Ma Ernő, Erneszta, Tatjána névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Szerbia átalakulása Európa vakbelévé
Két narratíva ütközik: Szerbia állítása az igazságtalan bánásmódról, és az EU értékelése, miszerint Belgrád Moszkvát helyezi Európa elé. Az eredmény stratégiai bizalmatlanság... Az EU-integráció akadályai soha nem voltak technikai jellegűek. Mindig politikaiak voltak. Szerbia kiválóan ért a lehetőségek elszalasztásához. Az EU-nak is van felelőssége – különösen abban, hogy a 2000-es évek elején nem tudta határozottan lehorgonyozni Szerbiát. De ma már a választás nem kétértelmű. Szerbia EU-s útja nem azért van befagyasztva, mert Belgrád nem tudna továbblépni. Hanem azért, mert Belgrád nem akar dönteni.” Jolyion Naegele:
A szerb–olasz újságíró és politikai kommentátor, Željko Pantelić a Kosovo Dispatch által is szemlézett podcastjában megjegyzi: Szerbiában sokan nagyrészt hallgatnak, miközben Aleksandar Vučić elnök felszámolja az európai integrációt, megismételve elődje, Vojislav Koštunica (2000–2003 között elnök) euroatlanti integrációval kapcsolatos hibáit.
„…Szerbia elnöke de facto megállította az országot az európai úton. Szerbia távolmaradása a legutóbbi, Brüsszelben tartott EU–Nyugat-Balkán csúcstalálkozótól nem véletlen vagy elszigetelt eset volt. Üzenet volt: a hivatalos Belgrád nem kívánja teljesíteni azokat a feltételeket, amelyek az EU-csatlakozási folyamat folytatásához szükségesek. Amit évtizedekkel ezelőtt egy szalon-nacionalista elkezdett, azt most egy radikális viszi véghez.
Szerbia jövője szempontjából még aggasztóbb, hogy még azok is, akik ellenzik Vučić rezsimjét, gyakran az Európai Unió ellen irányítják dühüket – olyan közhelyeket és dezinformációt ismételgetve, amelyek közvetlenül az orosz és kínai propagandacsatornákból származnak, és amelyeket belgrádi helyi médiumok erősítenek fel.
A szerb hatóságok egy egyszerű okból nem fogják formálisan befagyasztani az EU-integrációs folyamatot: a túlélés miatt. EU-s források, uniós beruházások, a külföldön élő szerb állampolgárok hazautalásai, és mindenekelőtt az EU-tagállamokkal folytatott gazdasági együttműködés nélkül Szerbia nagyon gyorsan társadalmi nyugtalansággal és pénzügyi összeomlással szembesülne.
A külpolitikában egy alapszabály létezik: ha nem ülsz az asztalnál, akkor az asztalon vagy. A belgrádi rezsim nem hajlandó Szerbiát egy asztalhoz ültetni szomszédaival és azzal a kontinenssel, amelyhez tartozik, mégis azt várja, hogy következmények nélkül élvezhesse az úgynevezett „multivektoros” politika előnyeit.
Az olaszoknak van egy mondásuk erre a logikára: La botte piena e la moglie ubriaca – vagyis a hordó legyen tele, és a feleség is legyen részeg. A mi nyelvünkön: megmaradjon a bárány is, és a pénz is. A történelem tanúsága szerint ez ritkán működik.
Szerbia továbbra is egy felsőbbrendűségi komplexustól szenved – Tito Jugoszláviájának örökségétől. Belgrádban még mindig él az a meggyőződés, hogy az EU hibája, amiért Szerbia nem tag, miközben Bulgária, Románia, Szlovákia és Magyarország igen. Montenegró előrehaladása már most irritálja a hivatalos Szerbiát; az igazi sokk Albánia lesz – és Szerbia átalakulása Európa vakbelévé, amelyet elkerülnek az olyan fő közlekedési folyosók, mint a Via Carpatia vagy az Adria–Jón autópálya.
Talán végre eltűnik legalább egy mítosz: az az elképzelés, hogy Szerbia problémái „földrajzi végzetéből” és a nagyhatalmi rivalizálás középpontjában elfoglalt állítólagos helyzetéből fakadnak. Ez a narratíva kényelmes – és hamis.
Montenegró alkalmazkodott a valósághoz és előrelépett. Belgrád ezzel szemben továbbra is felfújt elvárások mentén működik, egyenlőséget követelve ott is, ahol nyilvánvalóan nincs alkupozíciója. Ahelyett, hogy Szlovákiában és Magyarországban – még a saját torz nézőpontjából is – annak bizonyítékát látná, hogy az EU-tagság kifizetődő, a szerb hatóságok Budapest és Pozsony politikai szimpátiáját belpolitikai propagandára használják, Szerbiát megbecsültnek és nélkülözhetetlennek feltüntetve.
Ez figyelmen kívül hagy alapvető tényeket. Az Európai Unió nemcsak Szerbia legnagyobb kereskedelmi partnere, hanem 1,5–2 millió szerb otthona is, akik az elmúlt 25 évben Szerbia legnagyobb pénzügyi támogatói voltak. Több mint hárommillió szerb él NATO-országokban – köztük az EU-ban, az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és Norvégiában –, akik évente mintegy 5 milliárd eurót küldenek haza Szerbiába.
