Ma Erzsébet, Zsóka névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Hogyan győzzük le a kemény jobboldalt, holland kiadás
Kisugárzásában a holland választások győztese nagyban emlékeztet Zohran Mamdanira, az amerikai demokraták new yorki polgármesterjelöltjére, valamint Magyar Péterre, aki veri Orbánt a közvélemény kutatásokban. Mind a hárman sportosak, mosolygósak és derűsek. Azon kívül hajlamosak teljesíthetetlen ígéretekre. De a legfontosabb esetükben, hogy elkerüljék a vitákat, amelyek megoszthatják szövetségeseiket. Mivel jönnek fel a szélsőjobbos populisták, megbuktatásukra olyan koalíciókat kell tető alá hozni, amelyekben egészen valószínűtlen hálótársak kapnak helyet. Mindenesetre a világ láthatja a holland változatot, mármint hogy le lehet nyomni a kemény jobboldalt. Nem egyszerű, de a mosoly segít. Legutóbb a Szabadság Párt nyert, de ami utána jött a vezérletével a hatalomban, az működésképtelen zűrzavarnak bizonyult. A D66 Wildersék szöges ellentéte. Európa-barát, technokrata párt, amelyet főleg a képzett városlakók támogatnak. Úgy néz ki, hogy az ország visszatért a toleráns politizáláshoz. Természetesen ötletet igyekeznek kapni Jettentől mindazok, akik megbuktatnák a demagógokat Magyarországon, Lengyelországban, Amerikában és másutt. Vannak is tanulságok, csak nem könnyű őket értelmezni. Először is megmaradt a szélsőjobb befolyása, bár nem délibáb az erőviszonyok eltolódása a közép javára. Csakhogy a szavazattöbblet főként a baloldalról származott. A királycsinálónak most a középjobbos liberálisok számítanak, ők Rutte pártja. A változás nem annyira a kínált politikai tartalomnak, hanem a kampány stílusának tudható be. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
BBC
A NATO Katonai Bizottságának elnöke az közölte, hogy a szövetség kitart Ukrajna mellett, egészen addig, amíg csak le nem ülnek tárgyalni egymással a szemben álló felek a tartós béke érdekében. Az olasz Guiseppe Cavo Dragone, aki ez évtől látja el hivatalát, hadműveleti szempontból kudarcnak nevezte az oroszok által indított háborút.
Épp ezért úgy gondolja, hogy nagyjából eljött a párbeszéd ideje, figyelembe véve, hogy mennyi az áldozat. A tengernagy megjegyezte: hiába araszol előre az orosz hadsereg, az egész vállalkozás fiaskó, mert nem sikerül bábkormányt hatalomra juttatni Kijevben. Ukrajna nem Belarusz.
Hogy az oroszok állítólag két nagy hatótávolságú nukleáris rakétát is kifejlesztettek, az nem aggasztja túlságosan, mert az Észak-Atlanti szövetség atomhatalom és kész megvédeni tagjait. Szerinte ha lesz új invázió, az alighanem a balti államok ellen irányul, de ez esetben a NATO közbelép az 5-ös paragrafus alapján. Vonatkozik ez az amerikaiakra is, ezt nemrégiben meg is erősítették.
Wall Street Journal
A szerkesztőségnek az a véleménye, hogy nagyon rossz hír, ha Trump valóban ki akar vonni egy dandárt Romániából. Ez csak Putyinnak jó és biztos, hogy az ő figyelmét nem is fogja elkerülni. Az ügy mögött az a washingtoni vita húzódik meg, hogy mi legyen Amerika szerepe a világban. Vezető republikánus honatyák emiatt máris félreverik a vészharangokat a Kongresszusban.
A romániai bázison kb. ezer USA-katona marad, ami édeskevés ahhoz képest, hogy a kontinensen 85 ezer állomásozik. De a visszavonulási parancs pont akkor érkezik, amikor a Kreml drónokkal és más provokációkkal igyekszik kipuhatolni a Nyugat elszántságát, ugyanakkor nem hajlandó beszüntetni a háborút.
Az amerikai törvényhozás két házában a fegyveres erőkkel foglalkozó bizottság kormánypárti elnökei arról beszéltek, hogy a döntés rossz jelzést küld. Biztosítékokat akarnak, hogy a hatalom továbbra is lengyel földön tart két páncélos dandárt.
