap eláraszt bennünket.
Mindaz, amit itt leírtunk, csak egy része a problémának és egy része a megoldásnak. Az elmúlt tizenöt évben alaposan tanulmányoztuk a szerbiai problémákat, és pontosan ismerjük a foglyul ejtett rendszer minden elemét. Azt is tudjuk, hogyan lehet felszabadítani. Ezért írtuk meg ezt a tervet.
Azt is tudjuk, hogy a terv mögé a polgároknak és minden jelentős politikai szereplőnek fel kell sorakoznia ahhoz, hogy megvalósulhasson. Ha valaki elolvassa, láthatja: ez az egyetlen út Szerbia normalizálásához. Ez nem pártpolitikai vagy ideológiai program. Ez egy terv arra, hogyan lehet kiszabadítani a szerb államot az SNS halálos öleléséből.
Végezetül: ők nem hazafiak. Ők egy klientelista rezsim, amelyet kizárólag saját politikai és pénzügyi hatalma érdekel. Ha valóban hazafiak lennének, nem rombolták volna le úgy a szerb államot, ahogyan azt megtették. Hazafiak mi vagyunk, akik azt mondjuk, hogy Szerbia lehet jobb – és azt is megmutatjuk, hogyan lehet jobb.
Következő cikk: Európa nem hisz Vučićnak: egyetlen nap alatt két akadályba ütközött. Az elnök minden kísérlete, hogy elnyerje az EU jóindulatát, kudarcot vallott
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Rama és Vučić ugyanúgy fojtják el a tiltakozásokat, a Balkán új korszakba lép
Figyelemre méltó – írja Shasha –, hogy két ennyire különböző ember, mint Rama és Vučić, szinte >
Még mindig lövi?
Ha a rezsimellenesek elleni propagandádat nem úgy kezded, hogy „minden választáson legyőzlek benneteket”, hanem úgy, hogy >
Az amerikai forradalom
Ezért fontos a köztársaság, a hatalmi ágak szigorú elválasztása, a fékek és ellensúlyok rendszere, a föderalizmus, >
Anyanyelvhasználat – látszat és a valóság
Mindez azt a benyomást kelti, hogy a hivatalos nyelvhasználat gyakorlati érvényesülése szinte kizárólag a személynevek anyanyelven >
MILA PAJIĆ: Szerbia nevében: bocsássanak meg
A hatalom egyértelművé tette, hogy nem hajlandó felelősséget vállalni a Szerbia nevében elkövetett bűncselekményekért. Nekünk, Szerbia >
PAVLE RADIĆ: Ő is tudja, hogy mi tudjuk: hírhedt radikális hazudozó és manipulátor
„Mindez nem lenne lehetséges, ha a hazugságokra, manipulációra és korrupcióra épülő rendszerben eltöltött hosszú évek nem >
A demokrácia már nem lakik itt (ha egyáltalán valaha is lakott)
Ideje felébrednünk. Kijózanodnunk. Magunkhoz térnünk. Fel kell ismernünk, milyen szörnyeteg áll velünk szemben. Milyen sárkánnyal készülünk >
Orbán veresége intő jel: Szüksége van-e Vučićnak az EU-ra ahhoz, hogy megnyerje a választásokat?
Vučić nagyon jól tudja – és ebben Viktor Orbán közelmúltbeli magyarországi választási veresége komoly figyelmeztetés volt >
Miért fontos egy tisztességes köztársasági elnök?
Egy normális, ugyanakkor ügyes köztársasági elnök saját tekintélyével mozgásba hozhatná a folyamatokat, folyamatosan rámutathatna a törvénysértésekre >
Elszámoltatásra várva
A rezsim úgy végezte ki az országot, ahogy thrillerek sorozatgyilkosai az áldozataikat, hosszan elnyújtva, apránként, míg >
Európa nem hisz Vučićnak: egyetlen nap alatt két akadályba ütközött. Az elnök minden kísérlete, hogy elnyerje az EU jóindulatát, kudarcot vallott
Miután az Európai Parlament elfogadta a Szerbiáról szóló határozatot, nyilvánvalóvá vált, hogy mindaz, amit Aleksandar Vučić >
Miért van szükség a „Szerbia Vučić után” tervre?
Mivel Szerbia súlyos helyzetben van, és a hatalom egyre kevésbé képes eltitkolni kudarcait, sürgős és átfogó >