Ma örs, Stella, Kamil névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Magasabb közhivatalra nem alkalmas
Vegyünk még egy, talán a legfontosabb bizonyítékot arra, hogy a diktátor semmilyen magasabb közhivatalra nem alkalmas: ez pedig már-már kóros ragaszkodása ahhoz, hogy kozmikus méretű szeretetét hangoztassa az állam és a nép iránt („jobban, mint bármi mást a földkerekségen”). Szép dolog, hogy a diktátor szereti az államot és a népet, de az ésszerű kormányzás szempontjából ez inkább akadálya a békének, a stabilitásnak és különösen a törvényességnek, mintsem előnye. Ez ugyanis túlérzékenységet jelent minden olyan érzelmi megnyilvánulással szemben, amely átlépi a kijelölt határokat, hiszen a megsértett szerelmes irracionálisan reagálhat. Ezt világosan bizonyítja a Vučićhoz kötődő média tömeges hadjárata Horvátország, Koszovó, Montenegró, valamint Bosznia-Hercegovina ellen, a másik oldalon pedig az állam és a társadalom militarizálása: a fegyverkezés, a kötelező katonai szolgálat visszaállítása és hasonlók. Svetlana Slapšak (Peščanik):
Aleksandar Vučić semmilyen magasabb állami tisztség betöltésére nem alkalmas – ezt csak az utóbbi időben ismerhette fel teljes valójában a legszélesebb nyilvánosság. Mondhatnánk, hogy ez tipikus egy diktátorra nézve, hiszen hiányoznak belőle azok az alapvető képességek, amelyek a polgárok akaratának végrehajtásához, rendszeres és tárgyilagos tájékoztatásukhoz, valamint az emberi jogok tiszteletben tartásához szükségesek.
Mindenekelőtt és elsősorban nem tartja tiszteletben az alkotmányt. A köztársasági elnök jogkörei, amelyeket az alkotmány és az erről szóló külön törvény meghatároz, egyáltalán nincsenek összhangban az önjelölt elnök magatartásával, aki jóval több hatalmat ragadott magához és bitorol, mint amennyit a törvény az államfő számára előír. Ezt a hatalombitorlást sem megmagyarázni, sem igazolni nem lehet, ezért az önjelölt elnök kitartóan újabb és újabb, állítólag az országot fenyegető veszélyeket talál ki. Ezekre hivatkozva aztán saját válaszokat és megoldásokat fabrikál, teljesen a megszokott eljárásokon kívül, gyakran pusztán azok feltételezett „szándékai” alapján, akiket már meggyanúsítottak vagy nyilvánosan az állam ellenségének kiáltottak ki.
Így jutunk el ahhoz a paradoxonhoz, hogy a diktátor a béketeremtés érdemét tulajdonítja magának, miközben óriási mennyiségű közpénzt költ fegyverkezésre, médiája pedig folyamatosan szítja a háborús propagandát. Ugyanezen, megelőző bosszú logikája alapján emberei – jó példa erre Mrdić parlamenti képviselő – törvényeket is gyártanak. Ugyanez a képviselő szemrebbenés nélkül ismerte el, hogy az ügyészség szerkezetének megrázását azért idézte elő, mert valaki – minden bizonyíték nélkül – állítólag katonai vagy hasonló puccsra készült, és magát a diktátort akarta letartóztatni… Ráadásul ezeket a változtatásokat valóban erőszakos, sőt terrorisztikus módszerrel, egy képviselő éhségsztrájkjával kényszerítették ki. Az, hogy mindez csupán a nyilvánosságnak szánt előadás és a parlamentre gyakorolt nyomás volt, világosan mutatja: éppen a hatalom kész ilyen antidemokratikus, parlamenten kívüli akciók végrehajtására. Ahelyett, hogy az államfő azonnal élt volna törvényes jogköreivel, maga is részt vett ebben a bohózatban.
Most ugorjuk át a törvénysértések és jogsértő eljárások rendkívül gazdag dossziéját, amelyet – mindenekelőtt a közelgő választások miatt – össze kellene állítani és a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kellene tenni. A diktátor leváltásáért küzdő mozgalom valamennyi jogászával együtt minél előbb nekiláthatna ennek a munkának.
Vegyünk még egy, talán a legfontosabb bizonyítékot arra, hogy a diktátor semmilyen magasabb közhivatalra nem alkalmas: ez pedig már-már kóros ragaszkodása ahhoz, hogy kozmikus méretű szeretetét hangoztassa az állam és a nép iránt („jobban, mint bármi mást a földkerekségen”). Szép dolog, hogy a diktátor szereti az államot és a népet, de az ésszerű kormányzás szempontjából ez inkább akadálya a békének, a stabilitásnak és különösen a törvényességnek, mintsem előnye. Ez ugyanis túlérzékenységet jelent minden olyan érzelmi megnyilvánulással szemben, amely átlépi a kijelölt határokat, hiszen a megsértett szerelmes irracionálisan reagálhat. Ezt világosan bizonyítja a Vučićhoz kötődő média tömeges hadjárata Horvátország, Koszovó, Montenegró, valamint Bosznia-Hercegovina ellen, a másik oldalon pedig az állam és a társadalom militarizálása: a fegyverkezés, a kötelező katonai szolgálat visszaállítása és hasonlók.
