Ma Ernő, Erneszta, Tatjána névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Gúny az nemzetközi jogból
Trump nemzetközi jogot semmibe vevő magatartása Venezuela ügyében – és más latin-amerikai országokkal szembeni hasonló szándékai, valamint Grönland annektálásának bejelentése – teljes mértékben rehabilitálja Putyin Ukrajna elleni bűnös agresszióját. A nemzetközi jog durva megsértése utat nyit a kínai autokrata előtt is, hogy hasonló lépéseket tegyen a „kínai nemzeti érdekek övezetében”, ami a nemzetközi jogrend széteséséhez vezet. A világ hatalmasságai a jogot arra redukálták, amire egykor Nikola Pašić Szerbiában: a törvények az ellenfeleknek szólnak, nem egyetemesek, hanem szelektíven alkalmazzák őket. Ki lesz a következő áldozata az imperialista ambícióktól és hatalomvágytól fűtött globális nagyhatalmaknak – melyik állam és melyik nép? PAVLE RADIĆ (Autonomija):
Az új év nemzetközi szinten sokkolóan kezdődött. Az amerikai (USA) katonai és rendészeti gépezet elrabolta Venezuela névleges – a bizonyított választási csalás miatt nem legitim – elnökét, Nicolás Madurót, és az elnöki rezidenciáról amerikai börtönökbe és bíróságok elé szállította.
A nemzetközi jog nyilvánvaló megsértését – egy másik állam és annak intézményei elleni támadást – valamint egy másik állam élén álló, kétségtelenül brutális diktátor elrablását az akció megrendelői (Trump és kamarillája) az amerikai igazságszolgáltatás vádirataiba csomagolták. Madurót azzal vádolják, hogy több mint két évtizeden át állítólag egy „Nap Kartellje” nevű narkoterrorista bűnszervezetet vezetett, amely más terrorista-bűnöző csoportokkal együttműködve, állami erőforrásokat felhasználva hatalmas mennyiségű kábítószert csempészett az Egyesült Államokba, veszélyeztetve annak biztonságát.
Azzal is vádolják, hogy logisztikai támogatást és védelmet nyújtott drogkartelleknek, automata fegyverek (gépfegyverek) és robbanószerkezetek birtoklásával és használatával segítette a narkoterrorista tevékenységet, valamint verések, emberrablások és gyilkosságok megrendelésével azok ellen, akik akadályozták drogügyleteit vagy tartoztak neki. Azzal is megvádolják, hogy állami erőforrásokat használt fel családja meggazdagítására…
Vitathatatlan, hogy Maduro közel 13 éves diktatórikus uralma alatt – elődje, Hugo Chávez politikai és ideológiai örökségét követve (aki látszólag szocialista és baloldali volt, valójában azonban merev autokrata, aki populista kvázi-baloldali demagógiára építve számolta fel a demokráciát és az emberi jogokat) – az egykor potenciálisan gazdag és rendezett Venezuelát autokratikus despotizmussá züllesztette, ahol a korrupció, a nyomor és az állampolgárokkal szembeni brutális terror uralkodik. A demokrácia alapfeltételének számító szabad választások Maduro alatt bohózattá silányultak (ismerős?), ezért Chávez, de különösen Maduro uralma alatt mintegy nyolcmillió venezuelai hagyta el az országot.
Nem kétséges, hogy Maduro Venezuela és polgárai számára végzetes csapás volt. Azért is, mert hatalmi brutalitása, az összes nemzeti – különösen médiabeli – erőforrás feletti teljes kontrollja, valamint a manipuláció és machináció mint kormányzási módszer miatt (ez is ismerős?) legitim módon, szabad választásokon nem lehetett leváltani. Eltávolítása a hatalomból – még ha egy másik állam általi elrablás útján is, a nemzetközi jog megsértésével – sokak számára Venezuela megmenekülésének tűnt. Ha valóban kizárólag humanitárius, nem pedig rejtett önző érdekeket szolgáló akcióról lett volna szó, a külső beavatkozás talán részben érthető is lenne. De…
Az amerikai (Trump-féle) Maduro-eltávolítás kulcsérve – a nemzetközi jog megsértésével (a demokraták szerint az amerikai jog megsértésével is) – láthatóan nem Maduro belső diktatórikus kormányzása és a saját népével szembeni terror volt. Nem az, hogy nyomorba és – ami még fontosabb – szabadsághiányba taszította Venezuelát. Trump diadalittas beszéde alapján az akció fő motivációja inkább az volt, hogy Trump milliárdosokból álló kartellje hozzáférjen Venezuela, a világ legnagyobb kőolajtartalékaihoz.