A Pentagon azonban további erőket kíván hazarendelni, ami megnehezíti Trump számára, hogy a tartós béke érdekében ügyködjön. Az Egyesült Államok számára sokkal jobb lenne, ha egységei kelet felé, a Baltikum irányában mozognának és nem ellenkező irányban, vissza az anyaországba. A két republikánus honatyának meg kellene magyaráznia az elnöknek, hogy ez nem az az idő, amikor Európában vissza lehet venni az elrettentésből.
FT
A vezércikk örvendetesnek nevezi, hogy Hollandiában újjászületett a politikai közép. A nagy nyertes a liberális D66 és vele együtt Európa. Az eddigi éllovas, a szélsőjobbos Szabadság Párt elvesztette mandátumainak csaknem egyharmadát, mert a szavazópolgárok megbüntették, miután az általa vezetett koalíciónál civakodóbb, ugyanakkor kevésbé hatékony szövetség nemigen volt mostanában.
Az iszlámellenes bajkeverőnek, Wildersnek, már ha ő kap megbízást a kormányalakításra, esélye sincs, mert a fő áramlat pártjai nem hajlandóak együttműködni vele. Elegük van a romboló szeszélyeiből, amit az eltelt két évben mutatott be. Ezért a váltóbotot Rob Jetten kapja meg, de kérdéses, hogy össze tud-e kalapálni valamelyik életképes formációt. Nem lesz könnyű és nem számíthat gyors eredményre sem.
Azért győzött, mert pozitív üzeneteket küldött, a hídépítésre és a problémák megoldására összpontosított. Ezzel pedig érzékeny húrt pendített meg a hollandok lelkében. Belefáradtak a vitákba és a megosztásba – á la Wilders. Ő akkor erős, amikor a többiek úgy táncolnak, ahogy ő fütyül. Egy stabil, de törekvő vezetés megkönnyebbülés lenne az ország és a földrész számára.
Most alighanem felbátorodnak azok, akik szerint úgy lehet lerántani a leplet a populistákról és a szélsőjobbosokról, ha beengedik őket a hatalomba, mert ott biztosan felsülnek. Csakhogy Hollandiában mindent egybevéve nem csökkent a radikális jobb támogatottsága. Most a középpártokon múlik, hogy bizonyítsák: képesek megoldást találni a fő gondokra.
FT
A bal- és jobboldali populisták egyaránt beállnak a könnyű válaszok politikája mögé. Ezt bizonyítja az ír választások eredménye, a győztes Connolly is az elitellenes hullámot lovagolta meg – állapítja meg a szerkesztő, Phillip Stevens.
A demagógia nem a szélsőjobbosok kiváltsága, bár a bevándorlás tömeges elutasítása nekik kedvezett, ám felhozta a politikai paletta túlszélén található erőket is. A kettő között vannak átfedések. Mindkettő azzal érvel, hogy a hatalmon lévő elit kisemmizi a dolgozó osztályokat.
Mindkettő nacionalista platformra helyezkedik, és vissza kívánja szerezni a globalizáció miatt elvesztett nemzeti gazdasági erőt. Az EU gyanús a szemükben. A NATO-t felelősnek tartják, mert szerintük az provokálta ki, hogy Putyin háborút indítson Ukrajna ellen.
Főleg a fiatalokat terelte a radikális zászló alá, hogy elegük van a fő áramlat politikájából. A gond ott van, hogy az amerikai hegemónia után világ sokkal veszélyesebb, mint az eddigi. Putyin az erőt választotta a párbeszéd helyett. Megadást akar, nem tárgyalást. És a szándékai túlmutatnak Ukrajnán.
A populista jobboldal számára a migránsok bűnbakként szolgálnak. A baloldal szemében a nagy holdingok és a hadiipari komplexum jelentik a fő ellenséget, ám nyilvánvaló, hogy mind a két esetben szemfényvesztésről van szó.
Washington Post
Ebben a mostani, bizonytalan világban a vezércikk fontosabbnak tartja az elrettentést, mint a fegyverzetkorlátozásról szőtt álmokat. A múlt héten a két nagyhatalom nukleáris kardcsörtetésbe bonyolódott. Moszkva azt állította, hogy sikeresen próbált ki két új szuperfegyvert. A hencegés arra szolgált, hogy rávegye a Nyugatot: hagyja cserben Ukrajnát.
Nem lehet persze figyelmen kívül hagyni a más országok által jelentett veszélyt, mert az nemzeti öngyilkossággal érne fel. Kína masszívan növeli atomütőerejét. Észak-Koreának egyre több nukleáris töltete van. A hidegháború idejéből származó kétoldalú haderő korlátozási egyezmények sokat nem értek ebben a sokpólusú világban.
