Ma Ernő, Erneszta, Tatjána névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Putyin öngólt rúgott, mert el kellett volna fogadnia Trump békeajánlatát
Így viszont az összeomló orosz gazdaság az ő bukását okozhatja
Simon Tisdall véli ezt így a Guardianben. A külpolitikai elemző azt érzékeli, hogy a háború keményen érintette az átlag oroszokat és a súlyosbodó helyzet várhatóan felszítja a feszültséget. Az elnök módszeresen rombolja országát, olyan katasztrófát szabadított rá, amely minden nappal csak fokozódik. Trump, aki maga is nemzeti veszélyt jelent odahaza, a múlt héten mentőövet kínált neki, ám hiába. A két bolond megérdemli egymást. Az orosz vezető azért mondott nemet, mert neoimperialista vágyálmok vezérlik. Azt hiszi, mindent megszerezhet fegyverekkel. Bebeszélte idióta amerikai kollégájának, hogy az orosz győzelem elkerülhetetlen. Meg hogy az európaiak háborús uszítók. Csakhogy a tények cáfolják. Megrekedt a Donyec-medence sarában és jegében, otthon pedig szétesnek a dolgok. Az orosz energiahordozók részesedése 50-ről 27%-ra zuhant vissza a GDP-ben. Recesszió közeleg, nő az infláció, a szuverén állami pénzalap felét már elherdálták. De lesz még ennél rosszabb is. Ukrajna megtalálta Oroszország gyenge pontját: az olajfinomítókat, -vezetékeket és az árnyékflottát. Ezzel párhuzamosan esik vissza ország geopolitikai befolyása. De meddig tűrik el az oroszok tömeggyilkos diktátorukat? Ez a kulcskérdés. Ha netán leállnak a harcok, abból hatalmas szociális válság lehet. A Kremlnek ezért nem érdeke a háború befejezése. Legutóbbi diplomáciai kudarc jól megvilágította Trump ostoba stratégiáját. Az elnök egoista módon arra áhítozik, hogy békét teremtsen, illetve egyidejűleg gyorsan megszedje magát. Tehetségtelen rokonokat és talpnyalókat nevezett ki amatőr nagyköveteknek. Próbálja ugyanakkor a partvonalra szorítani Európát. Mindezzel azután felbátorította Moszkvát. Az orosz nemzet túl nagy ahhoz, hogy kudarcot valljon. Történelme az mutatja, hogy nem lehet legyűrni. Ám Putyin képes rá. De Oroszország előbb-utóbb megrágja és kiköpi. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Washington Post
Ishaan Tharoor azt látja, hogy útelágazáshoz érkezett Európa és az USA viszonya, miután napvilágot látott az új amerikai nemzetbiztonsági alapvetés. A stratégia gránátként csapódott e Brüsszelben. Alátámasztja, mekkora ideológiai hév vezérli a Fehér Házat.
Sok eredmény nem hozott az EU számára, hogy kedveskedett a Fehér Ház gazdájának, a jelek szerint több kármentésre lesz szükség, mert Amerika nem az Oroszország és Kína jelentette geopolitikai kihívásra összpontosít, hanem Európát vette célba. Franciaország volt washingtoni nagykövete úgy fogalmazott, hogy a dokumentum Európára vonatkozó része olyan, mint egy szélsőjobbos pamflet. Támogatja a szélsőséget és igyekszik megfúrni az Unió működését.
A Kreml pedig ráerősít a tengerentúli álláspontra. Kiállt pl. Musk ellen, miután azt éppen most 140 millió dollárra büntette Brüsszel, egyébiránt Oroszországban blokkolják az üzletember honlapját.
Az amerikai kormányzat más erőket támogat a kontinensen, beleértve a neofasiszta gyökerű szélsőjobbot, amely egykor elfogadhatatlannak számított nyugaton. Amerika felkarolta Orbánt, az Unió fekete bárányát, Putyin barátját.