Kétségtelen, hogy Venezuela olajiparának államosítása előtt (részben 1976-ban, majd teljes egészében 2007-ben Hugo Chávez alatt, a „21. század szocializmusa” jelszóval) a venezuelai olajat hazai és nagy külföldi vállalatok termelték ki. Az államosítás és a nemzetközi bíróságok döntései után ezek a cégek csak részleges kártérítést kaptak. A nemzetközi bíróságok szerint Venezuela milliárd dollárral tartozik a károsult külföldi vállalatoknak. Úgy tűnik, hogy az olaj – a világ legnagyobb tartalékai – és az államosítás után igazságtalanul kártalanított olajcégek a fő motivációi annak, hogy az USA nemcsak Venezuelát vonja ellenőrzése alá, Trump 1823-as Monroe-doktrínához való visszatérésének jegyében, amely szerint Mexikó és Latin-Amerika az Egyesült Államok „hátsó udvara”.
A gyanút, hogy Maduro eltávolításának valódi oka nem a drogbűnözés és terrorizmus volt, hanem Trump imperialista törekvései (még Grönland annektálását is emlegeti), erősíti az is, hogy Trump Maduro bukása után együttműködést hirdetett a hatalmon maradó, Madurohoz köthető bűnözői klánnal, amely készségesen végrehajtja Washington utasításait. Az sem zavarja, hogy az egész Maduro-kartell – beleértve legközelebbi szövetségesét, az alelnöki posztot betöltő Delcy Rodríguezt – mélyen kompromittált. A poszt-Maduro Venezuelában Trump nem beszélt a demokrácia helyreállításáról, szabad választásokról, szabad médiáról, emberi jogokról vagy mindenkire egyformán vonatkozó igazságszolgáltatásról, holott a venezuelai polgárok – a szerbiaiakhoz hasonlóan – erre vágynak leginkább. Ezek a „marginalitások” Trumpot saját országában sem érdeklik: ott is rombolja a demokratikus értékeket, és brutálisan viszonyul az EU-hoz is, veszélyeztetve annak alapelveit. Európában és Amerikában egyaránt támogatja a szélsőjobboldalt és az autoriter rendszereket.
Trump erőszakos jogsértésével kapcsolatban érdemes megemlíteni María Corina Machado nyilatkozatát, aki a Maduro-ellenes ellenzék hosszú ideje meghatározó alakja, és a 2025-ös Nobel-békedíj kitüntetettje. A demokráciáért és emberi jogokért küzdő aktivista kijelentette, hogy az elismerést a venezuelai népnek, valamint Trump elnöknek ajánlja „határozott támogatásáért”. Maduro elrablása után azt is mondta, hogy személyesen megosztaná Nobel-díját Trumppal. Trump azonban – miközben licitál arra, ki legyen Venezuela következő elnöke – Machadót és Edmundo González Urrutiát sem tartja alkalmasnak az elnöki posztra, pedig utóbbi a 2024-es választáson legyőzte Madurót (aki nem ismerte el vereségét). Trump, mint minden autokrata, az engedelmes kiszolgálókat részesíti előnyben, ezért Maduro közeli munkatársát és jelenlegi alelnökét, Delcy Rodríguezt javasolta, aki rövid habozás után elfogadta a megbízatást és elnöki esküt tett, „teljes együttműködést” ígérve az Egyesült Államokkal.