Csak az elriasztás tudja szavatolni a békét. Trump jól reagált, amikor az orosz fenyegetésre válaszolva közölte, hogy atomrakétákkal felszerelt amerikai tengeralattjárók cirkálnak az orosz partoknál, kvázi bármikor le tudják rombolni Moszkvát, ha az az első csapással próbálkozik.
Az viszont nem volt jó válasz, amikor közölte, hogy utasítást adott nukleáris fegyverkísérletekre, mert elnagyolta a lényeget és nem kizárt, a helyzet súlyosbodása. A kölcsönös elrettentés működik. És helyes, hogy engedélyezi Dél-Koreának atommeghajtású tengeralattjárók építését. Így Phenjan már nem lesz annyira harcias, hiszen a másik visszalőhet.
A korábbi fegyverzetkorlátozási tárgyalások célja sosem a teljes leszerelés, hanem a stratégiai stabilitás fenntartása volt. És az USA sem képes elhárítani minden ellenséges rakétát, ha történetesen támadás érné.
Guardian
Miután most először látszanak a jelei, hogy megindult a vetélkedés Trump székéért, a kommentátor, Simon Tisdall azt kérdezi, hogy Vance vagy Rubio lesz-e az utód? Mindkettő személye szavatolja, hogy olyasvalaki kerül a Fehér Házba, aki karrierista, és fogalma sincs, mitől államférfi valaki.
Sok millió amerikai várja már a következő elnökválasztást, amikor is véget ér a Trump-korszak – valószínűleg. Remélhetőleg akkor újjászületik a tengerentúlon a demokrácia. A két lehetséges vetélytárs olyan, mintha egy pitbull és egy pudli vetélkedne. Az alelnök agresszív, nagyhangú, gusztustalan és időnként elképesztően tudatlan. Nyelvezete vulgáris, nézetei egyszerűek. Őt kell megverni, ha valaki a mostani elnök örökébe szeretne lépni.
Ha tényleg rajthoz áll, meg kell mondania, hogy miben hisz. A gond csupán ott van, hogy ő sem tudja. Feladata, hogy értelmezze az elnök átgondolatlan, ugyanakkor agyonajnározott megállapodásait. A lehetetlenre vállalkozik ily módon, bele is törik a bicskája nap mint nap.
Vele szemben a külügyminiszter nyugodt, fura módon passzív és alighanem az utóbbi idők legkevésbé hatékony főnöke a State Departmentben. De egyiküknek sincs lila gőze sem, mik azok az államférfiúi adottságok, vagy éppen mi fán terem az elhivatottság. Nem vezetők, hanem a kíséret tagjai. Közös bennük a féktelen becsvágy és a vezetői alkalmatlanság.
Wall Street Journal
A jobboldali lap szerkesztőségi állásfoglalása lekapja a tíz körméről a hatalomhoz igencsak közelálló Heritage Alapítvány elnökét, amiért az védelmébe vett egy neonáci véleményvezért, kiállt az azt meginterjúvoló Tucker Carlson mellett. Úgy véli, Kevin Roberts nem tudott eligazodni a vitában, pedig itt az új jobboldal új antiszemitáiról van szó.
Merthogy régi politikai méreg terjed az új jobboldalon. Hívei teljesen ki vannak akadva a zsidókon. Fuentes kijelentette a Calrson-show-ban, hogy a „szervezett zsidóság” gátolja az amerikai egységet, és ezek a cionisták jelentik a jobboldal sikerének fő akadályát. Magát Sztálin rajongójának nevezte.
A házigazda nagyjából egyetértett vele, Hitler imádójával abban, hogy ő is megveti Izraelt, valamint az olyan keresztény cionistákat, mint az USA jeruzsálemi nagykövete, valamint Ted Cruz szenátor. Ezek után mondta az, hogy Roberts, hogy mindig a barátjuknak tartják a műsorvezető. Fuentessel nem ért ugyan egyet, de nem lehet lesöpörni a pályáról, vitázni kell vele.
Ám ha azt gondolja, hogy a jobboldalon nincs ellenség, az sok szavazatba kerül a republikánusoknak és veszélyezteti az országot.
Fuentes arra használja a szabad beszédet, hogy zsidók meggyilkolásáról és deportálásáról fantáziáljon. Jól mondta Cruz, hogy ha valaki nem szólal meg, miközben a másik remek fickónak nevezi Hitlert, akkor az illető gyáva és a gonosz bűntársa.
