Ma Amália, Engelbert, Ulrika névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Trumpnak nincs terve az iráni nép számára
Ahogy egy ellenzéki bennfentes a korábbi amerikai támadás idején mondta nekem, önmagában Irán bombázása nem fog stabil rezsimet létrehozni. „Ha valaha is létezett olyan fantázia, hogy egy vezető külföldi repülők szárnyai alatt érkezik majd,” mondta, „az biztosan nem fog megtörténni.” Egy másik iráni aktivista ma reggel ezt írta nekem: „Ez életem egyik legjobb napja, Anne; ugyanakkor nagyon aggódom amiatt, hogy mi következik.” (Mindkét megszólaló névtelenséget kért a megtorlástól való félelem miatt.) A lényeg nem az, hogy az Egyesült Államok önmagáért a demokráciáért támogassa azt. A cél inkább az kell legyen, hogy segítse az irániakat a normalitás elérésében. Ahhoz, hogy a régió békében éljen, Teheránnak az inszurgencia központjából ismét egy olyan ország fővárosává kell válnia, amely saját polgárainak békét és jólétet kíván építeni. Egy stabil, jogkövető Irán hozzájárulhat egy stabil, jogkövető Közel-Kelethez. Ehhez azonban nem új diktatúrára, hanem önrendelkezésre és alapvető jogokat tiszteletben tartó pluralista kormányra van szükség. Jelenleg a Trump-adminisztráció nem próbál ilyet építeni.” Anne Applebaum (The Atlantic):
„Az Egyesült Államok Irán elleni bombázását magyarázat nélkül, a Kongresszus megkerülésével, sőt még a közvélemény támogatásának megteremtésére tett kísérlet nélkül indították el. Mindenekelőtt pedig koherens stratégia nélkül az iráni nép számára, és terv nélkül arra vonatkozóan, hogyan dönthetnének ők maguk egy legitim iráni állam felépítéséről.
Ez a következetlenség már hetek óta jellemzi a Trump-adminisztráció politikáját. Az iráni országos felkelés idején január elején Trump elnök legalább nyolc alkalommal bátorította az irániakat, hogy „vegyék át az intézményeiket”, és azt ígérte, hogy az amerikai segítség „úton van”. Ám alig egy hónappal ezelőtt, néhány nappal azután, hogy az iráni rezsim több ezer saját állampolgárát mészárolta le, Trump különmegbízottja, Steve Witkoff ennek éppen az ellenkezőjét üzente. Iránt „olyan megállapodásnak” nevezte, „amelynek meg kellene történnie”, és azt mondta, hogy az országot szívesen látnák „a nemzetek ligájában”. Vance alelnök szintén úgy nyilatkozott, hogy Amerika érdekei Iránban korlátozottak. „Ha az iráni nép meg akarja dönteni a rezsimet, az az iráni nép dolga” – mondta nemrég újságíróknak. „Ami most foglalkoztat minket, az az, hogy Iránnak nem lehet nukleáris fegyvere.”
A szélesebb stratégia hiánya illeszkedik egy mintázatba. Évtizedeken át amerikai elnökök mindkét pártból ingadoztak a kényszerítés és a közeledés között Iránnal szemben: hol diplomáciát ajánlottak, hol szankciókat vezettek be. A „galambok” és a „héják” egyaránt az Iszlám Köztársaság taktikáinak kezelésére törekedtek – nukleáris ambícióira, ballisztikus rakétáira, közel-keleti proxy milíciáinak hálózatára –, anélkül hogy valaha is értelmes stratégiát dolgoztak volna ki a gyökérprobléma, magának a rezsimnek az ideológiája ellen.