Mit lehet mondani arra, hogy egy Nobel-békedíjas Trumpot ünnepli? Sajnos: semmit, csak egy sóhajt. Érthető, hogy hosszú ellenzéki küzdelem után talán az amerikai beavatkozásban látta Venezuela egyetlen esélyét, de ilyen köszönetet mondani anélkül, hogy látná Trump valódi szándékait a demokratizálással kapcsolatban, erősen korai. Különösen egy olyan ember esetében, aki saját országában is gátlástalanul tiporja a demokratikus elveket.
Trump nemzetközi jogot semmibe vevő magatartása Venezuela ügyében – és más latin-amerikai országokkal szembeni hasonló szándékai, valamint Grönland annektálásának bejelentése – teljes mértékben rehabilitálja Putyin Ukrajna elleni bűnös agresszióját. A nemzetközi jog durva megsértése utat nyit a kínai autokrata előtt is, hogy hasonló lépéseket tegyen a „kínai nemzeti érdekek övezetében”, ami a nemzetközi jogrend széteséséhez vezet. A világ hatalmasságai a jogot arra redukálták, amire egykor Nikola Pašić Szerbiában: a törvények az ellenfeleknek szólnak, nem egyetemesek, hanem szelektíven alkalmazzák őket.
Ki lesz a következő áldozata az imperialista ambícióktól és hatalomvágytól fűtött globális nagyhatalmaknak – melyik állam és melyik nép?
Következő cikk: TEMPLOM (FEL)GYÚJTÁS
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Ezek a mostani iráni tiltakozások mások, mint az eddigiek
Ishaan Tharoor elképzelhetőnek tartja a Washington Postban, hogy hamarosan megbukik az iráni teokrácia, mert mostani tiltakozások >
Az őrült bélyeggyűjtő
Trump, az őrült bélyeggyűjtő, mindennel rendelkezik, amit csak akarhatna – kivéve annak képességét, hogy értékelje mindezt, >
A magyarok belefáradtak Orbánba, Putyin barátja ideges és teszi az előkészületeket a választásra
Most éppen azt dobta be, hogy Trump Budapestre készül, ami nagy hátszelet jelentene a jelentős nyomás >
Economist: A koszovói választások azt mutatják, hogy a demokrácia ott szolidan működik
Mind Koszovó, mind Szerbia az Európai Unióhoz kíván csatlakozni. Több uniós tagállam politikusai azonban azt mondják, >
Jog, morál és egyéb apróságok
Sok baj okozója lehet, ha egy ország életében épp az aktuálisan legfontos kérdésben hiányzik a közös >
Trump megtanítja a világot félni Amerikától
Fareed Zakaria ítéli így meg a Washington Postban, ám ily módon eljátssza az évtizedek alatt megszerzett >
Maduro Minneapolisban
Egy nagy hazudozó egy másik nagy hazugság elemévé válik. Ez lehet költői, de nem igazságos. Ha >
Gúny az nemzetközi jogból
Trump nemzetközi jogot semmibe vevő magatartása Venezuela ügyében – és más latin-amerikai országokkal szembeni hasonló szándékai, >
Miért huny szemet Brüsszel afölött, hogy Fico etnikai kisebbségiektől vesz el földeket a Benes-dekrétumokra hivatkozva?
Ezt kérdezi az EUobserverben Tárnok Balázs, a Közszolgálati Egyetem felvidéki születésű tanára. Úgy véli: a szlovák >
Epsteintől a birodalomig: miért támadta Trump Venezuelát és fenyegette meg Grönlandot?
A venezuelai elnök elrablása nagyrészt figyelemelterelés Trump egyre növekvő hazai problémáiról – vélekedett Kim Lane Scheppele, >
Magyarország 2026-ban: Válaszút előtt
A várható áprilisi általános választás nemcsak azt mutatja majd meg, hogy a magyarok végre belefáradtak-e Orbánba >
Grönland európai, és annak is kell maradnia
A Le Monde vezércikke szerint Maduro elmozdítása után most a dán autonóm terület került Trump célkeresztjébe. >