Két politológus revizionista transzatlanticizmusnak keresztelte el ezt a hozzáállást, vagyis amikor összeáll az ultranacionalista Fehér Ház, valamint az európai nativisták tábora. Együtt akarják újratárgyalni azokat az értékeket és érdekeket, amelyek egyesítik az Atlanti-óceán két oldalát. Közösen próbálják megtorpedózni az európai tervet.
Csakhogy ez visszafelé sülhet el, mert mint Henry Farrel a Johns Hopkins Egyetemről megállapította: Az USA gyakorlatilag kulcsfontosságú szövetségeseit nyilvánítja legnagyobb ellenségeivé. Így az eddigi partnerek erős késztetést éreznek, hogy csökkentsék függőségüket. Ez pedig minden bizonnyal azoknak lesz jó, akik megnyirbálnák az Egyesült Államok szárnyait.
FT
Nem igazán jó a megoldás, amit a Bizottság kitalált Ukrajna finanszírozására, de meg lehet csinálni, ha az EU jól játssza ki a kezében lévő kártyákat – véli a szemleíró, Martin Sandbu. A „jóvátételi kölcsön” két legyet akar ütni egy csapásra: anélkül adná oda a nyugaton befagyott orosz állami vagyont az ukránoknak, hogy bárkinek fizetnie kellene azért, ugyanakkor lehetővé tenné, hogy többséggel hozzák meg a döntést, noha tanácsosabb volna egyhangúlag határozni, csak éppen az lehetetlen.
De bejöhet, ám az idő sürget, mert Kijev a jövő év első felében csődbe mehet. Továbbá az USA és Oroszország megadásra igyekszik rákényszeríteni. Mivel Ukrajna sorsától függ, hogy az oroszok mennyire lesznek képesek aláásni az európai demokráciákat, nem túlzás azt mondani, hogy az anyagiakon múlik a földrész egész jövője.
Az nem igaz, amit Brüsszel állít, hogy ti. ne lehetne felvenni ekkora összeget a pénzpiacon, hiszen az együttes GDP-nek mindössze 1%-ról van szó. A bankok észre sem vennék. Viszont a bizottsági elképzelésnek van 3 hátulütője: 1. A cechet a végén az európai adófizetőknek kellene állniuk. 2. Brüsszel számára fontosabbak saját polgárai, mint Ukrajna újjáépítési szükségletei. 3. Nem kényszerítené Moszkvát kártérítés fizetésére.
Idáig minden félévében fennállt a veszély, hogy pl. Magyarország vétóz, amikor hosszabbítani kellett a szankciókat. Ezt kerülnék meg most oly módon, hogy kétharmad is elég volna a jóváhagyáshoz. Ám a jogi indoklást ki lehet kezdeni a bíróságon és mi van, ha az elmarasztaló ítéletet hoz?
Fontos, hogy Belgiumnak, amely egyfolytában ágál, mivel nála van az orosz javak zöme, csak kismértékben van igaza, nagyobb részt egyáltalán nincs. De lépni kell, mert ha az oroszokat rá lehet venni, hogy térítsék meg az okozott károkat, az elősegíti a békét.
Belgiumot és Magyarországot le lehet szavazni, ez esetben mind a kettő szembesül azzal, hogy meddig kész lemenni a blokkolásban. De itt nagyon jó megoldás lenne, ha az EU a szóban forgó betéteket külön bankegységekbe vinné át és azok valamely más országban holdingban egyesülnének. Így az összeg nem jelenne meg az Unió mérlegeiben, az ügy jogilag az adott állam fennhatósága alá kerülne. Az EKB meg tudná csinálni, de mire vár?
Independent
A szerkesztőségi állásfoglalás lát még rá módot, hogy európai vezetők kedvező eredményt érjenek el Ukrajna számára. Trump hidakat akar építeni Oroszországhoz, ám az öreg földrésznek is érvényesítenie kell saját érdekeit.
Félő ugyanis, hogy az elnök Moszkva iránt érzett rokonszenve és a türelmetlensége, hogy ti. mielőtt valamiféle egyezséget hozzon tető alá, vagy bedönti az egész békefolyamatot, vagy pedig gyakorlatilag a Kreml feltételeit erőlteti rá Kijevre.