Az Iszlám Köztársaság olyan teokrácia, amelyet kifejezetten a liberális demokrácia és a jogállamiság alapelveinek ellenzésére alapítottak. Negyvenhét éves fennállása alatt ez a teokratikus állam nem hajtott végre érdemi politikai reformot, nem javított az emberi jogi helyzetén, és soha nem hagyott fel radikalizmusának külföldre exportálásával. A hatalom fenntartása érdekében a rezsim tömeges erőszakot, megfélemlítést és megfigyelést alkalmazott. Az utóbbi években a rezsim sikeresen használt online lejárató kampányokat is az iráni ellenzék megosztására és lejáratására. Mindazonáltal – ahogy Ladan Boroumand tudós és aktivista írta – a nyugati liberális demokráciák hosszú ideje inkább „szinte kizárólag a realpolitik paradigmáján keresztül” közelítettek az Iszlám Köztársasághoz, olyan tárgyalásokba bocsátkozva, amelyek láthatóan sosem működnek.
Számos lehetőség adódott volna más megközelítésre. 2009-ben, az iráni tömegtüntetések idején az Obama-adminisztráció az emberi jogi kampányt tehette volna Irán-politikája középpontjába, támogatva azokat az embereket, eszméket, oktatási és médiaprojekteket, amelyek belülről segíthették volna Irán átalakulását. 2019-ben, miután Barack Obama Iránnal kötött nukleáris megállapodását felmondták, az első Trump-adminisztráció is megtehette volna ugyanezt. De nem tette.
A második Trump-adminisztráció még messzebb ment az ellenkező irányba: ténylegesen leépítette azokat az eszközöket, amelyek segíthették volna a polgári részvétel erősítését és az iráni egységes ellenzék kiépítését. A kormányzat forrásokat vont meg az iráni emberi jogi megfigyelő szervezetektől, és megszüntette médiaprojektek finanszírozását. A korábbi arizonai politikai jelölt, Kari Lake vezetése alatt az Egyesült Államok Globális Médiaügynöksége megakadályozta, hogy a Radio Farda – a Radio Free Europe/Radio Liberty perzsa nyelvű csatornája – amerikai sugárzóberendezéseket használjon.
A Voice of America, az amerikai kormány másik perzsa nyelvű csatornája, csökkentette tudósításait, és hitelességét is rontotta pártos hangvételű műsorok sugárzásával. A csatorna vezetése ténylegesen megtiltotta, hogy említést tegyenek Reza Pahlavi koronahercegről, a néhai iráni sah fiáról, aki jelentős támogatottsággal rendelkezik az országon belül és kívül is. Ennek eredményeként a VOA teret vesztett a szaúdi finanszírozású Iran International csatornával szemben. Lake egy másik ügynökség, az Open Technology Fund támogatását is csökkentette, amely többek között virtuális magánhálózatok és műholdas hozzáférés biztosításával segíti az irániakat. Ez a döntés tovább növelheti az országon belüli irániak elszigeteltségét a diaszpórában működő jelentős ellenzéki mozgalomtól.
Az adminisztráció látható érdektelensége az iráni ellenzékkel szemben különös fényt vet arra a videóra, amelyet Trump ma hajnalban tett közzé. Felszólította az Iszlám Forradalmi Gárdát, az iráni fegyveres erőket és a rendőrséget, hogy „tegyék le a fegyvert”. De kinek kellene megadniuk magukat? Szinte provokatívan biztatta az iráni népet, hogy vegyék kezükbe az irányítást. „Lássuk, hogyan reagáltok” – mondta. „Amerika elsöprő erővel és pusztító hatalommal áll mögöttetek.”
De kik azok a „ti”? A civil társadalom és a nőjogi aktivisták, akik átláthatóságon, elszámoltathatóságon és független bíróságokon alapuló jogállamot akarnak? Az etnikai kisebbségek – kurdok, beludzsok, azeriek és mások –, akik decentralizált államot és nagyobb autonómiát szeretnének? Az új monarchia olykor fanatikus támogatói, akik az utóbbi hónapokban igyekeztek másokat háttérbe szorítani? Az Iszlám Forradalmi Gárdán belüli kiváló csoportok, amelyek esetleg katonai diktatúrát hoznának létre?