Nincs veszélyesebb egy harcias, féltékeny, családon belüli erőszakra hajlamos szeretőnél – márpedig ő éppen így jeleníti meg az egész népet, mint egyetlen családot. Hogy egy átlagos polgárnak miért kellene nap mint nap eltűrnie a diktátor erotikus önkifejezését, az már egy másik kérdés. A múlt nagy politikusai – mondjuk a huszadik században – sohasem hangoztatták saját hazafiságukat, még a legnehezebb helyzetekben sem. Inkább arra törekedtek, hogy józanul szóljanak, és minél inkább kihasználják a közösség erejét.
A ritka betegségek propagandacélú felhasználása, miközben az egészségügyi rendszerben a leggyakoribb betegségek gyógyszereiért fizetni kell, majd a diktátor nagylelkűen csökkenti azok árát – jól mutatja, milyen visszataszító képmutatás jellemzi ezt a szerelmi viszonyt. Ehhez járul még az állam, illetve a nép vagyonának, vagyis szerencsétlen partnerének „hozományának” átláthatatlan és esztelen elherdálása. Ha ehhez a nyilvánosságot uraló kóros erotikához – maradjunk a metaforák világában – hozzávesszük a diktátor kacérkodását a külföldi hatalmasságokkal, legyenek azok politikai vagy pénzügyi szereplők, akkor ehhez a metaforikus gombolyaghoz már a megcsalás motívumát is hozzáadhatjuk. A balkáni asszony pedig – Klütaimnésztrától kezdve – erre fejszével válaszol.
Mindezek miatt mielőbb ki kell lépni abból a metaforikus pókhálóból és csapdából, amelyet a diktátor a választások helyett készít elő. Elég volt ebből a szerelemből: az államnak és a népnek biztonságos menedékre, törvényes védelemre és a közeledést megtiltó bírósági végzésre van szüksége.
Peščanik.net, 2026. július 4.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Rama és Vučić ugyanúgy fojtják el a tiltakozásokat, a Balkán új korszakba lép
Figyelemre méltó – írja Shasha –, hogy két ennyire különböző ember, mint Rama és Vučić, szinte >
Még mindig lövi?
Ha a rezsimellenesek elleni propagandádat nem úgy kezded, hogy „minden választáson legyőzlek benneteket”, hanem úgy, hogy >
Az amerikai forradalom
Ezért fontos a köztársaság, a hatalmi ágak szigorú elválasztása, a fékek és ellensúlyok rendszere, a föderalizmus, >
Anyanyelvhasználat – látszat és a valóság
Mindez azt a benyomást kelti, hogy a hivatalos nyelvhasználat gyakorlati érvényesülése szinte kizárólag a személynevek anyanyelven >
MILA PAJIĆ: Szerbia nevében: bocsássanak meg
A hatalom egyértelművé tette, hogy nem hajlandó felelősséget vállalni a Szerbia nevében elkövetett bűncselekményekért. Nekünk, Szerbia >
PAVLE RADIĆ: Ő is tudja, hogy mi tudjuk: hírhedt radikális hazudozó és manipulátor
„Mindez nem lenne lehetséges, ha a hazugságokra, manipulációra és korrupcióra épülő rendszerben eltöltött hosszú évek nem >
A demokrácia már nem lakik itt (ha egyáltalán valaha is lakott)
Ideje felébrednünk. Kijózanodnunk. Magunkhoz térnünk. Fel kell ismernünk, milyen szörnyeteg áll velünk szemben. Milyen sárkánnyal készülünk >
Orbán veresége intő jel: Szüksége van-e Vučićnak az EU-ra ahhoz, hogy megnyerje a választásokat?
Vučić nagyon jól tudja – és ebben Viktor Orbán közelmúltbeli magyarországi választási veresége komoly figyelmeztetés volt >
Miért fontos egy tisztességes köztársasági elnök?
Egy normális, ugyanakkor ügyes köztársasági elnök saját tekintélyével mozgásba hozhatná a folyamatokat, folyamatosan rámutathatna a törvénysértésekre >
Elszámoltatásra várva
A rezsim úgy végezte ki az országot, ahogy thrillerek sorozatgyilkosai az áldozataikat, hosszan elnyújtva, apránként, míg >
Európa nem hisz Vučićnak: egyetlen nap alatt két akadályba ütközött. Az elnök minden kísérlete, hogy elnyerje az EU jóindulatát, kudarcot vallott
Miután az Európai Parlament elfogadta a Szerbiáról szóló határozatot, nyilvánvalóvá vált, hogy mindaz, amit Aleksandar Vučić >
Miért van szükség a „Szerbia Vučić után” tervre?
Mivel Szerbia súlyos helyzetben van, és a hatalom egyre kevésbé képes eltitkolni kudarcait, sürgős és átfogó >