2024-ben Szerbia áruforgalma az EU-val megközelítőleg 40 milliárd eurót tett ki, és a szolgáltatásokat is beleszámítva többletet mutatott. Ezzel szemben a Kínával folytatott kereskedelem szerkezetileg kiegyensúlyozatlan, az Oroszországgal folytatott kereskedelem pedig jelentősen visszaesett, és főként energiaimportból áll. A külföldön élő szerbek kétszer annyi pénzt küldenek haza, mint amennyit Szerbia összesen keres az Oroszországba és Kínába irányuló áruexporton.
E valóság ellenére Belgrád több mint egy évtizede tudatosan geopolitikai senkiföldjén tartja Szerbiát Oroszország, Kína és a Nyugat között, miközben folyamatosan táplálja az EU-ellenes propagandát. A Kremlhez igazodó narratívák segítségével az EU-t gyarmati hatalomként állítják be – annak ellenére, hogy az EU az egyetlen jelentős partner, amellyel Szerbia többletet ér el.
A valóságban Szerbia leginkább aszimmetrikus – és valóban gyarmati jellegű – gazdasági kapcsolatai Oroszországhoz és Kínához fűződnek…
…Ma Szerbia EU-s útját nem elsősorban technikai hiányosságok akadályozzák, hanem az, hogy az uniós külpolitikához való igazodás – különösen Oroszország vonatkozásában – döntő próbává vált. 2015 óta, és különösen Oroszország Ukrajna elleni inváziója után egyre több EU-tagállam tette ezt egyértelművé.
Belgrád érti, mi a tét. Néha figyelmen kívül hagyja. Néha lekicsinyli. Néha diplomáciailag elfedi. És néha nyíltan szembemegy vele – például amikor Vučić elnök európai fővárosok kifejezett figyelmeztetései ellenére részt vett egy moszkvai katonai parádén.
Szerbia távolmaradása a brüsszeli csúcstalálkozótól az EU-integráció de facto befagyasztását jelenti – anélkül, hogy meglenne a politikai bátorság ezt nyíltan kimondani. Miközben Montenegró, Albánia és Moldova előrelép, Szerbia stagnál vagy visszalép. Az Európai Bizottság ma már nyíltan visszacsúszásról beszél Szerbia esetében.
Két narratíva ütközik: Szerbia állítása az igazságtalan bánásmódról, és az EU értékelése, miszerint Belgrád Moszkvát helyezi Európa elé. Az eredmény stratégiai bizalmatlanság…
…Az EU-integráció akadályai soha nem voltak technikai jellegűek. Mindig politikaiak voltak.
Szerbia kiválóan ért a lehetőségek elszalasztásához. Az EU-nak is van felelőssége – különösen abban, hogy a 2000-es évek elején nem tudta határozottan lehorgonyozni Szerbiát. De ma már a választás nem kétértelmű.
Szerbia EU-s útja nem azért van befagyasztva, mert Belgrád nem tudna továbblépni.
Hanem azért, mert Belgrád nem akar dönteni.”
Következő cikk: Trump imperializmusa nem sokban különbözik attól, amit Putyin csinál
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Ezek a mostani iráni tiltakozások mások, mint az eddigiek
Ishaan Tharoor elképzelhetőnek tartja a Washington Postban, hogy hamarosan megbukik az iráni teokrácia, mert mostani tiltakozások >
Az őrült bélyeggyűjtő
Trump, az őrült bélyeggyűjtő, mindennel rendelkezik, amit csak akarhatna – kivéve annak képességét, hogy értékelje mindezt, >
A magyarok belefáradtak Orbánba, Putyin barátja ideges és teszi az előkészületeket a választásra
Most éppen azt dobta be, hogy Trump Budapestre készül, ami nagy hátszelet jelentene a jelentős nyomás >
Economist: A koszovói választások azt mutatják, hogy a demokrácia ott szolidan működik
Mind Koszovó, mind Szerbia az Európai Unióhoz kíván csatlakozni. Több uniós tagállam politikusai azonban azt mondják, >
Jog, morál és egyéb apróságok
Sok baj okozója lehet, ha egy ország életében épp az aktuálisan legfontos kérdésben hiányzik a közös >
Trump megtanítja a világot félni Amerikától
Fareed Zakaria ítéli így meg a Washington Postban, ám ily módon eljátssza az évtizedek alatt megszerzett >
Maduro Minneapolisban
Egy nagy hazudozó egy másik nagy hazugság elemévé válik. Ez lehet költői, de nem igazságos. Ha >
Gúny az nemzetközi jogból
Trump nemzetközi jogot semmibe vevő magatartása Venezuela ügyében – és más latin-amerikai országokkal szembeni hasonló szándékai, >
Miért huny szemet Brüsszel afölött, hogy Fico etnikai kisebbségiektől vesz el földeket a Benes-dekrétumokra hivatkozva?
Ezt kérdezi az EUobserverben Tárnok Balázs, a Közszolgálati Egyetem felvidéki születésű tanára. Úgy véli: a szlovák >
Epsteintől a birodalomig: miért támadta Trump Venezuelát és fenyegette meg Grönlandot?
A venezuelai elnök elrablása nagyrészt figyelemelterelés Trump egyre növekvő hazai problémáiról – vélekedett Kim Lane Scheppele, >
Magyarország 2026-ban: Válaszút előtt
A várható áprilisi általános választás nemcsak azt mutatja majd meg, hogy a magyarok végre belefáradtak-e Orbánba >
Grönland európai, és annak is kell maradnia
A Le Monde vezércikke szerint Maduro elmozdítása után most a dán autonóm terület került Trump célkeresztjébe. >