A válasz számít. Ahogy egy ellenzéki bennfentes a korábbi amerikai támadás idején mondta nekem, önmagában Irán bombázása nem fog stabil rezsimet létrehozni. „Ha valaha is létezett olyan fantázia, hogy egy vezető külföldi repülők szárnyai alatt érkezik majd,” mondta, „az biztosan nem fog megtörténni.” Egy másik iráni aktivista ma reggel ezt írta nekem: „Ez életem egyik legjobb napja, Anne; ugyanakkor nagyon aggódom amiatt, hogy mi következik.” (Mindkét megszólaló névtelenséget kért a megtorlástól való félelem miatt.)
A lényeg nem az, hogy az Egyesült Államok önmagáért a demokráciáért támogassa azt. A cél inkább az kell legyen, hogy segítse az irániakat a normalitás elérésében. Ahhoz, hogy a régió békében éljen, Teheránnak az inszurgencia központjából ismét egy olyan ország fővárosává kell válnia, amely saját polgárainak békét és jólétet kíván építeni. Egy stabil, jogkövető Irán hozzájárulhat egy stabil, jogkövető Közel-Kelethez. Ehhez azonban nem új diktatúrára, hanem önrendelkezésre és alapvető jogokat tiszteletben tartó pluralista kormányra van szükség. Jelenleg a Trump-adminisztráció nem próbál ilyet építeni.”
Következő cikk: A SZEMÉLYI TITKÁR A FŐNÖKÉT IDÉZI
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Orbán veresége intő jel: Szüksége van-e Vučićnak az EU-ra ahhoz, hogy megnyerje a választásokat?
Vučić nagyon jól tudja – és ebben Viktor Orbán közelmúltbeli magyarországi választási veresége komoly figyelmeztetés volt >
Miért fontos egy tisztességes köztársasági elnök?
Egy normális, ugyanakkor ügyes köztársasági elnök saját tekintélyével mozgásba hozhatná a folyamatokat, folyamatosan rámutathatna a törvénysértésekre >
Elszámoltatásra várva
A rezsim úgy végezte ki az országot, ahogy thrillerek sorozatgyilkosai az áldozataikat, hosszan elnyújtva, apránként, míg >
Európa nem hisz Vučićnak: egyetlen nap alatt két akadályba ütközött. Az elnök minden kísérlete, hogy elnyerje az EU jóindulatát, kudarcot vallott
Miután az Európai Parlament elfogadta a Szerbiáról szóló határozatot, nyilvánvalóvá vált, hogy mindaz, amit Aleksandar Vučić >
Miért van szükség a „Szerbia Vučić után” tervre?
Mivel Szerbia súlyos helyzetben van, és a hatalom egyre kevésbé képes eltitkolni kudarcait, sürgős és átfogó >
Az Európai Parlament elfogadta a Szerbiáról szóló állásfoglalást
Az állásfoglalást, amelynek szerzője az Európai Parlament Szerbiáért felelős jelentéstevője, Tonino Picula, 468 igen, 116 nem >
Európa orosz provokációra készül
Ahogy ez a háború az ötödik évébe lép, fennáll a veszélye annak, hogy minden megmaradt korlátot >
„Mi, szerbek nem vagyunk kisoroszok.” Bocs, de azok vagytok
2023 decemberében, amikor saját állampolgárai az általa felügyelt választások ellen tiltakoztak az utcákon, országos televízióban nyilvánosan >
Két út a választásokig
Jelenleg ugyanis két rendkívül domináns politikai szereplő létezik: a diákmozgalom és Vučić. A politikai verseny lényegében >
Magasabb közhivatalra nem alkalmas
Vegyünk még egy, talán a legfontosabb bizonyítékot arra, hogy a diktátor semmilyen magasabb közhivatalra nem alkalmas: >
Robotok és emberek
Ezért a pártrendezvényen vagy vásári forgatagban bemutatott gépi körtánc nem más, mint csodának álcázott politikai kellék. >
Trump pártpolitikai támadással indította el Amerika 250. születésnapi ünnepségeit
Trump teljesen feladta azt a hagyományos államfői szerepet, amelynek célja a politikai táborok fölé emelkedés, a >