Ezt a gyanút csak megerősíti a vadonatúj Nemzetbiztonsági Stratégia, amely aláhúzza, hogy az USA célja meggyengíteni a liberális európai kormányokat, aláásni az Uniót és megakadályozni a NATO bővítését. Ehelyett a Trump-kormányzat azt szeretné, ha a partnerek olyanok lennének, mint Magyarország.
Az értekezésben ugyanakkor szó nincs a szólásszabadságról és az emberi jogokról a putyini Oroszországban. Ellenben bírál más európai államokat, mondván, hogy azok irreális várakozásokat támasztanak a háború kapcsán.
Ám kell lennie reménynek, hogy az európaiak képesek lesznek befolyásolni a párbeszédet a terület és a biztonsági garanciák ügyében. Trump miatt arra már nincs esély, hogy bármit is elérjenek az orosz csapatok kivonása érdekében. Ugyanakkor Zelenszkij rákényszerülhet méltatlan engedményekre, de úgy, hogy azt a végén a Kreml nem fogadja el.
Európa bevetheti a finn elnököt, a NATO-főtitkárt, a finn kormányfőt, sőt esetleg még Melonit is, hogy ellensúlyozza Washingtonban az orosz befolyást. De lehetséges, hogy sikertelenül, akkor pedig megy tovább a háború.
Rémisztő, hogy a kontinens biztonsága egy túlméretezett egóval megáldott, bizonytalan volt manhattani ingatlanfejlesztő hiúságától függ, de az amerikai nép jóvoltából ezt dobta a gép a szövetségeseknek. Viszont ha a kontinens jól sakkozik, akkor talán még meg lehet menteni Ukrajnát, hogy az biztonságban élhessen és a világ továbbléphessen.
Washington Post
A szerkesztőség Ukrajna kapcsán képmutatást hány az EU szemére. Úgy vél, hogy a franciák, a németek és belgák a gerendát nem veszik észre a saját szemükben, ellenben, amikor Trump szeméről van szó, még a szálkát is meglátják benne.
Macron pl. azt fejtegette, mekkora veszéllyel jár, hogy az USA továbbra is próbál véget vetni a háborúnak és közben megkísérel engedményeket kicsikarni Moszkva és Kijev között. De arra vajon miért nem tért, hogy Európában még mindig Franciaország az orosz energia 3. legnagyobb vásárlója? A földrész esetében általános, hogy szavakban nincs hiány, ám sokszor képtelen megállapodni, hát még cselekedni, áldozatokat hozni Ukrajna megsegítésére.
A belga kormányfő pedig idáig merészkedett, hogy kijelentette: Teljes illúzió azt hinni, hogy Oroszország alulmarad, de nem is volna kívánatos, mert utána instabilitás állna be egy olyan államban, amelynek nukleáris fegyvere van. Ez aztán a cinikus vélemény!
Ha a harcok kiterjednek, Európa kényszerül szembenézni az oroszokkal. Ez azután még furábbá teszi, hogy vezetői az amerikai akciókról igyekeznek moralizálni. Közben az uniós országok Indiától vesznek olajat, noha tudván tudják, hogy az nem kis részben orosz eredetű.
Trumpnak rossz szokása, hogy a szövetségesekkel barátságtalanabbul bánik, mint az ellenségekkel. De ő legalább felfogja a hatalomgyakorlás brutális valóságát. Beszélni könnyű, és az európaiak gazdagok. Ennél azért többre is képesek.
Time
Új Ukrajna-stratégia megalkotására szólítja fel Trumpot Michael McFaul, volt moszkvai nagykövet, a Stanfordi Egyetem politológia tanszékének vezetője. Úgy véli ugyanis, hogy a világon semmi eredményt nem hoztak az eddigi közvetítési nekifutások.
Azt helyesen tette az elnök, hogy közvetlen párbeszédet kezdett Putyinnal, de nem sikerült a jó irányba terelnie. Így most először is arra kell törekednie, hogy korlátozza Moszkva katonai erejét, mert amíg az oroszok meg tudják tartani a területet Ukrajnában, addig harcolni fognak.