Ha jobboldal nem pellengérezi ki saját soraiban ezt a mérget, mielőtt az még több fiatal gondolkodását fertőzi meg, Amerika veszélyes területre lép.
Le Figaro
A vezércikk úgy látja, hogy Macron ideje lejárt, az övéi ostorozzák, ütik-vágják olyanok, akik mindent nekik köszönhetnek, a közvélemény megveti. Vagyis a király meztelen- vége az uralkodásának – írja Yve Thréard helyettes főszerkesztő.
Bukása azért is annyira látványos, mert igen ígéretesen indult. De most már a macronizmus ifjú reménységei is meglepően amatőröknek bizonyulnak, úgy tűnik, hogy teljesen kimerültek.
Ami most van, az leginkább szocialista lidércnyomásra emlékeztet, a közpénzügyek teljesen kicsúsztak az ellenőrzés alól. Nem látni, hogy hol az adósságválság vége. Nemzetközi fórumokon az elnök sokat szónokolt, de a sikerhez nem elegendő, hogy bírja Shakespeare nyelvét, ami egyébként újdonság egy francia államfőnél.
Afrikából kiűzték, Algírban kigúnyolták, teljesen tanácstalan, hogy mitévő legyen a Közel-Keleten, illetve Putyinnal. Európában kiábrándító a teljesítménye. Franciaország azért küzd, hogy odafigyeljenek rá.
És mit lehet mondani a migrációról? A számok az egekbe szöknek, ám érdemi válasz nincs. Franciaországnak strukturált gondolkodásra van szüksége.
Következő cikk: A magyarok lélekszáma a Vajdaságban 30 százalékkal csökkent
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Orbán: Nem félek elfogadni a választási vereséget
A felmérések azt mutatják, hogy Orbán - aki közel 20 évig, és az elmúlt 15 évben >
Montenegró, a sántító éllovas az EU felé vezető úton
Montenegro azt reméli, hogy jövőre befejezheti a felvételi tárgyalásokat és utána 3 éven belül felveszik az >
A Guardian véleménye Európának a szélsőjobboldal elleni tűzfaláról: egyre nagyobb javításra szorul
A Guardian szerkesztősége úgy gondolja, hogy sürgősen meg kell reparálni Európában a szélsőjobb ellen felhúzott tűzfalat, >
Tizenöt év után
Nem néztem, mert Rónai érdektelen, az összes műsora érdektelen, üres alibizás, szemfényvesztés, és az ATV is >
Orbán Viktor háborúellenes roadshow-ba kezd, miközben Magyarország a 2026-os választásokra készül
Magyarországon magasabb fokozatba kapcsol a kampány, Orbán háborúellenes roadshow-ba kezd, Ukrajnát állítja a Fidesz-hadjárat középpontjába, mivel >
„A BBC-ről azt mondhat Trump, amit csak akar. De Epstein? Az az egyetlen sebezhetősége.”
Nehéz helyzetben van a BBC, mert túl tisztességes ahhoz, hogy egyenlő feltételekkel tudjon megvívni Trumppal, utóbbi >
Ukrajna korábban a Nyugat védőbástyája volt, mostanra viszont már Putyin ugródeszkája
Így vélekedik Sylvie Kauffmann, a Le Monde volt főszerkesztő, aki azon tanakodik, vajon kész-e a háborúra >
Mit jelent Mamdani diadala?
Mamdani személye és az eddig nyilvánosságra hozott programjai jelentős kockázatokat is hordoznak a Demokrata Párt számára: >
A Guardian véleménye a Magyarországnak adott különleges Trump-bánásmódról: jöjjön a következő választás
Magyar Péter igyekszik elkerülni, hogy radikális változásokat ígérjen Ukrajna-politikában, inkább belföldi kérdésekre összpontosít, miközben azt hangsúlyozza, >
Vajon meg tudja-e menteni Trump Orbánt
Paul Lendvai azt latolgatjaa Der Standardban, vajon meg tudja-e menteni Trump Orbánt, aki a politikai túlélésért >
Jobb életre várva
Ma még nyomokban nyugati országnak mondhatjuk magunkat, de egy áprilisban győztes Orbán gondoskodna róla, hogy nyugatiságunkból >
Orbán arra számít, hogy Argentínához hasonlóan Trump őt is megmenti majd a választási kudarctól
Vagyis ez már a 2. alkalom lenne, hogy Washington kihúzza a csávából egyik jobboldali partnerét - >