Ellenben ha holtpont áll be a fronton, akkor majd megfontolja a továbbiakat, ezért több és jobb amerikai fegyvert kell küldeni az ukránoknak. Valamint újabb és hatékonyabb szankciókat kell elrendelni. Meg kell célozni az egész árnyékflottát, büntető intézkedéseket kell elrendelni az orosz bankok ellen, át kell adni az ukránoknak az Amerikában visszatartott orosz állami követeléseket.
Kilátásba kell helyezni, hogy megnézhetik magukat azok a nyugati cégek, amelyek hagyják, hogy berendezéseik kerülő úton eljussanak az orosz hadiiparhoz. Lépésekkel kell megfenyegetni Kínát, hogy az ne vegyen annyi orosz energiahordozót.
Emellett szét kell választani a zöld asztal mellett a háború befejezését, valamint a biztonsági garanciákat. Utóbbi ügyébe az oroszok nem szólhatnak bele. Az is fontos, hogy Washington ne kapcsolja össze a kétoldalú kapcsolatok javításának kérdését a tűzszünettel. Nem jó, hogy amerikai oldalon a diplomáciai képviselők főként üzletemberek, mert így az a látszat, hogy Trump kiárusítja Zelenszkijéket, mert azt reméli, hogy az amerikai cégek ily módon haszonhoz jutnak Oroszországban.
Végül pedig a dialógus irányítását Rubio külügyminiszterre kell bízni. Ha a világ azt látja, hogy az Egyesült Államoknak van B terve, miután az eddigi nem működött, az azt bizonyítaná, hogy elkötelezett a rendezés mellett. Ha viszont a Fehér Ház folytatja az eddigi gyakorlatot, az az ellenkezőjéről árulkodna.
Bloomberg
Indiának egykor megingathatatlanok voltak a kapcsolatai Oroszországgal, ám most töredeznek – írja az elemző, Mihir Sharma Putyin Új-Delhiben tett látogatása után. A meleg fogadtatás ellenére úgy értékeli, hogy megrekedt az együttműködés. A tárgyalás legfőbb eredménye csupán az volt, hogy az ázsiai ország 10 évre bérbe vesz egy atommeghajtású orosz tengeralattjárót – oktatási célokra.
Pedig hát az ország korábbi legnagyobb fegyverszállítójáról van szó, ám az oroszok nem teljesítették időben a szerződéseket, csak kínkeservesen lehet rávenni őket alkatrészek eladására, ugyanakkor az égbe szöknek az árak. A bizalom megingott.
Az indiai hadsereg 7 év után is vár még két S-400-as légvédelmi egységre, csakhogy az orosz hadiipar kapacitása annyira le van kötve, hogy lehet: már sosem érkezik meg a két üteg.
A migráció is vita tárgya lett a két ország között, mert India aggódik: az orosz fél magához csábít egy sor indiai tehetséget, ám hírek vannak arról, hogy azok egy része a fronton találta magát.
Az olaj pedig lassan több gondot okoz, mint amennyi hasznot hajt. Az oroszok nem hajlandóak levásárolni az ellenértéket. Azon kívül dollárban kell fizetni nekik, nem rúpiában. Ám a szankciók miatt egyre nehezebb utalni a pénzt.
Ilyen körülmények között Putyin azért ragaszkodik a jó viszony fenntartásához, hogy fel tudja mutatni odahaza: a 3. világ zöme továbbra is mellette áll. De még fontosabb, hogy Kína orra alá dörgölhesse.
India azért szorgalmazza a kooperációt, hogy az folyamatos legyen, mielőtt Washington néhány megállapodással netán új pozíciókhoz segíti Moszkvát a világban. Egyébként pedig sem az orosz, sem az indiai fél nem hajlandó korlátlan befolyást engedni Kínának a közvetlen szomszédságában. De látniuk kell, hogy a kétoldalú kapcsolatban közelednek a tetőponthoz annak alapján, amit a „különleges és kivételezett partnerség” nyújthat számukra.
FT
A vezércikk szerint Trump alatt csak egyre romlik a megfizethetőségi válság, hiába mondja az elnök, hogy kamu az egész – politikája nagymértékben hozzájárult a helyzet romlásához. Így értékeli a vezércikk, miután egyfolytában igen magas az infláció. Ennek megfelelően jócskán visszacsúszott a politikus népszerűsége.
Az árak már Biden alatt beindultak, főleg a zöldségeknél, a lakásoknál és az egészségügyben, ám azóta a politika csak fokozta a megélhetési költségeket. Január óta 18%-kal mentek fel az árak ezeken a területeken.
A személyes fogyasztási kiadások szeptemberben 2,8%-ra nőttek az áprilisi 2,3%-ról, akkor léptek életbe az új vámok. Az is rosszul hatott, hogy az illegális bevándorlók kipaterolása miatt a mezőgazdaságban és az építőiparban jócskán szűkült a munkaerő-kínálat.
A hatalomnak most erős intézkedéseket kellene tenni, bővíteni pl. a lakáskínálatot és megreformálni az egészségügyet. Ám hogy tagadja a háztartások baját, az aligha sül el jól a közvéleménynél. Hogy le tudja nyomni az árakat, ahhoz Trumpnak el kell ismernie a helyzet súlyosságát, el kellene fogadnia, hogy bizonyos intézkedései egyáltalán nem segítenek, sőt. Továbbá hathatósabb gyógymódhoz kellene folyamodnia.
Következő cikk: Miért szereti Oroszország az új amerikai nemzetbiztonsági stratégiáját
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Ezek a mostani iráni tiltakozások mások, mint az eddigiek
Ishaan Tharoor elképzelhetőnek tartja a Washington Postban, hogy hamarosan megbukik az iráni teokrácia, mert mostani tiltakozások >
Az őrült bélyeggyűjtő
Trump, az őrült bélyeggyűjtő, mindennel rendelkezik, amit csak akarhatna – kivéve annak képességét, hogy értékelje mindezt, >
A magyarok belefáradtak Orbánba, Putyin barátja ideges és teszi az előkészületeket a választásra
Most éppen azt dobta be, hogy Trump Budapestre készül, ami nagy hátszelet jelentene a jelentős nyomás >
Economist: A koszovói választások azt mutatják, hogy a demokrácia ott szolidan működik
Mind Koszovó, mind Szerbia az Európai Unióhoz kíván csatlakozni. Több uniós tagállam politikusai azonban azt mondják, >
Jog, morál és egyéb apróságok
Sok baj okozója lehet, ha egy ország életében épp az aktuálisan legfontos kérdésben hiányzik a közös >
Trump megtanítja a világot félni Amerikától
Fareed Zakaria ítéli így meg a Washington Postban, ám ily módon eljátssza az évtizedek alatt megszerzett >
Maduro Minneapolisban
Egy nagy hazudozó egy másik nagy hazugság elemévé válik. Ez lehet költői, de nem igazságos. Ha >
Gúny az nemzetközi jogból
Trump nemzetközi jogot semmibe vevő magatartása Venezuela ügyében – és más latin-amerikai országokkal szembeni hasonló szándékai, >
Miért huny szemet Brüsszel afölött, hogy Fico etnikai kisebbségiektől vesz el földeket a Benes-dekrétumokra hivatkozva?
Ezt kérdezi az EUobserverben Tárnok Balázs, a Közszolgálati Egyetem felvidéki születésű tanára. Úgy véli: a szlovák >
Epsteintől a birodalomig: miért támadta Trump Venezuelát és fenyegette meg Grönlandot?
A venezuelai elnök elrablása nagyrészt figyelemelterelés Trump egyre növekvő hazai problémáiról – vélekedett Kim Lane Scheppele, >
Magyarország 2026-ban: Válaszút előtt
A várható áprilisi általános választás nemcsak azt mutatja majd meg, hogy a magyarok végre belefáradtak-e Orbánba >
Grönland európai, és annak is kell maradnia
A Le Monde vezércikke szerint Maduro elmozdítása után most a dán autonóm terület került Trump célkeresztjébe. >